Mivel a lentiekre tekintettel már hallgatni sem merek, igyekszem tömören összefoglalni azt, amiben felfedezni vélem az ügy lényegét.
1) Nagykanizsa szerintem nem áldozat az ügyben, cselekménye pedig nem nevezhető kísérletnek, mivel az utóbbit tudományos alapon szokták lebonyolítani, általában etikai megfontolásokat követően, ellenőrzött körülmények szerint.
2) A jogilag kifogásolt cselekményt a legjobb indulattal is egyfajta "gerilla akciónak" nevezhetem, a "mindent a felhasználóért" hevület jegyében, ami szép dolog, ha a magunkét adjuk. Itt azonban más szellemi tulajdonát adták, jogilag problematikus módon, a jogosultak engedélye nélkül. Gondoljunk bele: a szerző megírja a művet, rámegy egy éve, a kiadó korrektúrázza, lektoráltatja, tördeli, kinyomtattatja - mindezzel egy csomó költséget vállal, közben az önköltség és a kereskedelmi ár különbségének nagy hányada a terjesztő zsebébe megy. Sok kiadó nap mint nap likviditási gondokkal küzd, stb. Megjelenik a könyv a boltokban, pár nap múlva pedig egy könyvtár digitalizálja, és kirakja a webre. Igaz csak beiratkozott olvasóinak, de ezt sem engedte meg neki senki, sem a szerző, sem a kiadó, sem a jog. Ez nem más, mint elvenni a másét, és szétosztani. Aki kapja, annak persze tetszik, dicséri az intézményt. De kérem, ezt már egy jobb környékről való óvodában sem csináljuk...!
3) A fentiek alapján alapvető tévedés mártír koszorút fonni az intézmény vezetésének, mert bizony nem mártírok voltak, hanem önhittek, kitaláltak egy szolgáltatást, és alighanem fütyültek minden egyéb tényezőre, ami a teóriához nem illeszkedett.
4) Könnyű ezzel kapcsolatban az egyébként rém gyengécskén működő szakmai érdekvédelemre mutogatni, máris találni egy bűnbakot. Azonban ez két oldalról is hamis. Ez az ügy olyan gyakorlati jogalkalmazási kérdéssé vált, hogy itt egyezkedni már csak az ügyvédeknek lehetett esélyük. Másfelől, ha az érdekvédelem egyszer felkötné annyira a gatyát, hogy a tényleges szerzői jogi szabályozási problémákkal rukkolna elő, Nagykanizsa botránya után már soha nem lesz olyan tárgyalási pozíciója, mint anélkül lett volna.
5) A büntetés szörnyűségéhez: ez kérem ejnye-bejnye volt ahhoz, ami lehetett volna. Ahogyan az intézmény vezetője is ilyesmit kapott aztán a főnökeitől. Tudni kell, hogy ez a peren kívüli egyezségként kialakított kártérítés nem reváns volt, nem reparáció volt, csak figyelmeztető lövés a kiadók részéről: eddig és ne tovább!
6) Miért volt figyelmeztető lövés, ahelyett, hogy az óceán mélyére küldték volna (televíziós közvetítéssel, rendőrségi statisztákkal) ezt a hajót? Nem másért, mert a kiadók tudják, hogy a könyvtárak a partnereik. Érdekeink eltérhetnek egymástól, de az általunk oly nagyra becsült könyvtári dokumentumok túlnyomó többségét bizony ők állítják elő. Enélkül mi sem lennénk azok, akik vagyunk. A speciális érdekek ütközhetnek, de az alapvető érdekek nagyjából azonosak.
Végezetül: tényleg, és őszintén örülök, hogy nem lett ennél nagyobb baj. Csak a nagykanizsai helyi lap, meg a megyei napilap foglalkozott az üggyel, ahelyett, hogy az egész szakma beégett volna. Örülök, hogy egy kisvárosi szinten is kezelhető összegben megállt a kártérítés és az ügyvédi munkadíj, nem pedig egy nullával hosszabb összeg jött ki a végén, és mindezt az általam szeretetre méltónak tartott és kedvelt igazgató úr a foteljéből intézhette, nem pedig "szabadlábon védekezve".
