Tisztelt Kollegák!
Kedves Károly!
Kedves Tibor!
(Egyiküket diákkoromból, a 80-as évekből, JATÉ-ről csak látásból,
-másikukat a KMK munkatársaként a 90-es évek végéről ismertem. :-)
További kerékkötő aggályaim:
Régebben léteztek jelentősebb szerzői honoráriumok a komoly tudományoknál is.
Végülis - szerintem - elsősorban a szerző hozza létre az új ismereteket,
ő dolgozik a tartalmon, gyakran szabadidejét se kímélve ...
És még ő fizessen kiadóknak, kereskedőknek, tárhelyeknek?
(A könyvkiadásban, könyvkereskedelemben már egy ideje gyakorlat,
hogy a szerző kapja szinte a legkevesebbet művéért.)
A kutató eddig is ritkán fizette elő saját maga számára a drága külföldi folyóiratot,
hanem intézményi tagsága révén jutott hozzá,
vagy nyilvános szakkönyvtárban (relatíve) csekély beiratkozási díj ellenében.
Hajdan mintha a folyóiratok is versengtek volna a fontosabb tanulmányok közlési lehetőségéért.
A szerző anyagi helyzete a közlésnél nem játszott döntő szerepet, - csak talán a téma kutatásánál.
Érdemes lesz-e ezután szerzővé válni?
Nem okoz-e bizonyos kontraszelekciót az új mechanizmus?
Bár lehet, hogy több Bourdieu-t kéne olvasnom,
lásd pl. kulturális tőke, presztizs, állásrangsor stb.
Kíváncsi vagyok, hogy az elbírálás tényleg úgy zajlik-e majd le,
hogy valaki beküldi a cikkét, és esetleg elfogadják,
utána a szerző megpróbálja összeszedni a pénzt a publikálásra.
Ha véletlenül nem sikerülne, akkor visszavonja a cikket,
és egy alacsonyabb tarifájú laphoz nyújtja be.
Vagy - másik verzió szerint - egyből küldi a magas összeget is a cikk benyújtásakor.
De nem fogja ez enyhén befolyásolni a cikk elbírálását?
Mondhatja-e alkalmanként egy kiváló tanulmány
- kevésbé karrierközpontú vagy már beérkezettebb - szerzője,
hogy "ő ugyan nem fizet a hollandoknak",
inkább ingyen közli a szövegét a helyi lapokban,
és "nagy ívben tesz a hivatkozásokra".
A bölcsészettudományokban (és néhány más területeten)
szerintem különben is roppant kérdéses az impact factor mindenhatóvá tétele.
Érdekes, hogy a nyílt / szabad hozzáférésben
milyen lesz majd az egyes tudományok részaránya?
Egyetemeken is vannak példák,
hogy (egyre inkább) gazdasági vezetők és piaci sponzorok határoznak meg tartalmi kérdéseket,
pl. mit oktassanak, milyen keretben, kikkel stb.
Tengerentúli bölcsészkollegák már évekkel ezelőtt panaszkodtak,
hogy öszevonnak pl. egyes neolatin "nyelv és irodalom" tanszékeket,
ahol aztán a kurrens nyelvtanfolyamokra helyezik a hangsúlyt,
legfeljebb a kortárs kultúraismeretnek (földrajzi országismeretet, turisztika stb) engednek nagyobb teret.
Közben a klasszikus irodalomtörténetet és nyelvtörténetet háttérbe szorítják.
(Irodalomesztétika címén is inkább a "Batman alakvátozásai"-t tanítják ...)
Sokszor csak egyszerre több intézményben működő,
túlterhelt és kiszolgáltatott munkatársakkal tartatnak kurzusokat.
Kivéve talán még néhány tucatnyi elitegyetemet,
ahol egyelőre minden tárgyban megengedhetik maguknak a fényűzést (és agyelszívást).
Lehet, hogy legtöbben nem értenek velem egyet,
de akkor is érdemes végiggondolni ezeket a kérdéseket.
Üdv.:
NpL(aci)
(Péntek délutántól szerda délelőttig nem fogok most tudni e-mailt olvasni.)
