Kedves László,
bár nem gondolva, hogy „üzleti ideológiák apológiájával” J meggyőzhetem, tán érdemes megjegyezni, hogy az EU-s döntéshozó adott, ad és adni fog pénzt (vö.: csatlakozási szerződés; tudtommal a hazai fejlesztési projektek 98%-a tartalmaz EU-s forrásokat), amellett, hogy az adott keret pontosabb céljáról – kérdése szempontjából: dokumentum vagy egyéb -- a magyar illetékesek (remény szerint azok) döntenek. A döntéshozó azonban nem minden alap nélkül kíváncsi arra, hogy a már meglévő források – nemzetközi összehasonlításban -- mennyire kihasználtak. S ha nem eléggé, vagy nem tudjuk ezt bizonyítani, akkor adakozó kedve megcsappanhat.
Ám van még egy néhány súlyos anomália: egyik pl. hogy ma nem tudjuk megmondani bizonyosan, hogy egy szakkönyv (nyomtatott vagy elektronikus, mindegy) megvan-e Magyarországon. Ez jelentősen csökkenti a dokumentumok iránti igényünk hitelességét.
S ha mégis folytatódik a diskurzus, Tibor felvetésére:
Igen, a dezideráta sok évtizedes múltra megy vissza. Tudomásom szerint a használó általi beszerzés ma arról szól, hogy ha a katalógusban többször keresnek hiába egy tételt, akkor azt a rendszer beállítás szerint automatikusan
- beszerzésre ajánlja, vagy
- meg is rendeli a dokumentumot.
Szívesen olvasnék ilyesféle hazai megoldásról.
Üdvözlettel,
Gábor
From: Katalist [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of Nagypál László
Sent: Wednesday, June 25, 2014 9:31 AM
To: katalist@listserv.niif.hu
Subject: Re: [KATALIST] trendek, gyarapodas, minőseg
Kedves Péter,
kedves Gábor,
és kedves később hozzászóló Listatagok!
Csak jelentéktelen utózönge részemről, mit korábban kellett volna megejtenem:
Mért ne lehetne az EU-tól elvárni, hogy (minőségi/ maradandó, nemzetközi) állománygyarapításra pályázati pénzt juttasson? Talán ülnek még ott tudósok is, nem csak komisszárok.
A rendszerváltás környékén volt egy külföldi alapítvány, mely adott pénzt ilyesmire is.
(Bár magam nem pályáztam ösztöndíjára sem ...)
A menedzserprófétákkal, üzleti ideológiák apologétáival nem lennék képes vitatkozni.
A használói és a fenntartói igények (és igénytelenségek) eddig is ki sokféle módon lettek szolgálva.
Ennek mostani túlharsogása könnyen az országos szakkönyvtári rendszer (-és a hagyományos értékalapú "tematikus" válogatott állománygyarapítás -) elsorvasztására irányulhat szerintem;
hogy felfújt "információs központok" a használók otthoni ágyikójába juttassák mobilon az infot,
a tájékoztató könyvtárosok pedig kvázi személyi trénerként működjenek stb.
Igen, a tudósok is gyarló emberek: A konferenciák szüneteiben eddig is mindig pletykáltak, csevegni jól esik néha nekik is, de nem hiszem, hogy legfőképpen ezt kellene (nagy hangsúllyal) dokumentálnunk, - sem azt, hogy esetenként milyen plusz szimpátiák alapján maradhatott benn valaki az egyetem.
Valószínűleg többen lehetnek, akik a tudományban a csúcsra jutva már csak interjúkat adnak,
vagy nevükkel beállnak tizedik társszerzőnek,
de szerintem azokra érdemesebb tovább figyelni,
akik még akkor is igényes monográfiákkal állanak elő,
s az ő műveiket talán fontosabb beszerezni.
Elnézést a szubjektív szempontokért,
és nem akarok túltengeni sem.
Üdvözlettel:
NpL
Date: Wed, 18 Jun 2014 10:55:25 +0200
From: peter.briga@gmail.com
CC: katalist@listserv.niif.hu
Subject: Re: [KATALIST] trendek, gyarapodas, minőseg
