> Utolsó mondata - tartok tőle -, nem kedves meghívás, hanem a
> prejudikáció vádja. Ekként is kezelem.
>
> Csak remélni merem, hogy fordítva ülök a lovon. Ezért a tévedésemről
> meggyőző valamennyi levelet, tényt, véleményt ujjongva fogadok... sőt,
> ígérem, vitatkozni sem fogok.
>
> prejudikáció vádja. Ekként is kezelem.
>
> Csak remélni merem, hogy fordítva ülök a lovon. Ezért a tévedésemről
> meggyőző valamennyi levelet, tényt, véleményt ujjongva fogadok... sőt,
> ígérem, vitatkozni sem fogok.
>
Kedves Domonkos!
A kedves meghívás kedves meghívás volt.
A vitára való felhívás pedig vitára való felhívás, amiben -- őszintén remélem -- Ön is részt tud venni.
(Többeket a kiállítás címe vágott mellbe, engem a Nitsch-párhuzam. Ezen túllépve kezdhetnénk beszélgetni a könyvtárakról, a jogosan vagy méltatlanul elfeledett szerzőkről, a szocialista idők könyvkiadásáról, az egyetemisták megváltozott olvasási szokásairól, újra felfedezett kedvenc művekről. Soroljam?
Tegyünk úgy, mintha normális világban élnénk.)
DK
