Mi jár a fejemben? Miért írok éppen ma egy hajdani parlamenti könyvtári innovációról?
Azért, mert a Szent István napi államalapítási ünnepünkhöz, és egy munkahelyi évfordulóhoz is kapcsolódik ez az innováció.
Könyvtárosként életem harmadik (egyben utolsó) munkahely-változtatása történt, mely előzményeként a legendás tudású és munkabírású jogász-könyvtáros-bibliográfus, Balázsné dr. Veredy Katalin főigazgató hívására hagytam el a SzÁMALK Vállalatot, s lettem munkatársa az - akkor még csak a nevében - Országgyűlési Könyvtárnak.
A hellyel való fizikai ismerkedésem, az Országház épületének bejárása során több meglepetés ért. Ezek részint esztétikai jellegűek voltak: parlamentünk építészeti csodája akkoriban uis nem tárult ki még mindenki számára, mint ma. Másrészt annak felismerése, hogy a Steindl Imre által tervezett "törvényalkotás házának" használatában több intézmény is osztozott. Melyek voltak azok?
Az akkori országgyűlés évente mindössze 2-3 alkalommal ülésezett, néhány törvény meghozásának erejéig – hiszen a tényleges jogalkotó a Népköztársaság Elnöki Tanácsa volt (törvényerejű rendeleteket hozva). A korabeli igénytelen politikai hatalom számára ismeretlen gazdagságú könyvtárnak a támogatását - a törvényalkotási munkához - sem igényelték (azok különösen nem, akik a nyilvános használathatóságáról döntöttek). Ennek az igénynek a kibontakozására még várni kellett, 1991-ig …
A könyvtár az Országház belsejéből nem volt megközelíthető: lezáratták mind a földszinti, mint az emeleti ajtait, igen látványosan, vaspánttal és jó nagy lakatokkal.
Az Országház épületében működött az akkori miniszterelnökség is. E szervezethez tartozóan itt kapott irodát Kádár Jánosné is, aki a sajtóirányítás egyik oszlopa volt (valamint stábjával együtt a levelezés ellenőrzését is ellátta). A törvényalkotó és a végrehajtó hatalmi ágak szétválasztásának az igénye sem merült fel még … nemhogy a fizikai „együttélésük” bizarrsága zavart volna bárkit is.
A tényleges önkormányzatiságot is nélkülöző ország tanácsrendszerének helyi jogalkotási dokumentumait is az Országház épületében tárolták. Ezek csak a rendszerváltás után kerültek központi levéltárba, kutathatóságuk érdekében is.
Amikor családi körben – amelynek egyes szálai dr. Zsitvay Tibor hajdani házelnökig, mások pedig Széchenyi Istvánig vezetnek – elmeséltem a „bejárásom” tapasztalatait, az igazán demokrata gondolkodású, patrióta érzelmű férjemtől feladatot kaptam: „Nyisd meg a könyvtár ajtajait!”
Ez akkor elképesztően hangzott, de szinte szó szerint valósult meg.
Az 1990-ben tartott első szabad országgyűlési választás után a parlament hivatali szervezetének átalakításáról is döntést hozott dr. Szabad György házelnök. Az Országgyűlési Könyvtár 1991-től újra a parlament hivatalának szerves része lett. Új feladatkörét úgy határozták meg, hogy a képviselői tájékoztatás primátust kapott, a nyilvános szolgáltatások megtartása mellett.
Ha valamiért értelme volt annak, hogy a könyvtárosi ismeretek megszerzése után szociológiát is tanulhattam (nem, nem az ELTE-n, mert ezt a szocialista rendszerben tiltottnak tartott tudományt akkoriban csak Hankiss Elemér és munkatársai oktathatták, méghozzá az MLEE kebelében), annak ekkor mutatkozott meg az értelme.
Mert mindennek eljön az ideje, és semmi nem történik véletlenül …
Balázsné dr. Veredy Katalint, az Országgyűlési Könyvtár nyugdíjba vonult főigazgatóját – pályázat útján – Száva Endre követte ezen a poszton. Az akkori mondás szerint „Szabad akaratából” lett ő a könyvtár vezetője. Száva Endre alkotta meg a könyvtár új szervezeti rendjét, s ebben új részleget hozott létre: a Képviselőtájékoztatási osztályt. A vezetésével - Rónai Iván tájékoztatási igazgató tanácsára - engem bízott meg.
A frissen megalakult törvényhozó testület tagjainak – a rendszerváltás parlamentjének - jogalkotási, kormányzatot ellenőrző, valamint helyi képviseleti munkára való tanultsága, tapasztalata még hiányzott.
A Képviselőtájékoztatási osztálynak pedig még alig volt ismerete arról, hogy milyen háttértámogatásra lehet, lesz szüksége a rendszerváltó országgyűlés tagjainak.
A tanulási folyamat mindkét oldalon megindult. A leghagyományosabb könyvtári szolgáltatások megismertetése mellett egyre több témafigyelési, irodalomkutatási feladatot is kapott az osztályunk. Eközben a számítástechnikai vívmányai is helyet kaptak a munkánkban: 1. használatba vehettük az MTI hatalmas adatbankját, 2. az USA Kongresszusi könyvtárának köszönhetően mind az országházi képviselői olvasóteremben, mind a Képviselői irodaház Tájékoztatási Központjában világszínvonalú szolgáltatásokat nyújthattunk a kapott számítógép-parkkal, az amerikai támogatásból előfizetett CD-s adatbázisok révén, stb.
