Tisztelt Listaolvasók!
Egy rosszul és indokolatlanul (talán ügyetlennek is nevezném, ezzel enyhíteném mérhetetlen meglepetésem) feltett kérdésnek is lehet haszna, amint ez most is megtörtént. Kedvenc tanárunkról, Horváth Tiborról olyan információkat tudtunk meg felesége jóvoltából, amelyek mélyítették ismereteinket és tiszteletünket a Tanár úrról, másrészt felvillantottak kicsit a régi dolgokból egyet s mást.
A könyvtárgépesítésről sokat olvastam Tőle anno, és ő ismertetett meg a clusteres gépi keresés elméletével – egy külföldről hozott angol nyelvű cikk kötelező olvasmányként való megjelölése és számonkérése alapján is.
Köszönet érte Dr. Horváth Tiborné könyvtárosnak és közvetítőjének, akik felismerték a jelentőségét annak, hogy a kérdés nem maradhat megválaszolatlanul.
Üdvözlettel:
Horváth Zoltánné
Könyvtáros informatikus
From: katalist-bounces@listserv.niif.hu [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of Horváth Tibor
Sent: Wednesday, May 16, 2012 10:55 PM
To:
Subject: [KATALIST] Válasz Nagypál Lászlónak
Kedves Nagypál László!
Egy kedves volt kolleganőm elküldte email-ben az Ön által feltett kérdést: Hogy került a 70-es évek elején Horváth Tibor Amerikába?
Tud-e még valaki ennek az utazásnak a körülményeiről?
Milyen "kompromisszumok" voltak az utazások körül?
Kérdéseire a válaszom:
UNESCO ösztöndíjjal, könyvtárgépesítési témában volt férjem Amerikában, Angliában, NSZK-ban és Párizsban, 1972.okt.1-1972.dec.20-ig.
Miért éppen Ő?: feltételezem, hogy azért, mert az OSZK-KMK kiadásában sorra írta a Könyvtárgépesítési füzeteket, azonkívül 1969.májusában elkészítette A könyvtárak műszaki fejlesztése c.kiadványt, majd később kidolgozta a koncepciót is. Jól tudta az angol nyelvet.
Én is könyvtáros vagyok és a szakmában férjem neve összefonódott a könyvtárgépesítéssel.
A "kompromisszumokhoz"
- úgy gondolom, hogy a legjobb, ha idézem Biczák Péter nekrológjából(Könyvtári Figyelő 2011.3.549-551.p.) a következő sorokat:..."rezzenés nélkül megállni, ha arra van szükség, tapodtat sem hátrálni, ha jó ügy, nemescél védelméről van szó, járjon érte akár büntetés, akár dicsőség. Utakat jelölt ki, s a rajtuk járókat türelemmel, szeretettel kísérte. Ő AZTÁN SOHA NEM VOLT JÁTÉKA SEMMIFÉLE SZÉLNEK."
Apró megjegyzés, volt főnöke Pataky Ernő azt mondta Tibornak, amikor meghallotta, hogy utazik erre az útra: "Menj, tanulj, de ne bízz abban, hogy téged bíznak meg az OSZK könyvtárgépesítésével, az MSZMP úgy is mást fog jelölni."
Valóban nem őt bízták meg.
- Horváth Tibornak több lehetősége is lett volna külföldön munkát vállalni és én mint "nagyravágyó feleség" szerettem volna ha pár évre kimegyünk külföldre (a gyerekek jól megtanulták volna a nyelveket), de férjem azt mondta: "Nem lehet, mert attól tartok nem tudnám kivédeni, hogy beépítsenek, én becsületes szegénységet ígértem neked."
Így természetesen lemondtam vágyamról.
- Egyébként több szaklapban publikált útjáról, tapasztalatairól, előadást is tartott a könyvtáros egyesületben.
- Én szeretettel őrzöm azokból az időkből a leveleit és a mindennap sűrű, apróbetükkel írt beszámolóit. Még ma is érdekesek.
Kicsit hosszúra nyúlt válaszom, de igyekeztem tényszerű lenni. Szívélyes üdvözlettel:
Dr.Horváth Tiborné