Itt bizony hiba történt, de a krízist sikerült kicsiny lángon ellobbantani. Egyfelől annak köszönhetően, hogy az igazgató kolléga bölcsen felismerte, hogy milyen húrokat kell pengetni, és csöndben megegyezett, másfelől annak köszönhetően, hogy a kiadók sem akarták ezt a valamelyik korábbi év kitüntetett könyvtáraként kezelt intézményt kifordítani a bundájából. A kiadók nem adtak ki sajtóhírt, nem náspángolták el a könyvtárakat, nem hurcolták meg az egész szakmát az ügyhöz kapcsolódva: a sajtóba szemmel láthatóan az önkormányzati anyagokból került az információ.
Ami a torrentes érvelést illeti, az nagyjából olyan, mint amikor a cseresznyetolvaj azzal védekezik, hogy "úgyis leették volna a seregélyek". Igen, biztosan leették volna. De nem mi. Mert talán van valami különbség az információtudományi szakember és a tollas szerzet között :-)
Az, hogy a jelenleg hatályos szabályozás már nem felel meg a kor követelményeinek, hogy mindent feje tetejére állít a technikai fejlődés, és előbb-utóbb gátat szakít majd, szintén nem mentség némi privát könyvtári gátszaggatásra.
Szubjektív vélekedésem szerint ennyi a történet. A hősi dalok persze ennél jobban hangzanának. Mivel hallani véltem a húrok hangolását, megkockáztatom: jobb lenne csendben levonni a tanulságokat, és a kiadókkal partnerségre törekedve keresni a közös elégedettségre vezető megoldásokat.
Üdv.:
HSD
2011.09.01. 17:50 keltezéssel, László Pintér írta:
Tisztelt Lista!
Szabó G. Tibornak köszönöm, hogy gyorsabb volt nálam (hiába, én már lassuló nyögdíjas vagyok:), s ilyen szépen pontokba foglalva megírta - szerény véleményemmel teljesen egyező - mondandóját a témáról, mivel valaki a Katalisten "szerintem (ismét) nem a szakmát művelő (= realitások által kötött) könyvtáros felelősségével fogalmaz." Istenem, hogy ezt is milyen szépen írta! Én kicsit karcosabban fogalmaztam volna:(
Kíváncsi lennék Horváth Sándor véleményére is, ha nem szólal meg, úgy veszem, egyetért ő is Szabó G. Tiborral. (Vagy netán mással?)
Üdv: Pintér L.
2011/9/1 "Szabó G. Tibor" <szabo.g.tibor@pszfz.bgf.hu>
Gábor gondolataihoz van némi hozzáfűzendőm, mivel szerintem (ismét) nem a szakmát művelő (= realitások által kötött) könyvtáros felelősségével fogalmaz:Esetünkben erre - sajnos - semmiféle bizonyíték nincs, bár nagyon szeretném megismerni.
"1. A könyvtár eljárása a használóknak hozott nagy hasznot (feltehetően többet, mint a büntetés)"
Jogsértésnél nem lehet arra hivatkozni, hogy voltak annak haszonélvezői is. Arra se, hogy mit, mennyire és miért tartunk hülyeségnek a hatályos jogból.
"2. a könyvtár feszegette a kereteket (kísérletezett), ami önmagában nagy érték egy ettől rettegő közegben"
Egy ilyesféle "keretfeszegetés" következménye megnyomoríthat
- szervezetet (finanszírozási szempontból),
- egyéneket (fegyelmi, elbocsátás stb.), és
- visszaüthet a felhasználókra is (például az biztos, hogy a büntetési összegből már sosem lehet beszerezni számukra semmit).
