Az ETO-val szembeni ellenérvek és melleti érvek 2000 és 2006 után most harmadszor jelentek meg a Katalisten.
Minden jel szerint a korábbi érvek hatástalanok voltak azokra, akik az ETO-t elavultnak tekintik.
Akik most legutóbb a jelzetrendszer használhatóság mellett érveltek, többnyire félreviszik a kérdést.
Nem az a kérdés, hogy az ETO jelzetrendszerét, hierarchiáját a szakértő könyvtárosok továbbra is hasznosítani tudják, mert ez triviális.
Az a probléma, hogy az ETO jelzetrendszerével a laikus felhasználók nem tudnak mit kezdeni. Egy olyan felvetés olvastán, hogy a laikus felhasznállók a jelzetrendszer használatára megtaníthatók, ma az ember nem tudja, sírjon-e vagy nevessen.
Az ETO jövőbeli használhatósága azon áll vagy bukik, hogy a teljes ETO-állomány a maga magyarázatos szövegszavaival, mutatószavaival, és a kozzákapcsolt Köztauruszdeszkrkiptorokkal beépül-e előbb-utóbb könyvtári rendszer adatbázisába besorolási állományként, vagy sem.
Ha beépül, akkor a szövegszavak, a mutatószavak és a tárgyszavak bármelyikét adja meg véletlenszerűen a laikus felhasználó, az ETO-jelzetekhez tartozó találatok is megjelennek anélkül, hogy a felhasználó valaha találkoznék az ETO-val. (Az összetett jelzetek kezelésének kérdése ebben az esetben megoldható részletkérdés.)
Ezt már 2006-ban felismerte Thék György is, és a következőt írta:
"A TextLibbe töltött Köztaurusz érdekes módon viselkedik: anélkül lehet eredményes egy Köztaurusz tárgyszóval indított keresés, hogy a meglévő bibliográfiai adatbázis rekordjait ellátnánk a Köztaurusz tárgyszavaival. Akkor érvényesül ez az automatizmus, ha a rekord tartalmaz ETO jelzetet, a Köztaursz tárgyszóhoz pedig kapcsolódik ETO jelzet. Az első feltétel az importált rekordok nagy részénél teljesül, és természetesen függ a könyvtárban szokásos tartalmi feltáró munkától, a második pedig a Köztaurusz lexikai egységei egy részének sajátja..."
Ez is bizonyítja, hogy a fentiekben általam megismételten összefoglalt cél megvalósítása se nem lehetetlen, se nem horribilis költségekkel járó feladat.
Ez is bizonyítja, hogy a fentiekben általam megismételten összefoglalt cél megvalósítása se nem lehetetlen, se nem horribilis költségekkel járó feladat.
Vagy lehet, hogy midez nem érthető eléggé?
Jelenleg hullámvölgy van a könyvtári beruházások terén. A nemzeti névtér fejlesztése is állni látszik. A MOL és a PIM esetében volt az utóbbi időben érdemleges fejlesztés, melyben az ETO fel se vetődhetett. Miután Szőcs Géza, aki a műveltsége révén a köz- és tulajdonnevek (összefoglóan nevek - az ETO jelzet is egy név, csak éppen mesterséges) jelentőségét a nemzet kultúrájában értette, nem látszik már befolyásolni a névtér fejlesztését (amely elválaszthatatlan a könyvtárakban osztályozásra és keresésre használt nevektől), pillanatnyilag nincs hátszéllel rendelkező, aki valamit e téren felkarolna.
Mivel évtizedes távlatokban derűlátó vagyok, ami késik, nem múlik. Ha néhány ember megmarad addig az ETO számára, akkor talán megmenekül a magyar változata az enyészettől.
Az államigazgatás tele van mesterséges nyelven alapuló osztályozási rendszerekkel, melyek használata kétségbe vonhatatlan (SZJ-számok, FEÁOR stb.).
Szívesen hallanám a válaszát aoknak, akik az ETO-val összefüggésben úgy gondolkodtak, hogy az ETO nem használható, nem lehet vele sokat kezdeni, vagy elavult: módosítottak valami keveset a fenti érvek ezen a véleményükön?
Ungváry Rudolf
