Bán Zoltán András tegnap is nagyon dicsérte Birkás könyveit
(felsorolva hibáit is).
.."Megint visszatérek Ottlikra, akinek van egy alig háromflekkes írása
Birkás Endréről, aki a hatvanas-hetvenes években dolgozott, számos
regényt írt, soha semmiféle kánonban nem volt benne. Ottlik mégis a
legmagasabb polcra helyezi. Elolvastam talán az egész életművét, ami
mindössze öt-hat könyv, és úgy érzem, hogy Birkás tényleg jó, érdekes
és fontos író, ehhez képest még a nevét sem ismerik."
http://magyarnarancs.hu/film2/nem_kanonizalt_kanonok_-_bojtar_endre_irodalomtortenesz-65189
üdvözlettel, kl
Grendel Lajos:
"Birkás Endre (1913-1975) sohasem állt reflektorfényben, s úgy tűnik,
az utókor sem becsüli meg írói rangjához méltón. A kommunista rendszer
megtűrt íróként bánt vele, afféle ,,polgári egzisztencialista" elemnek
tekintette, aki ugyan senkinek sem áll útjában, de művei
propagandacélokra sem használhatók föl. Az irodalomértők szűkebb köre
azonban nagyra becsülte munkáit, illúziótlan éleslátását, egyes
írásainak metsző iróniáját, ,,fölösleges" embereit, akiknek a
hősiessége abban merül ki, hogy képesek még egyáltalán élni és
túlélni, mert szinte valamennyien potenciális öngyilkosjelöltek.
Birkás Endre számos jó kisregényt és novellát irt, amelyek nem formai
újszerűségükkel vétetik észre magukat, hanem az epikai világukból sütő
végsőkig dezillúziós látásmóddal, a narráció és stílus végsőkig
feszített póztalanságával. ,,Bátorság az őszinteséghez, szembenézés a
mindennapi életünk szánalmas kisszerűségével, kisszabásúságával,
méltóság nélküli vereségeinkkel, lelkünk kopár elhagyatottságával: a
modern irodalomnak ez az alapérzése, Flaubert-től Mándy Ivánig - az
>>elidegenedés<< újsütetű divatirományait nem számítva ide -, teszi
Birkást egyik legmodernebb és legeredetibb írónkká" - írta Ottlik
Géza.(18) Az irodalomtörténet-írás Birkás Endre főművének az
Elfelejtett emberek (1960) c. regényét tekinti. Teljes joggal. Ebben a
regényében az író történelmi horizontban, a doni katasztrófa
árnyékában veti föl a modern ember elveszettségének problémáját,
abszurd drámáját. Katonatiszt főhőse, Bándy, egyike Birkás felesleges
embereinek, aki meg akarja úszni a háborút, a katonai szolgálat alól
mentesítő papírral mégis visszatér szabadságáról a frontra, a biztos
halálba. Nem virtuskodásból, nem a halált vágyva, hanem a beosztottai
iránt érzett szolidaritásból és felelősségtudatból."
http://www.litera.hu/hirek/regenytortenet-es-tortenelem-0
>
> Nem jártam a tegnapi rendezvényen,
> de kapcsolódva megemlékeznék egy elfelejtett könyvtáros prózaíróról.
>
> Birkás Endre műveit régóta nem vettem kézbe már,
> de akkoriban laikusként majdnem egyenrangúnak éreztem Ottlikkal vagy
> Mándyval.
> (Persze a kritikusok, esztéták másként vélekednének,
> inkább csak tematikailag rokonítanák.)
>
> Az "Ólmoseső" c. kötet kisregényeire,
> az "Elfelejtett emberek" c. önéletrajzi ihletésű háborús regényére,
> a "Mondd, még meddig kell élni?" novelláira emlékszem hirtelen.
>
> Birkás Endrét személyesen nem ismerhettem,
> bár legutoljára az OSZK Gyarapítási Osztályán dolgozott,
> de mikor én még nagyon kis gyerek voltam.
>
> Annakelőtte állítólag kiadói lektor,
> majd könyvesbolti eladó, aztán a Központi Antikvárium vezetője,
> eredetileg jogász végzettséggel. Apja franciás irodalmár.
>
> Azt sem lehet ráfogni, hogy túlzottan balos lett volna (?).
> Kár, hogy nem olvassák.
>
> Üdv.:
> NpL
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
