annak ellenére, hogy egyébként maximálisan egyetértek a leveledben leírtakkal, egy dolgot mégis vitatnék. Azt írod, hogy " Bizony megtehették volna [MKE, IKSZ], hogy petícióznak, nyílt levelet írnak, meg mindenféle olyan egyéb dolgot művelnek, amelytől az az érzése támad a halandó közgyűjteményi dolgozónak, hogy "jól beolvasott" és "működik az érdekvédelem" - ami bizonyos mértékben jót tett volna a szakmai közérzetnek.... de legyünk realisták: változott volna valami?" -- két dolgot mondanék ezzel kapcsolatban.
Egyrészt mindannyian jól tudjuk, hogy semmi nem változott volna. Illetve mégis: te is írod, hogy a szakmai közérzetnek jót tett volna. Biztosan jót tett volna annak az OSZK-s (vagy OIK-os, vagy mindegy milyen) dolgozónak, aki hosszú évek, évtizedek óta MKE-tag. Ehelyett most elküldik és azt tapasztalja, hogy a szervezet egy állásfoglalás nem sok, annyit sem tud magából kiizzadni -- ilyen emberként én azt hiszem teljesen jogosan gondolnám, hogy a szervezet egyszerűen magára hagy engem. És a többi tag felé is van egy üzenete: "ha majd engem is leépítenek, értem sem próbál kiállni senki?"...
Másrészről ott van az MKE alapszabálya. Máshol már leírtam ezt, úgyhogy csak összefoglalva. MKE Alapszabály, 2. § (2) b): "[Az egyesület célja, hogy] képviselje a könyvtárosok, szakirodalmi tájékoztatást végzők [...] szakmai érdekeit...". Ha az egyesület a saját alapszabályának meg akar felelni, akkor valószínűleg nem "bizony megtehették volna", hanem "kutya kötelességük lett volna megtenni"... a bármit.
MKE 2011. november 23-i elnökségi ülésének jegyzőkönyve, annak is a harmadik napirendi pontja: "Tájékoztatás az MKE titkárság titkárságvezetői státusz helyzetéről. Bakos Klára elnök röviden informál arról az egyeztetési folyamatról, melynek során az OSZK főigazgatójával, Dr. Sajó Andreával arról állapodott meg, hogy az OSZK-t érintő költségtakarékossági program az első tervekkel ellentétben nem érint bennünket, azaz az MKE részére eddig OSZK létszámkeretben biztosított titkárságvezetői státusz a továbbiakban is megtartható marad. Örülünk, hogy a Nemzeti Könyvtár átérzi, hogy a szakmai szervezet működési támogatása a magyar könyvtárügy egészének nyújtott támogatást jelent, ami az OSZK küldetése. A partnerségi megállapodást írásban is megerősítjük."
Vagyis az MKE tett valamit érdekvédelemből. A saját érdekeinek védelméből? Nem örülünk, hogy a szakmai szervezet nem érzi át, hogy a szakemberek támogatása a magyar könyvtárügy egészének nyújtott támogatást jelent, ami az MKE küldetése.
A kettő összeolvasva (az MKE állásfoglalás hiánya és a fentebb idézett napirendi pont) furcsa konzekvenciák levonására adhat okot, amit most nem tennék meg. De ha eltekintünk az összeesküvés-elméletektől, akkor is minimum furcsa, hogy egy státuszt illetően az MKE érdekvéd, 100 ember leépítése viszont még egy (honlapon, Katalisten - a sajtót már nem is merem írni -, bárhol) közlemény, állásfoglalás vagy egyet-nem-értési nyilatkozat erejéig sem "lépi át az MKE ingerküszöbét". Vajon milyen eseménynek kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy az a bizonyos ingerküszöb átlépessen?
Elnézést a hosszú és esetleg túlfűtött levélért, ennyit már csak a jelenlegi MKE-tagok miatt is megérdemelt a dolog, úgy hiszem. Domonkos, köszönöm mégegyszer a leveled, nagy igazságok vannak benne, különösen az utolsó bekezdés fogott meg (beidézem: "Amennyiben végre-valahára fejben eldöntjük a szakma jövőjét, akkor lesz jövője. De csak nagyot és grandiózusat szabad álmodnunk. Apróságokra ugyanis nincs pénz a válságok idején.").
Ádám
(januártól MKE-tag, ezt ideírom, bitos-ami-biztos)
-- Paszternák Ádám Könyvtári és információs szakember http://psztrnk.net
