Kedves Kollégák!
Sokféleképp lehet egy szakot népszerűsíteni, az oktatási intézmények, a szakma, az egyes munkáltatók (könyvtárak, iskolák) részéről kellene egy szavaktól, de tettekben gazdag jövőkép vázolása.a fiatalok felé. Felvetődik a leendő könyvtárhallgatók elött a kérdés, mennyi esélyem van az elhelyezkedésre a szakmában? Nagyon sokan közülük úgy vélik az út végén, hogy átverték őket, hiszen akinek nem adatik meg hogy a kötelező gyakorlaton kivül, nem önkéntesi munkával töltsön el plussz időt - így szerezve tapasztalatokat - annak az elhelyezkedése a szakmában szinte nulla. Beszélhetünk arról, hogy az oktatási intézmények milyen pluszt adnak, hogy a diákok más területen is el tudjanak helyezkedni, de az pályaelhagyónak minősül. Jómagam a tanári oldalon vagyok jelen, mert könyvtárosként nem tudtam az utóbbi időkben elhelyezkedni. Sok nálamnál tehetségesebb, műveltebb társamnak az sem adatott meg, amit személyesen átélhettem, könyvtárosként dolgozni.Hajnalkával egyetértve kevesebb képzőintézmény kellene, nem egészséges, hogy jóval több ifjú palánta kerül ki, mint amennyien el tudnának helyezkedni. Százalékos eloszlásuk eléggé siralmas, szívesen várok cáfolatot statisztikai számokkal. Nem feltétlen kellene bezárnia sok képzőintézménynek, a továbbképzések, tanfolyamok motorjai lehetnének, specifikusabb tudást adva. (Abbahagyva és feladva a mostani képzési keretrendszerüket)
Az érthetőség kedvéért: hasznos-e, hogy ahol az informatika képzés erős, ott a könyvtáros hallgatókból rendszergazdák legyenek (cégeknél, állami intézményeknél), de nem könyvtárosként, könyvtárban helyezkedve el, ahol a tájékoztatás, kommunikáció erősebb, ott diszpécser, ügyfélszolgálati munkatárs lesz az illető egy (telekommunikációs) cégnél. Ez a lehetőség a szakmának ad-e hitelt, tud-e az ilyen "diákból" profitálni?
Népszerűtlenség...az elhivatott, de nem ebből meggazdagodni kívánó személyek motiváltságát hogyan lehet növelni, akik el tudnak helyezkedni? A bértábla nem fog változni, ez kétségtelen, ám vannak olyan módszerek, amivel növelni lehet az egyes dolgozók munkamorálját, kedvét. Lehet ez egy barátságos munka környezet, lehet pályázatokat megvalósítani, ami bevételi forrás növelést okoz a munkavállalónak.A nyitvatartási időn belül, több helyen lehet(ne) rugalmassá tenni a munkaidőt, ez jelen esetben a nonprofit intézményekre (alapítványokra, egyesületekre) jellemző. ( pl.: a 40 órás munkaidőből 32 kötött 8 szabad felhasználású). A könyvtári intézmények szűk része, ahol ez lehetséges volna, a továbbképzések anyagi vonzatának térítése 100%-ban.
Bosszantó, hogy különböző tanfolyamok uniós pályázati pénzből vannak finanszírozva, de a hallgatóknak bizonyos vagy teljes részt fizetni kell ( ha nem vállalja át a munkaadó a költséget) Jómagam civil fenntartású kis könyvtárban is dolgozhattam, ott uniós forrás volt a tanfolyamok ingyenes részvételére, ahol specifikus tudáshoz lehetett jutni. A képzés ára, a szállásdíj, az ehhez kapcsolódó étkezés, mind térítésmentes volt, sőt az utazási költség sem terhelte a munkavállalót. Az egy életen át való tanulás a fiatal és idősebb generációra is igaz, akik a lehetőséget várják a tapasztalatcserére. Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft pedagógusoknak ingyenes továbbképzést (30 órában) biztosít, ez mikor várható a könyvtárosi szakmában?
Részemről kritika, hogy jelen esetben az MKE könyvtárostanári szekcióján érződik, hogy nagyon akar tenni valamit, jelenlétükkel érzékeltetik, hogy legyen az jogi környezet, vagy egyéb, de mindenütt ott vannak. Az elnök asszonyuk aktivitása lenyűgöző, több ilyen formátumú vezetőre lenne szükség!
A rávilágítás azt célozná meg, mind anyagilag, mind egyéb tekintetében hogyan lehet egy diákot csábítani, hogy könyvtáros legyen a későbbiekben.
Az észrevételüket, hozzászólásukat kíváncsian és tisztelettel várnám.
Üdvözlettel: Cseh András
