T. Lista, már a 3 K februári számának beharangozójában megjelent a hír arról, hogy a kitűnő könyvtáros-jogász (vagy jogász-könyvtáros, ahogy neki jobban tetszik:) Horváth Sándor Domonkos Az infokommunikációs konvergencia és a könyvtár-politikai vakfolt közelítési kísérlete címmel fog megjelentetni egy írást a "reklámozott" számban. Már cím hallatán működésbe léptek az igen gyorsan fogyatkozó agysejtjeim (most készülök nyugdíjba:) és alig vártam, hogy olvashassam is a HSD opuszt. Nem csalatkoztam. Igen okos, elgondolkoztató cikk, "HDS-színvonalon", ajánlom mindenkinek. Olvassák el, mi is az a "kettős vakfolt", ami HSD szerint "azt okozhatja hogy a jobb sorsra érdemes, értékhordozó könyvtári rendszer erodálódik a közigazgatás és a költségvetési politika tektonikus mozgásai mentén."
(Csak zárójelben. Miközben ezeket a sorokat olvastam, eszembe jutott az infokommunikáció - Istenem, micsoda szép újmagyar szó megint! - gyorsaságáról egy mai kis történet. Mivel éppen valami előadáson voltam, a "kistelefon" csak "rezgett" a zsebemben: hogy mást ne zavarjak, "környezetkímélő" állásba kapcsoltam. Diszkréten megnéztem a pad alatt, kitől jött az üzenet: Olaszországba "szakadt" kislányom sms-t küldött, hogy aszondja éppen Monacóban vannak a hercegi palota előtt, szép az idő, süt a nap. Én pedig kiválasztottam a gyors válasz funkciót, s a "gyors válaszok" közül is az "Értekezleten vagyok, később válaszolok" négyszavas feleletet. Az elküld gombra nyomtam az szabad ujjamat a pad alatt és már ment is a gyors válasz... S mikor megírtam a "rendes" választ (10 szó:(( eszembe jutott egy Csorba könyvtárának feldolgozása közben olvasgatott kötet. (Takáts Sándor: Régi magyar nagyasszonyok. - Bp. : Szépirod. Könyvk., 1982.) Visszakerestem a szöveget, idemásolom. Zrínyi Dorica nagyasszony írja menyének, Poppel Évának valamikor 1590 körül: "Az aratóknak sem kedvesebb az árnyékon az szép szőlő, sem az hamar lovaknak az szép zöld pázsit, kit az reggeli szép harmat meghint, mint minekünk kegyelmed felől való hírhallásunk. De kegyelmed szintén elfeledkezett az kegyelmed atyafiairól, az ilyen szegény szolgáiról; sem nem ír, sem nem izen". És itt áll előttem ez a gyönyörű idézet, meg az, hogy tudja az ember, ez a levél leggyorsabban is egy hét alatt ért a címzetthez, s ha az "postafordultával" válaszolt is, egy másik hét volt, míg a válaszlevél megérkezett Dorica asszonyhoz. Tehát két hét egy forduló. Minimum. És aztán ha a levélben azt írta valamelyikük, itt szép napsütés van, s patakban lubickolnak a gyerekek, mire a levelezőtárs megkapta a levelet, addigra már zivatar és hetes eső válthatta fel a napsütést. És ki tudja, mi a fontosabb? Az azonnali üzenetváltás és a virtuális világ (jön az mms Monacóból), vagy "az hamar lovaknak az szép zöld pázsit, kit az reggeli harmat meghint". Na, a mai sms-ező valószínűleg már halvány fogalmakkal sem bír a reggeli harmat által meghintett szép zöld pázsitról, így hát ez a kérdés fel sem merülhet, csak a magamfajta öregek számára. Szép a technikai csoda, jó a technikai csoda, de azért az a hamar ló a szép zöld pázsiton, hát az sem volt kutya;))) Én nem szeretném elfelejteni... Nem lehetne, hogy a nagy tudós és politikus urak megoldják valahogyan: legyen okos telefon is és maradhasson ló is meg szép zöld pázsit is? Zárójel bezárva.)
És ha már 3K, fölhívnám még a februári számból a figyelmet Vajda Kornél írására: Víziók és analógiák. Egy tanulmány margójára. Érdekes, jó reagálás egy előző cikkre. (Balogh András: Könyvtárak a globalizáció korában. 3K 2010. december. ) Vajda Kornál utolsó mondatát is idemásolom: "Itt lehetetlen felsorolni, hogy hány ilyen rangú és fontosságú passzusa van az inkriminált értekezésnek. Fölösleges is lenne, hisz' - bizonyos vagyok benne - Balog András írását minden szakmabéli el fogja olvasni. (Érdemes többször is.)"
Ámen.
Köszönöm, hogy meghallgattak: P. L.
--
Pintér László
Honlap: http://www.csorbagyozo.hu
