Tényleg csak ajánlani szabadna,
lelkesen megpróbálni elmondani,
hogy miért lehet érdekes egy-egy mű
(formátumától függetlenül is).
Gyerekként féltem a pedagógusoktól,
ám nagyon sok kötelező irodalmat mégsem olvastam el annakidején.
Egy részüket később (már ráérősebben) végigolvastam,
Némelyiket viszont évekig (tűnődve) olvastam, pedig magyarul volt.
(Utálok kapkodva olvasni maradandóbbnak tekintett szövegeket.)
Az egyetemen idegen nyelven kötelező regények,
drámák, eposzok közül is sokat nem olvastam el akkoriban.
Utólag ugyanazoktól a szerzőktől néha öt-hat művet is elolvastam később eredetiben,
de pont az az egyet, amelyik akkor kötelező volt - némely esetben - azóta is kihagytam.
Soha nem tudtam elég folyékonyan olvasni hangosan.
Szerencsére a hetvenes évek kezdetén,
amikor megtanultam olvasni,
akkor még - nálunk faluhelyen - nem találták ki az enyhe diszlexiát vagy autizmust,
különben talán beskatulyáztak volna fogyatékosnak.
(Így csak különc lettem.)
Otthon máig nincs számítógépem,
mert nem akarok "ugyanúgy élni" a magánéletben, mint a munkahelyen.
Sokféle (kevert) életformát ki lehet alakítani az olvasás tekintetében is,
nem minden trendet kell követni (mindenhol és mindenkor).
El lehet egyénileg dönteni azt is,
hogy egy könyvtáros értelmiségi szeretne-e lenni (munkájában és életformájában)
vagy jobbára inkább tömegcikk-kereskedő és fogyasztó ...
Üdv.:
NpL
From: horvath.zoltanne@iqpp.hu
To: antal.zsuzsa@antarescsoport.hu; katalist@listserv.niif.hu
Date: Fri, 23 Mar 2012 09:46:27 +0000
Subject: Re: [KATALIST] Élő (Halott) könyvtárak...
Kedves Antall Zsuzsa!
Nagyon érdekes dolgokat vetettél fel, és ezek a tények messzire vezetnek, további kérdésekhez. A fiatalok örülten olvassák a Herry Potter könyveket, és nagyon nagy szomorúsággal látom, hogy Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, Móricz Zsigmond kötelező olvasmányként, de szabadon választva sem megy, amelyeket én például 9 éves korom után letenni sem tudtam.
Az óvodások és kisiskolások még olvassák a nekik ajánlható vagy kötelező irodalmat (Móra Ferenc, Fekete István stb.) - de mi történik az 5-6. osztály környékén? A kicsik olyanok, mint az előző nemzedékek, de a kamaszodókban olyan változások indulnak, amelyeket szerintem nem kezel az iskola sem megfelelően, a tananyag sem illeszkedik a változáshoz. A könyvtárak kölyökklubjai, vagy az olvasókörök (Nagy Attila iskolájaként) még befolyásolni tudnak, és van néhány csodálatos könyvtáros, aki elvarázsol egy-egy gyereket.
Azt, ahogyan a kicsik felé fordulunk szülők, tanárok, könyvtárosok - megtesszük a kamaszodóknál is? Egyáltalán a felnőttek olvassák, ismerik azt, amit ajánlanak? Biztos, hogy a kötelező olvasmányok kiválasztásában körültekintő a tanügy? Szempont az, hogy kiválasszák azt, ami ehhez a korosztályhoz közel áll, választ ad nem csak a történelmi érdeklődésére, de mindennapi gondjaihoz, a világban való eligazodáshoz, a mai értékek felismeréséhez? Biztos, hogy a mai kamaszoknak a múlt század eleji társadalmi viszonyok bemutatása egy regényben érthető, fogyasztható olvasmány? Valaki meggyőzi ezeket a gyerekeket? Vagy elvárják tőlük, hogy azt olvassák és értsék meg, amely irodalmat a szüleik már nem olvassák, és a megértésével senki vagy nagyon kevesen foglalkozik?
MI felnőttek olvassuk és ismerjük a kötelező irodalmat? Meg tudjuk magyarázni a gyerekeknek, amit nem értenek, tudunk kapcsolatot mutatni a múlt század eleji korrupció és a mai között? A mai korcsoportos formákba tömörülő kamaszok a felnőttek dolgairól vajon miért nem szeretnek irodalmat olvasni?
Valahol elszállt a kontroll és nagyon távol állunk szerintem a megértéstől. Közben pedig magányosak, tanácstalanok a fiatalok. Nem értjük, mert nagyon "közel" vagyunk, nincs kellő távolságtartó, elemzésre alkalmas rálátás a lényegre, kivéve néhány kiváló elemzőt.
Semelyik kérdésemre sem tudok válaszolni egyedül.
Üdvözlettel:
Horváth Zoltánné, Marcsi
Könyvtáros informatikus
