Tisztelt Lista!
Én mint laikus jobbára általam igényesnek titulált könnyűzenét szerető szólnék hozzá. Egyik ismerősöm szerint én még zenehallgatás közben sem tudok "nem gondolkodni" - keresem az agyat megdolgoztató zenét, amit nem is olyan nehéz megtalálni. Nagymamám a komolyzenét egyenesen "nehéz zenének" nevezi. Nem tudom, hogy csak ő, vagy más előtt is ismert -e az elnevezés. Nehéz zene, nehéz költészet? Ilyenkor mindig egy Arany-klasszikus jut az eszembe: Gondolta a fene! Lehet, csak mi magunk teszünk nehézzé egyes műfajokat.Egy vélemény szerint a komoly- és könnyűzene között - ahogy valahol olvastam - a progresszív rock teremti meg a hidat, aki prog-ot hallgat, hamar átszokik a könnyebben emészthető komolyzenére (is). Forrásra sajnos nem emlékszem.
Továbbá késztetést érzek a hozzászóláshoz, mert ugyan könyvtáros vagyok, de nem irodalomtudós, és a könyvtáraknak a nem feltétlenül humán ágában találtam meg életpályámat - ahogy várható is volt. Az irodalom közelében - mint könyvtáros - csak kevesebb, mint egy évig dolgoztam. Tehát az irodalom felé a távolság miatt objektív, a zene felé a közelség miatt szubjektív leszek.
Igen. Dylan hangterjedelme azért véleményem szerint nem annyira jelentős, énektudása sem kiemelkedő.
Viszont Simon and Garfunkelnek is voltak nagyon filozofálós albumai (Wednesday Morning 3 a.m.). Hogy mást ne mondjak: Sound of silence, melynek a szövege megáll a lábán, mint némi kortárs világra vonatkozó kritika - már-már vers.
Sőt: az ABBA utolsó kettő, és CD-n bonus trackekként megjelent fél albuma sem már az a tömegnek szóló popzene volt, sokkal inkább feszegetett társadalmi problémákat - pont, mint Dylan.
Csak egy apró példa: a Jethro Tull frontembere fuvolán (is) játszik, Steve Winwood pedig orgonált, de hogy is mondjam, kiátkozták a templomból, majd áttért az elektromos orgonára, pedig állítólag az orgona is "nehezen emészthető" hangszer. A Traffic-ban egész elvont szövegek voltak már.
Csak egy apró példa: a Jethro Tull frontembere fuvolán (is) játszik, Steve Winwood pedig orgonált, de hogy is mondjam, kiátkozták a templomból, majd áttért az elektromos orgonára, pedig állítólag az orgona is "nehezen emészthető" hangszer. A Traffic-ban egész elvont szövegek voltak már.
Ha valaki esetleg ismeri Jurij Sevcsuk munkásságát (orosz), illetve Alexandr Baslacsjovot (szintén orosz). Stílusára - illetve az oroszországban meghonosodott "speciális" rockzenére - az oroszoknak van egy külön kifejezésük: a "bárd-rock" Az amúgy kizárólag orosz nyelven elérhető wikipédia szócikk érdekes módon pont Bob Dylant - mint párhuzamot - emlegeti.
Ha a saját házunk táját söprögetünk, akkor rögtön ide kívánkozik szövegíróként Bódi László (Cipő), Adamis Anna, Sztevanovity Dusán, illetve előadóként Koncz Zsuzsa (verslemezeit ne feledjük), Cseh Tamás, Bródy János, Sztevanovity Zorán.
A nagyon kortársak közül Ákost sem szabad elfelejteni.
Ha valakit kihagytam volna a "körből", elnézést kérek, kiegészítéseket elfogadok, első szuszra ennyi jutott eszembe. :-)
Őket sem első sorban a könnyű és emészthető előadásmódjuk, és semmitmondó szövegeik miatt szeretjük.
Irodalmi értékű dalszövegek minden korban születtek, hiszen volt nekünk egy Tinódi Lantos Sebestyénünk, Bakfark Bálintunk is. Talán volt több is, de ők maradtak fent az utókornak.
Summa summarum: egy irodalmi értékű művet nem csak szavalni, hanem énekelni is lehet.
Eötvös Péter Mátyás
2016. október 13. 13:50 Lajos Muranyi írta, <muranyil@gmail.com>:
Bob Dylan kapta idén a díjat. költészetéért.
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