Kedves Károly!
Kedves Tibor!
(Egyiküket diákkoromból, a 80-as évekből, JATÉ-ről csak látásból,
-másikukat a KMK munkatársaként a 90-es évek végéről ismertem. :-)
További kerékkötő aggályaim:
Régebben léteztek jelentősebb szerzői honoráriumok a komoly tudományoknál is.
Végülis - szerintem - elsősorban a szerző hozza létre az új ismereteket,
ő dolgozik a tartalmon, gyakran szabadidejét se kímélve ...
És még ő fizessen kiadóknak, kereskedőknek, tárhelyeknek?
(A könyvkiadásban, könyvkereskedelemben már egy ideje gyakorlat,
hogy a szerző kapja szinte a legkevesebbet művéért.)
A kutató eddig is ritkán fizette elő saját maga számára a drága külföldi folyóiratot,
hanem intézményi tagsága révén jutott hozzá,
vagy nyilvános szakkönyvtárban (relatíve) csekély beiratkozási díj ellenében.
Hajdan mintha a folyóiratok is versengtek volna a fontosabb tanulmányok közlési lehetőségéért.
A szerző anyagi helyzete a közlésnél nem játszott döntő szerepet, - csak talán a téma kutatásánál.
Érdemes lesz-e ezután szerzővé válni?
Nem okoz-e bizonyos kontraszelekciót az új mechanizmus?
Bár lehet, hogy több Bourdieu-t kéne olvasnom,
lásd pl. kulturális tőke, presztizs, állásrangsor stb.
Kíváncsi vagyok, hogy az elbírálás tényleg úgy zajlik-e majd le,
hogy valaki beküldi a cikkét, és esetleg elfogadják,
utána a szerző megpróbálja összeszedni a pénzt a publikálásra.
Ha véletlenül nem sikerülne, akkor visszavonja a cikket,
és egy alacsonyabb tarifájú laphoz nyújtja be.
Vagy - másik verzió szerint - egyből küldi a magas összeget is a cikk benyújtásakor.
De nem fogja ez enyhén befolyásolni a cikk elbírálását?
Mondhatja-e alkalmanként egy kiváló tanulmány
- kevésbé karrierközpontú vagy már beérkezettebb - szerzője,
hogy "ő ugyan nem fizet a hollandoknak",
inkább ingyen közli a szövegét a helyi lapokban,
és "nagy ívben tesz a hivatkozásokra".
A bölcsészettudományokban (és néhány más területeten)
szerintem különben is roppant kérdéses az impact factor mindenhatóvá tétele.
Érdekes, hogy a nyílt / szabad hozzáférésben
milyen lesz majd az egyes tudományok részaránya?
Egyetemeken is vannak példák,
hogy (egyre inkább) gazdasági vezetők és piaci sponzorok határoznak meg tartalmi kérdéseket,
pl. mit oktassanak, milyen keretben, kikkel stb.
Tengerentúli bölcsészkollegák már évekkel ezelőtt panaszkodtak,
hogy öszevonnak pl. egyes neolatin "nyelv és irodalom" tanszékeket,
ahol aztán a kurrens nyelvtanfolyamokra helyezik a hangsúlyt,
legfeljebb a kortárs kultúraismeretnek (földrajzi országismeretet, turisztika stb) engednek nagyobb teret.
Közben a klasszikus irodalomtörténetet és nyelvtörténetet háttérbe szorítják.
(Irodalomesztétika címén is inkább a "Batman alakvátozásai"-t tanítják ...)
Sokszor csak egyszerre több intézményben működő,
túlterhelt és kiszolgáltatott munkatársakkal tartatnak kurzusokat.
Kivéve talán még néhány tucatnyi elitegyetemet,
ahol egyelőre minden tárgyban megengedhetik maguknak a fényűzést (és agyelszívást).
Lehet, hogy legtöbben nem értenek velem egyet,
de akkor is érdemes végiggondolni ezeket a kérdéseket.
Üdv.:
NpL(aci)
(Péntek délutántól szerda délelőttig nem fogok most tudni e-mailt olvasni.)
