Kedves Könyvtárosok!
Sok kérdés elhangzott mostanában az un. „cloud computing”-ről, ezért most ezzel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot felvázolni.
A Cloud computing számos meghatározásban szerepel, nekem leginkább az OCLC könyvtári informatikai megoldásaiban látható a könyvtári felhasználási lehetőség.
A lényegét abban látom, hogy pl. a bibliográfiai leírás, vagy a metaadatok, vagy akár a VIAF – Virtual Authority File során elszakadunk a dokumentumszemlélettől, és a metaadatokat, vagy a név adatokat kiegészítjük a „hálón” fellelhető ellenőrzött adatokkal más könyvtáraktól, elektronikus forrásokból (lexikonok, wikik, cikkek, katalógusok) vagyis levadásszuk a fellelhető adatokat a „felhőből”, amelynek nyomán létrejön egy adatsor, amely sem egy intézményhez, sem egy dokumentumhoz nem kapcsolható, és a forrásadatok valahol a hálón vannak.
Ehhez járul az OCLC gyakorlatából az un. „host” rendszer, amelynek lényege, hogy egy központi nagy számítógépen több intézmény aggregált adatai találhatók, és a rendszert nem megvásárolják a rendszer építői, hanem bérleti díjat fizetnek a használatért. Ennek fejében használják az infrastruktúrát, és az azon lévő megfelelő és szükséges szoftvereket. Az ott lévő adatokat lementhetik egy saját helyi alkalmazásba, vagy pl. a WorldCat Local szoftver alapján a teljes rendszernek egy metszetét alakíthatják ki saját adatbázisként, amelynek során a közösből valamilyen részt használnak, és abban módosításokat tehetnek saját elképzelésük szerint.
Van ennél egy sokkal szakszerűbb megfogalmazás (egy Gartner tanulmányból), amely szerint három alapvető formája lehetséges a „cloud” megoldásnak:
1. Az infrastruktúrát valahol bérbe vesszük, és mi nem bajlódunk pl. szerverrel, és arra telepedünk rá a rendszerünkkel, ez az Infrastructure as a service (IaaS),
2. A fentihez közel áll a Platform as a service (PAAS), amelynél a hardvert és a szoftverkörnyezetet is bérbe vesszük és használjuk, de nem vásároljuk meg.
3. A szoftvert vesszük bérbe- Software as a service (SaaS)- vagyis nem vásároljuk meg, csak használjuk a szoftvert.
Ezek kívül még beszélhetünk public cloud-ról, amelynek során egy nyitott közösség használja az infrastruktúrát vagy szoftvert.
Az un. privát cloud esetében egy zárt közösség használ előfizetés alapján valamilyen infrastruktúrát, vagy szoftvert.
Vannak kevert (hibrid) megoldások is.
Az infrastruktúra bérbevételének igen nagy előnye, hogy nem kell szerverekről és platformokról gondoskodni, a fenntartás és upgrade az üzemeltető feladata, aki olyan szakembereket és konfigurációt állít be, amely a feladatnak megfelel.
Lényegében cloud megoldás a bibliográfiai adatokhoz a hálón küldött példányadat kiegészítés gyakorlata is szerintem.
Sajnos Magyarországon még épp ott tartunk, hogy végre sikerült megfelelő szervereket vásárolni, ezért a mi gondunk most nem az, hogy bérbe vegyük az infrastruktúrát és a platformokat. Viszont mivel az informatika erősen specializálódik, lehet, hogy az adatok mégis a jól hűtött giga szervertermekben fognak gyülekezni, és onnan lehet majd lehalászni a szükségeseket, és a könyvtáraknak nem kell szerverek felállításával, platformok vásárlásával foglalkozni. Az adatok előállítását persze szerintem soha nem fogják mások megcsinálni, mármint a bibliográfiai adatokra gondolok – mert az elég fáradságos. De más az előállítás és más a tárolás.
Üdvözlettel:
Horváth Zoltánné
Könyvtáros informatikus
