2013. július 26., péntek

Re: [KATALIST] jambor, nagyerdemu, igen tisztelt ...

Érdekelne, miben nyilvánul meg Nagypál Lászó számára a "külön megbecsülés"
a mindennapi könyvtárosi feladatellátásban, a "maximális kiszolgálás" keretei között.

2009-ben írtam itt a listán: "tájékozódni szeretnék a felsőoktatási könyvtári szolgáltatás-regulációt
és valós gyakorlatot illetően a következő kérdésben:
- vannak-e könyvtáruknak megkülönböztetett (VIP) használói vagy használói csoportjai,
- mik a VIP szakmai, szolgáltatáspolitikai indokai,
- miben különböznek a VIP-es használói jogok a többi felhasználóétól,
- vannak-e az esetleg érvényben levő differenciálásnak (VIP-es privilegizálásnak) anomáliái,
tehát mennyire bevált (hatékony), ismert és elfogadott a gyakorlat?
Természetesen szívesen várom a nem felsőoktatási szférából érkező tapasztalatokat, véleményeket is!"

Nos, nem nagyon tisztázódott az akkori kérdés (biztosan, mert rosszul fogalmaztam), de valamiért
úgy érzem, valahol összefügg azzal, amit Nagypál László forszíroz.

A szakkönyvtáraknak szerintem fontos szociokulturális szerepük van, legalább annyira kellene
támogatni a felhasználók esélyegyenlőségét és általa a társadalmi mobilitást, mint a tudományt
meg a szellemi színvonalat.
Az (esély)egyenlőség egyik legbiztosabb feltétele szerintem a bőség - persze nem csak anyagi
értelemben.
Ahol bőség van, ott szükségtelen az eszmekreálás arról, miért kell és igazságos az egyiknek
többet nyújtani a másiknál...

Mivel véges javak, erőforrások végtelenül demokratikus elosztása illúzió, a felsőoktatási feladatellátás
várható hozadékai mentén alakítottuk ki a differenciálást és nem alapelvként, hanem kizárólag a szűk
keresztmetszetekben, kényszerből alkalmazzuk.
A könyvtárosság etikai kódexének azon gondolatát is tiszteletben tartva, miszerint
"A könyvtáros megkülönböztetés nélkül nyújt segítséget a könyvtár szolgáltatásainak igénybevételéhez",
ám tekintettel gyűjteményünk, a BGF GKZ Könyvtára alapvető céljára (intézményi támogató folyamatként
az oktatás és kutatás hatékonyságának előmozdítása), méltányos keretek között próbáljuk kezelni
a felhasználói igények differenciálását. Szabályozottan vállaljuk szolgáltatási kedvezmények érvényesítését,
melyek intézményi érdekből megnyilvánulhatnak
- kölcsönzött dokumentumok nagyobb számában és/vagy hosszabb idejű lejáratában,
- az előjegyzési sorrendben történő előbbre sorolásban,
- eszközhasználat elsőbbségében (pl. számítógépes hozzáférés),
- egyes, egyébként térítéses szolgáltatások díjtalanságában.

Egy biztos: világosan el kell választani a fentieket a részrehajlástól, szervilitástól,
egzisztenciális dörgölőzéstől, a könyvtáros szubjektív "vonzalmától", bármi légyen annak oka.
E kérdésben Horváth Sándor Domonkossal tudok szellemileg közös pályán mozogni.

Kit, mit szolgálni? Nos, én itt és most szeretek könyvtáros lenni, ahol jó eséllyel bárkit szolgálhatok,
akinek erre a legkevesebb igénye is van. Semmiképp nem szeretnék egy szűk szférának bokázni és
regnálását konzerválni, vagy bájologni a szellemi színvonal krétájának markolászói körül.
Bár egyesek szerint elkerülhetetlen a szakma dicstelen lefekvése, kívánom, mégse kelljen
azon agyalnunk, mit jelent könyvtári vonatkozásban a prostitúció.

Kiváló tisztelettel és üdvözlettel:

Szabó G. Tibor


2013. július 25. 8:02 Nagypál László írta, <lnagypal@hotmail.hu>:
Kedves Listatagok!

       Még a tegnapiakra gyorsan írok vmit munkaidő előtt.
Köszönöm a sok nyilvános választ.
Nem baj, hogy nem értenek velem egyet.
Nekem ez nem presztizs kérdése.

    Csak emlékezetből idéztem elő egy fél mondatot, nem tudományos dolgozathoz.
Amilyen rövid az eszem, a mondat egyik fele ötlött fel benne.
Nem kerestem ki a levelet, de más emlékemből mástól is vehettem volna hasonlót.

    Régi nézetemet akartam hangoztatni,
 hogy külön meg kell becsülni azt,
akit komolyan érdekel valami (mélyebben, önmagáért,
 - ruhától és rangtól függetlenül -),
viszont természetesen maximálisan ki kell szolgálni azt is,
 aki csak vmilyen kötelezettséget akar kényelmesen letudni,
 gyors látszatmegoldással is beérné, stb.

     A szakkönyvtárak, ha léteznek még ilyenek,
szerintem nem szociális és nem népjóléti intézmények.
A tudományt és a szellemi színvonalat kell szolgálni.
Erről platóni dialógusokat is lehetne írni, de nem teszem meg.

     Mindenesetre nem szeretném,
hogy a (szak)könyvtárak is boltokká, kocsmákká, pártkatonák titkárságaivá ... változzanak.

Üdv.:
NpL

_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist