Tisztelt Lista, Kedves Olvasók, Kedves Tanszékvezetők, Kedves Felsőoktatásban dolgozó oktatók!
Egyéb elfoglaltságok miatt, a mai nap folytatnám az eddigi kibeszélő vitaindítványaimat, természetesen szeretném mind az olvasóközönség, mind az érintettek figyelmét felcsigázni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kiknek szól ez a levél? Elsősorban felsőoktatási tanszékvezetőknek, akiket név szerint meg fogok szólítani az elkövetkezendő időszakban itt a Listán. Megoldási javaslatokat kellene megvitatni - hopp akinek dolga van, annak a figyelmét felhívnám - bölcsész levél lesz, hosszú....mivel az előző levelem egyik megszólítottja Tüske Zsófia volt, és nagyon sok értékes információval gazdagodtam általa itt a Listán kapott válaszában, ha megengedi(k) némelyikre reagálnék.
A civil szférában tevékenykedek, ahol a bizonytalanság az Úr, senki nem tudja, mit hoz a jövő, egy sikeres pályázati program lezárásáig van "biztos" munkahelye minden egyes kollégának, aki ebben a szférában dolgozik, vannak családosok akiknek gyermekeket kell eltartani, és mégis sokan kitartanak, azok a könyvtárak, ahol bármilyen HEFOP, TÁMOP - TIOP pályázat megvalósult, ott volt-e rá eset, hogy a szerződéskötés, és a kifizetés csúszott? Ha a válasz igen lenne, háát akkor ezt minden kedves olvasó képzelje el úgy, addig a civil szervezetek munkatársai ingyen dolgoznak, a lecsúszás veszélye fennáll....de hol is kezdődött az egész
Hol volt, hol nem volt, Hófehérke és a hét törpe, aki elment Julien királyához (Madagaszkár), és elmondta ő kicsoda, és mit szeretne. Julien király mosolygósan fogadta, de tulajdonképp nem tudta kiről van szó, jól van mondja csak, abból baj nem lesz. A kérésre a választ Hófehérke és törpei vártak, és vártak, csak nem jött válasz, 3 hónap múlva elmentek Julien királyhoz, aki megint mosolygósan fogadta őket, de választ hiába kerestek, megint nem kaptak. Hófehérke úgy döntött minden hónapban elmegy Julien királyhoz...és ez ment 3 éven keresztül...mígnem Julien király megkérdezte egyik bizalmasát, ki ez a Hófehérke, és miért jár a nyakára. A bizalmasa, aki féltette a fejét, ijedten elmondta. Julien király, rögtön válaszolt, na még mit NEM??? Ez a Hófehérke normális? Ilyen nem történet meg, ez LEHETETLEN....Hófehérke újabb 3 évig zaklatta Julien királyunkat, aki 6 év után már unva Hófehérkét, azt mondta, jól van no, nézzük meg a tervedet, hogyan működne, Hófehérke boldog volt, 6 év után elérte foglalkoztak a problémájával...Julien király csak a probléma néhány száláról hozott törvényt, Hófehérke látta ez így nem lesz jó....újabb 3 év, Julien király már kezdte unni piszkosul, fenne Hófehérke csak a nyakamon lóg, újabb engedmény, sok hiányossággal. Julien király országa belépett egy nagy közösségbe, mivel úgy érezte jó ha az országa egy építő jellegű csoport tagja lesz, természetesen Julien országának lakosságát megkérdezte az ötletről, és döntő többsége egyet is értett a lépéssel, a közösség többi tagja, ahová az ország lépett kíváncsi volt, ki is ez az új tag? Új ötletek jöttek, új lehetőségek.....Julien országában folyt az élet a szokásos medrében, míg meg nem jelent újra Hófehérke, mert azt látta hogy bezony változtatni kell egyes témákban, Julien megígérte neki, jól van várjuk ki a végét, eltelt 5 hosszú év, nem történt semmi Hófehérke tételes listát nyújtott be az ötleteiről, valami megvalósult valami nem....eltelt eddig összesen 14 év, Hófehérke is idősebb lett....
....Ha valóság és a mese között találnának a képzési javaslatomra, amit a tanszékvezetőknek , intézményvezetőknek , döntéshozóknak teszek fel vagy a civil szférára vonatkozó hasonulást, az NEM a véletlen műve.
26 évesként se macskám, se kutyám - pedig szeretnék egy bernipásztor kutyuskát, de nem érezné magát otthon egy társasházban - szóval időm, mint a tenger, messze van még a nyugdíj...ha 3 év múlva a pécsi, a szegedi, a bajai, a debreceni könyvtártanszék vezetője meghallgatna és azt mondaná hogy oké a nevemről valahol a tenger mélyén hallott, és újabb 3 év elteltével reagálna, majd újabb 3 év múlva meg is valósítana az elképzelésemből valamit, igen boldog lennék....
Kedves olvasók, a statisztikai adatokkal még le vagyok maradva, de igyekszem azt pótolni. Önök tanszékvezetők, oktatók, olvasók, majd eldöntik mennyire helyes vagy helytelen a témát fenntartani
Egyet szeretnék kérni, aki olyan idős, hogy gyereke van, abba gondoljon bele, mit fog tenni, akkor ha a gyereke piszkosul tehetséges, tele ötletekkel...de pech 1 állásra átlagosan 70 személy jelentkezik....és ahogy Hamvai-Kovács Gábor is elkeseredett, úgy a gyerekük is....az elején vajon a gyereküknek bárki is mondta-e, lehet fiam, lányom, hogy Te vagy az ország legjobbja, de állásod az nem biztos hogy lesz?
Bármilyen típusú állásról beszélünk, azt több ismeretlenes egyenlettel kell természetesen leírni, nem tudjuk milyen típusú szakmáról van szó, hol található a település, Budapesten, Tiszaszentmárton? Ha könyvtárosi állásról beszélünk, települési, iskolai, egyetemi, nemzeti, szakkönyvtárról van szó?
Amikor az első levelem végén azt állítottam, a témát lehetne bővebben boncolgatni, pont arra gondoltam, amire Tüske Zsófia, hogy a hátrányos helyzetű réteg az idősebb generáció egy álláskeresésnél, de a folyamatot magát a képzésben lehetne megfogni, illetve a diákok korai felvilágosításával, de ennek felelősségében közösen vagyunk felelősek, tanárok, szülők, barátok, ismerősök, csak közös összefogással lehet bármit is elérni.
Az egységes stratégia kialakításáról szóló elképzelésemmel folytatom legközelebb, amely témához, ha hozzászólna Dr. Sebestyén György (ELTE - BTK), Dr. Z. Karvalics László (SZTE - BTK), dr. habil. Koltay Tibor, PhD (SZIE - ABK), Dr. Boda István (DE -IK), Dr. Murányi Péter (NYME - BTK), Dr. Nagyné Dr. Mandl Erika PhD (KE -PK) stb., stb..., biztos nagy figyelem övezné soraikat, nem mintha most nem ez lenne a helyzet...ám aki benne van, nagyobb tapasztalata van, hogy a lehetőségeket, az elképzeléseket lehet-e úgy összepréselni, hogy a többségi elégedett legyen?
Üdvözlettel:
Cseh András a kíváncsi
