Kedves Dr. Horváth Tiborné Asszony!
Kedves Katalist Társak!
Nekem is nagyon sokat jelentettek azok a sorok, melyeket Tanár Úr UNESCO ösztöndíjáról – annak részleteiről - olvashattunk. Emiatt az utazása miatt ismerhettem akkor meg későbbi időpontban személyesen a KMK Könyvtárosképző Szaktanfolymán. Természetesen voltak az évfolyamunkban, akik már ismerték, tehát hallottam Tanár Úrról és természetesen olvastam is Tőle még a személyes megismerése előtt. A „Hanyas vagy?”kérdésre az a válaszom: 1953. Ez azt jelenti, hogy esti ill. később levelező ktárosképzésben volt részem és gyerekként, ill. fiatal felnőttként benne éltem abban a korban.
Lászlónak mondom – szintén történelmes vagyok - : nem volt könnyű korszak az itthoni relatív létbiztonság ellenére sem. A beszervezés minden akkori külföldi munkavállalót fenyegetett. Kivédhetetlen volt, ha valaki pár évre „nyugaton” megtelepedett. A „jelige” az imperializmus elleni harc és a „beszivárgó ellenség” keresése volt. Még ha semmi érdemlegeset sem jelentett valaki, akkor is aktája keletkezet azon a bizonyos jól ismert ügyosztályon. Ezt Tanár Úr elméjével és szívével is tudta annak idején. Döntése nem volt könnyű, mert valóban egy lényegesen magasabb életnívót, többféle kiemelt szakmai lehetőséget, könnyebb életpályát utasított el. Mindez a jelleméből fakadt.
Nagyon is érdekes „ha emberi részletek, egy korszak szakmai élethelyzetei, dilemmái is valamennyire kirajzolódnak.” – ahogyan László megfogalmazza. A sorok között is olvasva magát az egyéni emberi sorsot érzékelhetjük Tanár Úr konkrét példáján ebben az élethelyzetében. Ezért vagyok én is hálás, hogy mindezen részleteket is megismerhettem.
Tisztelettel és köszönettel, az egykori tanítvány:
(Drobinoha) Angéla – volt állatorvosi könyvtáros
From: katalist-bounces@listserv.niif.hu [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of Nagypál László
Sent: Thursday, May 17, 2012 8:53 AM
To: horvti@t-online.hu
Cc: katalist@listserv.niif.hu
Subject: Re: [KATALIST] Kozelmult konyvtartortenete es koszonet
Kedves Dr Horváth Tiborné
és kedves Listatagok!
Nagyon köszönöm, hogy meg tetszett szólalni,
mert a szakma számára egyáltalán nem jelentéktelen részletekkel szolgált.
Például én nem tudtam az UNESCO ösztöndíjakról sem,
mert valószínűleg mostanában kevés könyvtáros szaksajtót olvasok
(gyarapítási munkámon kívül).
Sokszor sematikus kép él bennünk egyes korszakokról,
Még kisiskolás voltam a hetvenes évek elején.
A feltétlen csodálat (vagy - másokkal szemben - az egyértelmű elutasítás)
mellett érdekes, ha emberi részletek,
egy korszak szakmai élethelyzetei, dilemmái is valamennyire kirajzolódnak.
Tehát nem piszkálni akarom a félmúlt szereplőit,
hanem - egykori történelem szakosként is-
innen-onnan fölszedek kulturális morzsákat,
és egymásra vonatkoztatva a forrásokat,
néha kérdések fogalmazódnak meg bennem.
Sokan megszólalhatnának még az élők közül
vagy leírhatnák szubjektív,
akár ellentmondást is tűrő emlékeiket a korról,
amelyben működtek.
Megfelelő formában - ma már és ma még -
mindent el lehet mondani (?).
Mások szelíd önkritikával, kellő distanciával is
megírhatnák régebbi döntéseik, intézkedéseik összefüggéseit.
A nyugalmazott kollegáknak pedig
már nem lenne félnivalójuk.
Érdemes lenne előszedni a fiókokból a visszautasított cikkeket,
közérdekűbb leveleket, határozatokat, meg nem valósult tervezeteket.
Ezek némelyikét - valamilyen formában - publikálni is kellene
mai jegyzetekkel kiegészítve.
Utólagos viták is tanulságosak lennének.
Sajnos a holtak már nem tudják előadni,
hogy hogyan látják egykori önmagukat és társaikat.
Az élőknek és a hozzátartozóknak
jó egészséget és tartalmas éveket kívánok!
Tisztelettel:
Nagypál László
From: horvti@t-online.hu
To: katalist@listserv.niif.hu
Date: Wed, 16 May 2012 22:55:02 +0200
Subject: [KATALIST] Válasz Nagypál Lászlónak
Kedves Nagypál László!
Egy kedves volt kolleganőm elküldte email-ben az Ön által feltett kérdést: Hogy került a 70-es évek elején Horváth Tibor Amerikába?
Tud-e még valaki ennek az utazásnak a körülményeiről?
Milyen "kompromisszumok" voltak az utazások körül?
Kérdéseire a válaszom:
UNESCO ösztöndíjjal, könyvtárgépesítési témában volt férjem Amerikában, Angliában, NSZK-ban és Párizsban, 1972.okt.1-1972.dec.20-ig.
Miért éppen Ő?: feltételezem, hogy azért, mert az OSZK-KMK kiadásában sorra írta a Könyvtárgépesítési füzeteket, azonkívül 1969.májusában elkészítette A könyvtárak műszaki fejlesztése c.kiadványt, majd később kidolgozta a koncepciót is. Jól tudta az angol nyelvet.
Én is könyvtáros vagyok és a szakmában férjem neve összefonódott a könyvtárgépesítéssel.
A "kompromisszumokhoz"
- úgy gondolom, hogy a legjobb, ha idézem Biczák Péter nekrológjából(Könyvtári Figyelő 2011.3.549-551.p.) a következő sorokat:..."rezzenés nélkül megállni, ha arra van szükség, tapodtat sem hátrálni, ha jó ügy, nemescél védelméről van szó, járjon érte akár büntetés, akár dicsőség. Utakat jelölt ki, s a rajtuk járókat türelemmel, szeretettel kísérte. Ő AZTÁN SOHA NEM VOLT JÁTÉKA SEMMIFÉLE SZÉLNEK."
Apró megjegyzés, volt főnöke Pataky Ernő azt mondta Tibornak, amikor meghallotta, hogy utazik erre az útra: "Menj, tanulj, de ne bízz abban, hogy téged bíznak meg az OSZK könyvtárgépesítésével, az MSZMP úgy is mást fog jelölni."
Valóban nem őt bízták meg.
- Horváth Tibornak több lehetősége is lett volna külföldön munkát vállalni és én mint "nagyravágyó feleség" szerettem volna ha pár évre kimegyünk külföldre (a gyerekek jól megtanulták volna a nyelveket), de férjem azt mondta: "Nem lehet, mert attól tartok nem tudnám kivédeni, hogy beépítsenek, én becsületes szegénységet ígértem neked."
Így természetesen lemondtam vágyamról.
- Egyébként több szaklapban publikált útjáról, tapasztalatairól, előadást is tartott a könyvtáros egyesületben.
- Én szeretettel őrzöm azokból az időkből a leveleit és a mindennap sűrű, apróbetükkel írt beszámolóit. Még ma is érdekesek.
Kicsit hosszúra nyúlt válaszom, de igyekeztem tényszerű lenni. Szívélyes üdvözlettel:
Dr.Horváth Tiborné
_______________________________________________ Katalist mailing list Katalist@listserv.niif.hu https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
