>Cseh András
>Mikulás Gábor vagy bárki tudna-.e esetleg mondani egy pontos számot, hogy az elmúlt 5 évben mennyi fiatal végzett hazánk összes felsőoktatásában és ebből hány helyezkedett el a szakmájában, ez kimutatható....nyilván tovább bontva, ha ez mérhető volna, még érdekesebb adatokat találnánk, akik államilag finanszírozott képzésben vettek részt, azoknak a hallgatóknak hány százaléka dolgozik, mint könyvtáros?
>Mikulás Gábor vagy bárki tudna-.e esetleg mondani egy pontos számot, hogy az elmúlt 5 évben mennyi fiatal végzett hazánk összes felsőoktatásában és ebből hány helyezkedett el a szakmájában, ez kimutatható....nyilván tovább bontva, ha ez mérhető volna, még érdekesebb adatokat találnánk, akik államilag finanszírozott képzésben vettek részt, azoknak a hallgatóknak hány százaléka dolgozik, mint könyvtáros?
-- Én sajnos nem tudok ilyen számokat, és kétlem, hogy bármely -- pl. könyvtárosképző -- intézmény pályakövetési rendszere elhelyezkedési adatokat adna már -- de örömmel hallok ezzel ellentétes bizonyítékokat. (Bár az eddigi jelekből következtetve még kényesebb információ lehet, mint a tanfolyamon oktatók névsora.)
Több szakmai fórumon elhangzottak a túlképzésre utaló jelzések -- pl. az MLS2-n -- de a helyzet nem tűnik egyértelműnek.
- Van, aki szerint a témáról szólni sem szabad, mert restrikciónak nézhet elé a (természetesen közpénzt felhasználó) tanszék
- Az információs problémák megoldása iránti igény azonban távoltól sem látszik csökkenőnek. -- Azaz: OLLÓ VAN!
- Ezért mások szerint a minőségi képzés (ha nem csak szövegben az), nagyobb esélyt ad a későbbi elhelyezkedésre. Tehát nem a hallgató sok, hanem az oktatás csökkent minőségű.
- Ugyanis ha az információs és könyvtári szakemberek (saját bevallásukon túl) tényleg ütős tudással bírnak, akkor a könyvtárin kívül az egész információs szakmában keresetté válhatnak.
- Tehát jövőjük érdekében a hallgatók joggal verhetik az asztalt minőségi oktatásért, oktatókért és tananyagért.
Vannak azonban aggasztó jelek.
- Vannak alulmotivált hallgatók, akik nem jutnak el saját érdekeik artikulálásáig.
- Akik viszont eljutnak, netán megfogalmazzák elképzeléseiket az oktatáson belül, vagy onnan kikerülve, könnyen beleeshetnek a szocializációs csapdába, alaposan megütve a bokájukat. Erre a legutóbbi elrettentő példát a 2010. novemberi 3K-ban láttam:
Séma:
1. gyenge könyvtári szolgáltatásokon frusztrált fiatal ír egy cikket, hogy így meg úgy kéne jobban
2. a fiatal -- elegendő tapasztalat híján -- rámutat valós gondokra, de nem fogalmaz elég körültekintően
3. a sajtó közli az anyagot, mert végre sikerült találni és megszólaltatni egy tettre kész fiatalt
4. megjelenik egy kontrázó cikk (mundér, védelem, becsület meg ilyenek) és igen vegyes minőségű érvek kíséretében eltiporja a fiatalt
5. a szakma hallgat (gyakran én is :-( nyugtázva: igen; így jár az, aki pattog; ti. nemtetszésének NYÍLTAN hangot ad (ha jobban visszaemlékszünk, több ígéretes fiatal elkaszálásának lehettünk tanúi az elmúlt években)
1. gyenge könyvtári szolgáltatásokon frusztrált fiatal ír egy cikket, hogy így meg úgy kéne jobban
2. a fiatal -- elegendő tapasztalat híján -- rámutat valós gondokra, de nem fogalmaz elég körültekintően
3. a sajtó közli az anyagot, mert végre sikerült találni és megszólaltatni egy tettre kész fiatalt
4. megjelenik egy kontrázó cikk (mundér, védelem, becsület meg ilyenek) és igen vegyes minőségű érvek kíséretében eltiporja a fiatalt
5. a szakma hallgat (gyakran én is :-( nyugtázva: igen; így jár az, aki pattog; ti. nemtetszésének NYÍLTAN hangot ad (ha jobban visszaemlékszünk, több ígéretes fiatal elkaszálásának lehettünk tanúi az elmúlt években)
6. a fiatal is impotenssé válik (átlagidő ehhez: 1,5 év), vagy: még idejében megpattan a szakmából), mi pedig konstatáljuk: ugyi, megmondtuk, hogy nem ide való!
Ahelyett, hogy:
1. örülünk, koma, hogy elkötelezett vagy és ötleteid vannak
2. tessék, itt vannak erőforrások (tudjuk, nem túl sok...), hogy megvalósítsd célodat kísérleti projektben
3. a tévedés lehetőségét megadjuk, de a megvalósítás során vedd figyelembe az A, B és C lehetséges buktatókat
4. ha elakadsz, szólj bátran!
1. örülünk, koma, hogy elkötelezett vagy és ötleteid vannak
2. tessék, itt vannak erőforrások (tudjuk, nem túl sok...), hogy megvalósítsd célodat kísérleti projektben
3. a tévedés lehetőségét megadjuk, de a megvalósítás során vedd figyelembe az A, B és C lehetséges buktatókat
4. ha elakadsz, szólj bátran!
Tény, hogy van példa mindkettőre. Illetve a jó példákról azonban nem én tudok hitelesen szólni, hanem a nálam 15-20 évvel fiatalabbak. Zárásképpen nézzünk egy (szak)irodalmi klasszikust a témában:
Charles Handy az egyik nagy cég fiatal munkatársaként kezdte pályáját. Erről így szól: "Felfedeztem néhány jelentős szervezési hibát és kidolgoztam hozzájuk egy-egy jobb megoldást. Elküldtem ezeket a vállalatvezetőnek, majd vártam köszönetét. Egyszer behívott. ’Mióta dolgozik itt?' - kérdezte. 'Hat hónapja' - mondtam. 'És mióta működik sikeresen ez a vállalat?' 'Ha jól tudom, 50 éve. ' 'Igen, pontosabban 54 éve. Maga azt hiszi, hogy a hat hónapjával többet tud, mint a többiek és az elődök a maguk 54 évével?' Így érthető, hogy a következő 3 évben nem kérdeztem semmit sem, nem volt semmiféle ötletem, és nem tettem semmiféle javaslatot." (a cikk egésze: http://www.gmconsulting.hu/inf/cikkek/079/index.php)
Van tehát jó és rossz példa is a tanulásra.
Mikulás Gábor
__________ ESET Smart Security - Vírusdefiníciós adatbázis: 5801 (20110119) __________
Az üzenetet az ESET Smart Security ellenőrizte.
http://www.eset.hu
