Tisztelt Kollégák,
mélyen igaz, hogy nem a Wikipédián kívül kell a Wikipédiával összefüggő kifogásokat megfogalmazni, hanem azon belül, hiszen minden szócikk esetében be lehet lépni abba részbe, ahol bárki megteheti az észrevételeit. Következésképp félreértés a hibák felsorolása külső hordozókon, mivel senki sincs a Wikipédiában megbízva azzal, hogy ezeket az észrevételeket regisztrálja.
A magyar Wikipédia problémája nem az, hogy hibák vannak benne. Ez természetes, és fokozatosan javítható kérdés. A probléma az, hogy a tárgyilagosság köntösében olykor olyan állításokat rögzítenek egyes fogalomkörökben, melyek mögött valójában világnézeti spekulációk terjesztése rejlik.
Adott esetben hiába jelzik a Wikipédia szerkesztői a szócikk elején, hogy a szócikkben szereplő állítások nincsenek kellően bizonyítva, maga a szöveg a laikus számára hitelesnek látszik.
Az érintett szócikkek szerzői kész tényként kezelik állításaikat, egy részükben egyáltalán nem, vagy csak általánosan utalnak arra, hogy léteznek ellenzői az ismertetett felfogásnak: olyan a megszövegezés, mintha az okkult és a tudományosan megalapozott állítások között valamiféle egyenrangúság léteznék. Példa a "pálos rovásírás", a "Nagy-Kurultáj", "madjarok", "nusaybini magyar muszlimok", a „Turán” (és annak 2. lábjegyzete minden kritikai utalás nélkül), a „turáni átok” (egy mondatban ugyan utalnak arra, hogy egyesek szerint az egészet a 19. században találták ki, de a cikk egésze azt sugallja, mintha valamiféle ténylegesen létező dologról lenne szó). Az ilyen szócikkeknek többnyire nincs más nyelvű változata sem, ill. fölmerül a gyanú, hogy ugyanazok írták, akik a magyart is.
Parádés példa az Attila szócikk: a Wikipédiában honos stílusnál valamivel „mesélőbb” formában, nagyon rejtetten „fényezi” a szerző a hun uralkodó alakját, melyet egyáltalán nem olyan könnyi „megfogni”. (Elég ehhez, ha összevetjük az angol vagy német változatokkal…). A vitalapon nyoma nincs annak, hogy bárki reflektált volna erre; nem is volna olyan egyszerű, annyira áttételesen érvényesülnek sugallatok.
Más: ha megvizsgáljuk számos szent szócikkét, sok esetben azt tapasztalhatjuk, hogy a magyar változat sokszor kizárólag a vallási hagyományt adja közre, a német, angol stb. változatban viszont többnyire a nem vallási szempontoknak, tudományos kritikáknak is helyt adnak (Pl. "Remete Szent Pál").
Ha egy adott szakterület elfogadott paradigmájának nyílt kétségbevonásáról van szó (pl. a finnugor nyelvi származás kérdése), akkor a helyzet viszonylag egyszerű, mert lényegében az egész euro-atlanti nyelvészeti szakmai tudományosság fellép ellene. A délibábos nyelvészkedés bemutatásának kérdésében a magyar Wikipédia szócikkei példaszerűek.
Ha azonban nem ilyen egyértelműek a körülmények, nincs a nyelvészethez hasonló, egységes szakmai háttér, akkor korántsem olyan könnyű megfogalmazni az ellenvéleményt, mert nem csupán egy-egy konkrét, könnyen belátható hibáról van szó. A hozzászólás ilyenkor bizony komolyabb szellemi munkát igényel. Nagyon pontosan kell tudni fogalmazni, mivel olyan kérdésekről van szó, melyekben nem csak szakmai érzékenységet lehet megsérteni. Azaz nem pusztán tudományos, hanem szemléleti, hogy ne mondjam világnézeti, lelki jellegű teherről van szó.
Már Tocqueville megírta, hogy a demokrácia talán a legveszélyesebb politikai műfaj, az egyetlen, amely egyetértőleg aktivizálja saját sírásóit is.
Olyan kultúrákban, ahol kisebbek a gondolkodási szakadékok a társadalom nagyobb csoportjain belül, ez a probléma kevésbé merül fel.
Ungváry Rudolf
