Egyrészt közvetetten az egész dolog a használói érdekekre vezethető
vissza. A színvonalas szakmai munka és szolgáltatás például egészen
biztosan a használó érdeke. Márpedig ahhoz, hogy ezt biztosítani tudja a
könyvtár, bizonyos dolgok alapkövetelménynek számítanak. Ilyen például a
pénz, vagy a szakember.
Ha nincs pénzed, nem tudsz dokumentumot vásárolni, folyóiratot vagy
adatbázist előfizetni, és még sorolhatnék egy csomó olyan dolgot, amit
nem lehet OS-ból vagy ingyenes formában megoldani. Márpedig ki akarna
olyan könyvtárba járni, ahol nem találja meg azt, amit elvár? Én nem. A
használó érdeke (szerintem) igenis az, hogy a könyvtáron keresztül olyan
szolgáltatásokhoz, anyagokhoz és dokumentumokhoz férjen hozzá, amikhez
máshol (otthon) nem, vagy csak nagyon nehézkesen. Ehhez azonban pénz
kell. Közvetetten tehát a megszorítások a használói érdek rovására mennek.
Az elbocsátásokról: azt hiszem, az is használói érdek, hogy a
könyvtárakban ne túlterhelt, ideggörcsös szakemberek várják. A
leépítésnek megvan az a kára, hogy az eddigi szakmai munkát most
kevesebb emberre kell leosztani. Ha például a "háttérmunkásokat" építjük
le, akkor a "frontról" kell bevinni az embereket az irodákba, emiatt
kevesebb ember/idő marad az olvasószolgálatra stb.
Amiről te írsz, az kétfelől is egy teljesen más probléma.
Egyrészt közgyűjteményekben nincs olyan egységes és mindenhol használt
minőségértékelési gyakorlat, ami lehetővé teszi a hatékonyság mérését --
és igen, az ez alapján történő szelekciót. Ha lenne, akkor a megszorítás
és a kötelező leépítés helyett lehetővé válna akár a racionalizálás is
(más kérdés, hogy közalkalmazottat elbocsátani úgy tudom, hogy még
mindig a poklok pokla, vagyis nem olyan egyszerű, mint a
versenyszférában -- még akkor sem, ha félretesszük a morális részét és
csak a minőségértékelésre támaszkodunk). Vannak természetesen
intézmények, ahol bevezették a minőségértékelést (ilyen pl. az OIK is,
ahol - amikor még ott dolgoztam - én is értékeltettem anno, megjegyzem
számomra nagyon szimpatikus volt az értékelés bevezetése), de egy
elfogadott, egységes keret- és szabályrendszer globálissá tétele
(szerintem) nagyon hiányzik a rendszerből. És leépítéstől függetlenül
hiányzik, hiszen talán sokkal kevésbé lennénk kitéve a kényszeres
leépítésnek, ha mi magunk is tudnánk valami alapján racionalizálni,
gazdaságosabbá tenni a működésünket.
(Itt egyébként feltenném a kérdést a nálam sokkal okosabbaknak: van
kidolgozott könyvtári minőségértékelési szempontrendszer, vajon miért
nem használja minden könyvtár? Illetve mi kellene ahhoz, hogy
használják? Hogyan lehetne kötelezővé tenni? Kellene-e kötelezővé tenni?)
Másrészt, amikor azt írjuk, hogy tiltakozás meg állásfoglalás meg
egyebek, többször is elmondtuk, hogy nem az egyes intézmények vezetői
felé kellene tiltakoznunk, hanem még feljebb. Amiről te írsz - hogy
tudniillik a leépítések a használói igény mentén legyenek kivitelezve -
az viszont (én úgy gondolom) az intézményvezetők illetékességi köre.
Mármint hogy a kényszerű helyzetben úgy alakítsák a visszavágott
emberanyagot, hogy a szolgáltatásban ne keletkezzen hiátus vagy
minőségromlás.
Úgy gondolom, hogy amiről mi beszélünk, az a (globális) könyvtárszakmai
érdekvédelem, amiről te beszélsz, az pedig az egyes intézmények
használó-orientált működése. A kettő ugyan összefügg (lásd fentebb), de
pont nem egy dologról beszélünk, szerintem.
Még valami: az Andrea által hivatkozott oldalt pont egy könyvtáros
szerkeszti. Ebben az értelemben igenis van felelősségünk abban, hogy
ráirányítsuk a használók figyelmét arra, hogy mi a helyzet
Könyvtárisztánban. Ennek egy igen fontos lépcsője lenne, hogy
problémáinkat - ami hangsúlyozom: egyben a használó problémája is, vagy
ha nem, hát az lesz, amikor a leépítés keserű gyümölcse beérik és a
szolgáltatási színvonal esni kezd - egy szakmai szervezet mögé
felzárkózva a legtágabb nyilvánosság elé tudjuk vinni. El tudjuk
mondani, mi van veszélyben, amikor a könyvtár van veszélyben. A könyvtár
a demokrácia helye, a tanulás és a tudás helye, a tájékozott ember
bölcsője, szociális és közösségi hely -- és minden, amit a használóink
válaszolni tudnak a "neked mit jelent a könyvtár?" kérdésre. Ahhoz
azonban, hogy erre a kérdésre hallhatóan válaszolhassanak, fel kell
tennünk. És most az a helyzet van, hogy nem a könyvtár (virtuális vagy
valós) falain belül kell feltennünk a kérdést, hanem a legszélesebb
nyilvánosság előtt -- mert a választ most már nem csak mi, hanem sokkal
feljebb ülők is meg kell, hogy hallják.
Hivatkozol a civil kezdeményezésekre -- de ha visszaolvasod a
KIT-archívumot, akkor látni fogod, hogy ezek a kezdeményezések mind
felhasználták a sajtót, a médiumokat, az internetet és koordinált
formában zajlottak. Ezért lenne fontos, hogy mi kezdjük el az
ereszdelahajamat, ami mellé fel lehet zárkózni és meg lehet válaszolni a
"neked mit jelent a könyvtár?" kérdést. Talán így, és csak így tudjuk
(ahogy írod) megelőzni a következő hullámot. Ugyanakkor az általad
hiányolt megújulásban is szerepet játszhatna ez a dolog, hiszen
marketing-értéke van és (igaz, hogy egy sajnálatos apropó kapcsán, de)
beírhatná (egy időre, legalábbis) a könyvtár szót a köztudatba... Ezért
hiányolom én nagyon a bármilyen fellépést.
Ugyanakkor kiváló visszajelzés is lenne, hogy a könyvtárhasználóknak mit
jelent a könyvtár, hiszen orientációt is adhat. ;)
Legalábbis én így gondolom.
Ádám
--
Paszternák Ádám
Könyvtári és információs szakember
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
