Azonban mégsem állóvíz. A felkavarás megmutatja a mélységeket, sekélységet.
Az állóvíz jól érzi magát felkavaratlanul. De egy idő után a szomjat már
nem oltja.
Ez teljesen független a (fel)kavarás motivációitól. A motivációk nem is
lényegesek. Lehet persze lengéscsillapítókat belekommunikálni a
kérdésbe... a szakma természeténél fogva biztonságra vágyik, nem szereti
a kilengéseket, ennek megfelelően, aki tompít, békít, problémát
eliminál, az megnyugvást hoz a többségnek. És természetesen a nyugalom
önmagában is érték.
Az persze az MKE-n túlmutató kérdés, hogy lehetünk-e nyugodtak? A
nyugalom a strucc nyugalma-e, fejével a homokban? Avagy, ha nyugtalanok
vagyunk, előbbre jutunk-e azzal?
Én mindenesetre amondó vagyok: nyomulnunk kellene a realitások felé.
Üdv.:
HSD
>Kedves Kollégák! Érdeklődöm, nem túlzás-e mesterségesen felzavarni a
vizet az egyik, többévtizede eredményesen működő,sokszínű tevékenységet
folytató,a könyvtároskat tömörítő (érdek)egyesület körül?
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
