Úgy terveztem, hogy szerdáig nem szólok újra hozzá a beszélgetéshez, de mivel Földiák Andrástól kaptunk választ érdeklődésre, így illő hamarabb szólnom.
Földiák Andrásnak köszönöm a tájékoztatást! Maga a levél önmagában is elárulja hogy a KKDSZ figyel, reagál, kommunikál.
Azért döntöttem a szerda előtti nem-megszólalásban, mert meglepett HSD levelének egy szekciója és az abba belelátható értelmezés:
"Bizony megtehették volna, hogy petícióznak, nyílt levelet írnak, meg mindenféle olyan egyéb dolgot művelnek, amelytől az az érzése támad a halandó közgyűjteményi dolgozónak, hogy "jól beolvasott" és "működik az érdekvédelem" - ami bizonyos mértékben jót tett volna a szakmai közérzetnek.... de legyünk realisták: változott volna valami? Olyan helyzet van, ahol tárgyalgatnának a szakmai szervezetekkel, és aztán jól alátámasztott érveiket figyelembe véve, megváltoztatnák a döntést? "
--
Szász Péter
Vagyis ha úgy tűnik hiába szólunk, akkor nem is szólunk. Mert minek. Gondoltam, előbb reagáljon más, reagált is, néhányan úgy is ahogy én is gondolom.
"A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak." / Edmund Burke
A jó, és a gonosz nyilván túlzás, de a tétlenség káros volta az idézetből is kiderül. Szerintem igenis kellett volna egy kis iromány már csak a szakmai közérzet miatt is. Kellett volna és kellene kommunikálni. Piszok komoly probléma ám a kommunikáció hiánya.
De az kórházi orvosi szakkönyvtárak nem kötelező üzemeltetése kérdéskörében sem sok irományt láttam, lehet elkerülte figyelmem (tudom hogy volt aki próbálkozott, a kommunikációt hiányolom). Vagy arról sem hogy évek óta nagy arányú leépítések vannak kisebb-nagyobb szakkönyvtárakban vagy vidéken. Nem tudom, hogy a megyei könyvtárak átszerveződése, az OSZK karcsúsítása valami új kezdetének a jele, vagy egy korona a korábbi törekvéseken. Esetleg csak egy újabb állomás. Milyen módszertan van a karcsúsítások mögött? Persze ilyen mértékű leépítések kapcsán jogos kérdés, hogy minek képzünk egyáltalán könyvtárosokat, főleg úgy hogy mellé ott a segédkönyvtáros képzés is. A végzettek hány %-anak van álláslehetősége a szakmában? Tudom, hogy ez a kérdés is nehéz, egzisztenciális is, és olyan részeket is érint hogy pl miért nem lehetett a segédkönyvtáros képzéseket a felsőoktatási intézmények berkeibe terelni, de válaszok vannak valahol, esetleg álláspontok?
Idézek egy magánlevélből:
"A biztos az, hogy nagyon-nagyon kellene a szakmánknak valamiféle erős érdekképviselet. Olyan, amely MINDEN könyvtáros érdekeit védi; kortól, nemtől, szakterülettől és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. Hívják bárminek (MKE, KKDSZ) csak képviselje a szakmát és érezzük ezt a képviseletet."
Megfontolandó nem?
Ha süllyed a hajó, mentsük ami menthető nem?
Szász Péter