Mivel az új képviselők nem voltak korábban politikusok, ezért a munkánkban 1. a hazai jogalkotás múltjának bemutatása is hangsúlyos szerepet kapott, de ugyanakkor 2. a nemzetközi környezet jogalkotási gyakorlatáról is informáltuk a testületet. 3. A bizottsági meghallgatásokhoz (= a parlamentnek felelős kormányzat), amelyeket pl. kormányzati posztra vagy külügyi szolgálatra szóló kinevezések előtt tartottak, sajtóanyagot és szakirodalmat szolgáltattunk. 4. Az egyéni választókerületben megválasztott képviselők részére pedig – igények, szükségletek függvényében – sajtófigyelést szerveztünk, valamint – most következik az INNOVÁCIÓ – háttéranyagokat állítottunk össze.
A proaktív tájékoztatás kezdetei az 1990-1994-es parlamenti ciklusban létrejöttek. Kibontakozásukat segítette az 1994 tavaszán végrehajtott képviselői igényfelmérés, amihez a szükséges adatfelvételi űrlapokat másodmagammal, szociológiai ismeretekkel felfegyverzetten készítettük elő. A felmérésben azonban az osztály szinte minden tagja részt vett. Így mindegyik tájékoztatási munkatárs „élőben” szembesülhetett az éppen leköszönőben lévő, vagy az új ciklusban is indulást tervező képviselőknek a könyvtárunk munkájáról szerzett tapasztalataival, illetve az összetett jogalkotási-ellenőrzési-képviseleti feladataikhoz szükséges, de még hiányzó szolgáltatások iránti igényeikkel.
Az igényfelmérés kiértékelése újabb fejlődési szakaszt indított meg az Országgyűlési Könyvtár életében. Itt és most arról fogok csak szólni, ami a mai ünnephez, augusztus 20-ikához kapcsolódik.
Az 1990-1994-es parlamenti ciklus során gyakran kaptunk képviselői ünnepi beszédek írásához kapcsolódó kérést. A központi és helyi ünnepi alkalmakkor felszólalásra felkért képviselők részére így évről-évre feltártuk az egyes ünnepeinkhez kapcsolódó háttér-irodalmat, tényeket, visszaemlékezéseket stb. Ennek az ismétlődő munkafolyamatnak a során rájöttünk, hogy érdemes lenne egy ünneptörténeti sorozatot létrehozzunk.
A felsővezetői jóváhagyás után HÍD (=Háttérinformációk – Dokumentumok) néven elindítottuk e munkát. Első darabja éppen 1994-ben, az augusztus 20-i állami ünnepünkre készült, Villám Judit munkatársam értő szerkesztésében. Fő erénye a szerkesztő saját kutatómunkája eredményeként létrejött ünneptörténet volt, de ugyancsak kapósak voltak a kötetben felsorakoztatott korábbi híres beszédek. A kötet egy példányát az Országgyűlési Könyvtár – mint saját szellemi terméket – állományba vette, így tehát minden könyvtárhasználó számára is elérhetővé vált – és maradt.
Ezt az ünneptörténeti összeállítást formális szerzői jogok ugyan nem védik, de a szakmai morál nem engedi meg az engedély nélküli közlését. Fájdalmamra ezért itt és most csak rámutathatok tartalmi erősségére azzal, hogy elmondom: tanult szerkesztője a mai ünnepünk történetéről az Aranybulla 1222-ben kelt 1. „czikkejétől” (amely Szent István ünnepéről szól) kezdve az 1991. évi 8. törvényig (amely Magyar Köztársaság állami ünnepéről címet viseli) adott értő és informatív áttekintést. Minden magyar ember hasznos honismereti olvasmánya lehet …
A mai napon tehát ideidéztem a képviselői tájékoztatási munkánk egyik legelső újításának emlékét.
A HID sorozat ötlete bevált. Több alsorozatot is indítottunk: az ünneptörténeti volt az úttörő, a következő pedig a törvényalkotáshoz készült, amely kötetekben a hazai történeti jogalkotási hátteret, valamint a kortárs nemzetközi jogrendszert mutattuk be, és felsorakoztattuk a jogi és politikai szakirodalom javát.
Természetesen eseti képviselői igényekre is választ adtunk, ilyen volt pl. a Corvin lánc kitüntetéshez kapcsolódó összeállításunk, és számos mást is említhetnék.
Köszönöm a figyelmet, amelyet az 1991-ben alapított Képviselőtájékoztatási osztály munkatársainak tisztelegve vettem igénybe. Amely osztállyal együtt kinyithattam az Országgyűlési Könyvtár addig lezárt ajtajait, fizikai és szellemi értelemben egyaránt.
Kollegiális üdvözlettel:
Haraszti Pálné
ny. parlamenti könyvtáros, külügyi szakértő
_______________________________________________ Katalist mailing list Katalist@listserv.niif.hu https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
