T. Lista!
Nem olvastam még az újabb leveleket,
de gyorsan elmesélem, hogy egyszer szintén beszéltem Maurice Line-nal.
A kilencvenes évek közepén az OSZK akkori tudományos titkára kért meg erre,
felsőfokú angolos papírom alapján.
Line találkozni akart kis beosztásúakkal is.
Mondtam, hogy gyatrán kommunikálok,
meg inkább irodalomtörténeti érdeklődésű vagyok ,
("it's a pain in the ass" -gondoltam),
de nem akartam, hogy úgy tűnjön,
mintha a feketepiacon szereztem volna a képesítést,
ezért ráálltam.
Megadott időpontra kellett menni egy kis szállodába.
Bokasérüléssel nem tudott kimozdulni az idős angol.
Megkérdezte, hogy mi a munkám, meg talán azt,
hogy - nem vezető beosztásból - miként látom a könyvtárat.
Nem emlékszem már, mit mondtam, de megemlítettem,
hogy egy megszűntetéssel fenyegetett osztályon dolgozom most.
Valami olyasmit mondhatott, hogy "nem jó a túlzott kompartmentalizáció".
Ezt úgy értettem, hogy az egymástól elszigetelt sok kis osztályt kifogásolja.
Jó negyedóra elteltével éppen arról érdeklődött,
hogy "and what is your qualification",
amikor hirtelen bejött két érettebb kolléganő élelmiszerekkel és kedveskedő szavakkal.
Már nem tudtam válaszolni, korrektem elköszönt tőlem az őszhajú angol.
Nem olvastam a jelentését, melyet valószínűleg nem ingyen készített.
Emlékszem, voltak kollégák, akik beleolvastak,
és kajánul "Vonalas Móric"-nak is emlegették.
Nekem emberileg teljesen kedvesnek és előzékenynek tűnt.
Üdv.:
NpL
P.S. Egyébként én sem mindig kedvelem,
ha messziről jött emberek (vagy visszatérő emigránsok) meg akarják mondani a biztosat.
Pl. "ha nincs kenyerük a könyvtárosoknak,
akkor egyenek süteményt (Qu'ils mangent de la brioche)" kategóriában.
Másrészt lehetséges, hogy harminc év múlva
kantoni vagy mandarin nyelven fognak szellemesen idézgetni az akkori listatagok.
(Erre cinikusan csak annyit mondhatnék: "chi se ne frega".)
Nem olvastam még az újabb leveleket,
de gyorsan elmesélem, hogy egyszer szintén beszéltem Maurice Line-nal.
A kilencvenes évek közepén az OSZK akkori tudományos titkára kért meg erre,
felsőfokú angolos papírom alapján.
Line találkozni akart kis beosztásúakkal is.
Mondtam, hogy gyatrán kommunikálok,
meg inkább irodalomtörténeti érdeklődésű vagyok ,
("it's a pain in the ass" -gondoltam),
de nem akartam, hogy úgy tűnjön,
mintha a feketepiacon szereztem volna a képesítést,
ezért ráálltam.
Megadott időpontra kellett menni egy kis szállodába.
Bokasérüléssel nem tudott kimozdulni az idős angol.
Megkérdezte, hogy mi a munkám, meg talán azt,
hogy - nem vezető beosztásból - miként látom a könyvtárat.
Nem emlékszem már, mit mondtam, de megemlítettem,
hogy egy megszűntetéssel fenyegetett osztályon dolgozom most.
Valami olyasmit mondhatott, hogy "nem jó a túlzott kompartmentalizáció".
Ezt úgy értettem, hogy az egymástól elszigetelt sok kis osztályt kifogásolja.
Jó negyedóra elteltével éppen arról érdeklődött,
hogy "and what is your qualification",
amikor hirtelen bejött két érettebb kolléganő élelmiszerekkel és kedveskedő szavakkal.
Már nem tudtam válaszolni, korrektem elköszönt tőlem az őszhajú angol.
Nem olvastam a jelentését, melyet valószínűleg nem ingyen készített.
Emlékszem, voltak kollégák, akik beleolvastak,
és kajánul "Vonalas Móric"-nak is emlegették.
Nekem emberileg teljesen kedvesnek és előzékenynek tűnt.
Üdv.:
NpL
P.S. Egyébként én sem mindig kedvelem,
ha messziről jött emberek (vagy visszatérő emigránsok) meg akarják mondani a biztosat.
Pl. "ha nincs kenyerük a könyvtárosoknak,
akkor egyenek süteményt (Qu'ils mangent de la brioche)" kategóriában.
Másrészt lehetséges, hogy harminc év múlva
kantoni vagy mandarin nyelven fognak szellemesen idézgetni az akkori listatagok.
(Erre cinikusan csak annyit mondhatnék: "chi se ne frega".)
