Nem az EU-t akartam szidni, örülök, hogy (- végre valahára és még mindig -) EU-s polgár lehetek. (Jöhetett volna tíz-tizenöt évvel korábban az a fránya rendszerváltás ...)
Nem minden használatot könnyű mérni. Vannak nyilvános szakkönyvtárak, ahol kölcsönzési jogot csak igen szűk körnek biztosítanak (-pl. mert a gyűjtőkörének megfelelő dokumentumaiból is csak egyetlen példányt szereznek be/tartanak meg)
A "kölcsönkönyvtárak" pedig a kézikönyvtárukra, bizonyos egyéb dokumentumtípusokra ill. nagy értékű könyvekre általában nem biztosítanak kölcsönzési lehetőséget.
Az olvasóterembe kirakott könyvekből sem lehet mindig tudni, hogy ki melyikből mennyit tanul helyben, jegyzetel vagy fénymásol önkiszolgáló módon. (Sokszor az e-könyvekből sem gépi módon, szabadon másolni.)
Szakkönyveket akkor érdemes megvenni, amikor még újak. Gyakran előfordul, hogy pár év múltán kiadónál már kifogy a könyv, s a szállító sem tudja újonnan beszerezni (out print /out of stock). Használt/ antikvár könyvek egyenkénti közvetlen vásárlása külföldről magyar állami könyvtárnak ma még igen bonyolult lehet, pl. előre kellene fizetni, egyéb költségekkel is jár, állapotát sem lehet előre tudni stb.
A külföldi könyvtárközi kölcsönzés nagyon drága. Esetenként rövid hozzáférést pénzért vásárolni elég vitatható.
A már meglevő állományban a könyvtári belső böngészés is elterjedt a pontos keresésen kívül.
A retrokonverzió pedig folytatódik, ahogy anyagi források engedik, időben leginkább visszafelé haladva.
(Régebben a cédulakatalógus bejelentett külföldi könyveit is központilag nyilvántartották az OSZK-ban.)
Üdvözlettel:
László
From: mikulasg@gmconsulting.hu
To: katalist@listserv.niif.hu
Date: Wed, 25 Jun 2014 21:20:07 +0200
Subject: Re: [KATALIST] trendek, gyarapodas, minőseg
Kedves László,
bár nem gondolva, hogy "üzleti ideológiák apológiájával" J meggyőzhetem, tán érdemes megjegyezni, hogy az EU-s döntéshozó adott, ad és adni fog pénzt (vö.: csatlakozási szerződés; tudtommal a hazai fejlesztési projektek 98%-a tartalmaz EU-s forrásokat), amellett, hogy az adott keret pontosabb céljáról - kérdése szempontjából: dokumentum vagy egyéb -- a magyar illetékesek (remény szerint azok) döntenek. A döntéshozó azonban nem minden alap nélkül kíváncsi arra, hogy a már meglévő források - nemzetközi összehasonlításban -- mennyire kihasználtak. S ha nem eléggé, vagy nem tudjuk ezt bizonyítani, akkor adakozó kedve megcsappanhat.
Ám van még egy néhány súlyos anomália: egyik pl. hogy ma nem tudjuk megmondani bizonyosan, hogy egy szakkönyv (nyomtatott vagy elektronikus, mindegy) megvan-e Magyarországon. Ez jelentősen csökkenti a dokumentumok iránti igényünk hitelességét.
S ha mégis folytatódik a diskurzus, Tibor felvetésére:
Igen, a dezideráta sok évtizedes múltra megy vissza. Tudomásom szerint a használó általi beszerzés ma arról szól, hogy ha a katalógusban többször keresnek hiába egy tételt, akkor azt a rendszer beállítás szerint automatikusan
- beszerzésre ajánlja, vagy
- meg is rendeli a dokumentumot.
Szívesen olvasnék ilyesféle hazai megoldásról.
Üdvözlettel,
Gábor
F
