Nem jártam Oslóban, a Lajtán túl is alig..., de virtuális sétáimon során sok helyt megfordultam.Ténylegesen csak itt a szűkebb/tágabb pátriámban mozgok otthonosan. De azt látom, érzem és nem értem, hogy miért van minden "oszlóban"...
Nézem régi 100-150 évvel ezelőtt épített (köz)épületeinket, amelyeket valamilyen közérdek, közérték és közértelem szült. Nézem, hogy az egykori főbejárat, a mellékbejáratok, a folyosók már nem azt szolgálják, aminek szánták egykoron. Rendeltetés szerinti hivatásuk beszükült, bezárult, vagy éppenséggel fordítottjának vannak kitéve. Bedeszkázzák, lefüggönyözik, s akár be is falazzák az egykori bejáratokat, folyósokat raktártérnek használnak... aztán megjelennek a parazita, új bejáratok, az új kiegészítések (új faltörések), az új manzárdok, az új tetőtér, új (kémlelő) ablakokkal... s hadd ne folytassam.
Meg itt vannak szavaink is... hallom és nem értem, hogy a bal miért nem az egykori balt, a jobb meg miért nem az egykori jobbot jelenti. Nem értem, hogy "az a szó" itt vagy máshol miért "nem az a szó"?! A valamikori szlogen, hogy "mi 1001-esek vagyunk, mert félszavakból is megértjük egymást", az sem állja meg a helyét... Kezdjük nem érteni egymást! Anyanyelvem szavai már nem azt az értelmezést hordozzák, mire egykoron édesanyám tanított... Állítólag Bábelben történt valami egykoron, ami összezavarta az emberek nyelvét. Most nyelveken belüli új csonkatornyokat magasítunk. Egyre több a nyakatekert, magyartalan, idegen nyelvből erőltetetten átvett kifejezés.
Látom, érzem, hogy célunk többnek látszani, mint amekkorák vagyunk... Óvodák iskolákká, iskolák egyetemekké, egyetemek világegyetemmé szeretnének/akarnának válni. A színház több akar lenni mint színház, a parknak nem elég a zöld s a pad. És itt van ez a fránya - mindig is információkat rögzítő, gyűjtő és szolgáltató könyvtár is mely már nem csak könyvek tára. Ő is több akar lenni, mint aminek szánták. Lassan több benne a drót, mint maga a könyv (legalábbis méterben számítva). Az akar lenni, ami mindig is volt: közösségi tér. És van benne már csomagmegőrző, cukrászda, gyermekmegőrző, kávézó és néha még közvécé is. Van benne bábszínház, játszóház, kézművesház... mindenféle más inter-kulturális tér...
Születőben a "szép új világ" mintájára kreált "szép új könyvtár".
Nem akarom homokba dugni a fejem, nem akarok konzervatívabb lenni a liberálisnál, nem akarok okosabb lenni bárkinél, nem akarok fék lenni a rohanó világban, de nagyon tudom támogatni Kokas Károly gondolatát: a könyvtár maradjon meg annak, ami mindig is volt. Maradjon KÖNYVTÁR!! Megnevezésében is.
Csak úgy bizsergetett, nem tudtam megállni... Bocs!