Világosan kell látni: nem mindenhol lettek volna az anyagiak mellett olyan enyhe személyi következményei egy ilyen kimenetelű kísérletnek, mint Kanizsán.
Lehet úgy is kísérletezni, hogy nem robban az arcunkba az eredmény...Emiatt kell például egy kockázatosnak tűnő intézkedés előtt szakértői/hatósági véleményeket/állásfoglalásokat kérni (pl. KI-től, független szakjogásztól, Artisjustól stb.).
"3. a hazai és a nemzetközi jogi helyzet is igen ellentmondásos, több ilyen található a szabályozásban"
A jogi helyzetről alkotott szubjektív véleményt pedig lehet képviselni civil fórumokon, szervezetekben, hatóságok előtt.Ez általában igaz - az illegális megosztás nem csak a szerzőket, kiadókat, de a könyvtárakat is megkárosíthatja...
"4. ha a használók nem lelik a könyvtárban az elektronikus dokumentumokat, letöltik torrentoldalakról (-- viszlát, állami közintézmények!)"
Magyarországon az illegálisan megosztott tartalom magáncélú letöltését (még) nem büntetik. A feltöltő/megosztó személyek viszont nálunk is büntethetőek...
Be kell látni: elfogadhatatlan, hogy a felhasználók ingyen akarnak minden friss tartalmat. Ez egyszerűen nem működik!
Természetesen vannak kedvezőbb értékesítési módszerek is az X ezer forintos nyomtatványokénál: ha majd "begyűrűznek", az nagyon fel fogja adni a leckét a könyvtáraknak.
Hiszem, hogy a tartalmakhoz hozzá lehet férni JOGSZERŰEN ÉS KEDVEZŐEN is (ha van igény e két szempont együttes érvényesítésére!), csak azt nem tudom,
mekkora szerepe lesz ebben a könyvtáraknak a jövőben, milyen irányba halad majd a digitális kor kultúrpolitikája?
Üdvözlettel:
Szabó G. Tibor könyvtári szakinformátor
2011.08.31. 15:46 keltezéssel, Mikulás Gábor írta:__________ Information from ESET Mail Security, version of virus signature database 6427 (20110901) __________
A hír egy korábbinak lényegében megismétlése, melyről másfél hónapja írtunk a KIT-ben; http://www.kithirlevel.hu/index.php?kh=elmarasztalas_szerzoi_jogok_megsertese_miatt
A vándorgyűlésen (vö.: Fitt-kocsma; Habók Lilla tollából: http://konferencia.klogplus.hu/2011/07/18/fitt-kocsma-ekonyv-es-digitalizalas-2011-07-14/) is szó volt a helyzetről, melynek egyik konklúziója volt, hogy a felek közötti párbeszéd "még fokozható". Takács Dani készített is a témával kapcsolatban agy kommunikációs felületet, melyen a feleknek van lehetősége közeledni egymás szempontjaihoz. Dani erről biztosan többet tud.
A hírrel kapcsolatban néhány gondolat:
-- Kár, hogy az anyag nem számol be arról is, hogy
1. A könyvtár eljárása a használóknak hozott nagy hasznot (feltehetően többet, mint a büntetés)
2. a könyvtár feszegette a kereteket (kísérletezett), ami önmagában nagy érték egy ettől rettegő közegben
3. a hazai és a nemzetközi jogi helyzet is igen ellentmondásos, több ilyen található a szabályozásban
4. ha a használók nem lelik a könyvtárban az elektronikus dokumentumokat, letöltik torrentoldalakról (-- viszlát, állami közintézmények!)
Mikulás Gábor
The message was checked by ESET Mail Security.
http://www.eset.com
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
--
Pintér László
nyugdíjas főkönyvtáros
7635 Pécs, Csóka dűlő 8.
Tel.: 72/226-151
Mobil: +36 30 981-88-45
Honlap: http://www.csorbagyozo.hu
_______________________________________________ Katalist mailing list Katalist@listserv.niif.hu https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
