2010. augusztus 30., hétfő

Re: [KATALIST] Obsit

Kedves és nagyon tisztelt Nyugdíjas Könyvtárosok!

Egyáltalán nem hiszem, hogy az aktív kollégák (mint magam is) ne becsülnék meg és a tiszteleten túl ne gondolnának hálásan azokra a kollégákra, akiktõl tanulhattak, elleshettek tudást, fortélyokat, elõbbrejuthattak a tapasztalataik által.

Siró Judti szavaira reagálva magam is hallottam már felháborodott hangokat amikor arról van szó, hogy azért mert nyugdíjas lesz egy könyvtáros, miért veszíti el ezt, vagy azt a kedvezményt. Ezzel szembesültem a múzeumi belépõk kiosztása, a vándorgyûlés regisztrációs díjai, az egyesület tagdíjai során folyamatosan.

Anélkül, hogy bárkit meg akarnék bántani, nyugdíjas és nyugdíjas könyvtárosok között is van különbség.

Az egyik, aki valóban nyugdíjas és kikerül a szakma hétköznapjaiból. Ezzel pedig egyszer valamennyien szembesülni fogunk, ha megérjük... (Ha jól számolok magam talán 17 év múlva.) A társadalom e tagjai élvezik sok tekintetben a nyugdíjasoknak járó kedvezményeket. A legkézenfekvõbb az utazási kedvezmény, kedvezményes, feláras tagdíjak több helyütt pl., miközben talán gyereknek már nem kell tandíjat, iskolát fizetni, öltöztetni, stb. 
  Nem tudom melyik könyvtárban mennyi a tagdíj, de bizonyára a nyugdíjasoké mindenütt kedvezõbb, a 70 éven felüliekrõl nem is beszélve, hiszen törvény mondja ki ingyenes tagságukat bármely könyvtárban.
 A vándorgyûlésen is féláron regisztrálhattak 5000 helyett 2500 Ft-ért, arról nem is beszélve, hogy MKE tagság esetén míg mások 4000,-et fizetnek a minimum tagdíj esetén, a nyugdíjasok csak 1000-et. A múzeumok pedig mindenütt látogathatók (na jó, nem ingyen, de ) szintén megkülönböztetetten alacsonyabb belépõvel.

Aztán van a nyugdíjas könyvtárosoknak az a csoportja, akik nyugdíjasok ugyan 1-2-3 éve, de emellett aktívan könyvtárosok napi 4-6-8 órában.  Nyugdíjas státuszuk miatt nyugdíjas bérlettel járnak, reklamálják az ingyenes múzeumi belépõt (mert ilyenkor persze aktívak), a kedvezményes MKE tagdíjat (mert akkor nyugdíjasok), és nem mennek el a vándorgyûlésre, ha az ember felhívja a figyelmüket arra az apró körülményre, hogy aki dolgozik, az aktív. Tisztelet a kivételnek.

Nekem sajnos nincs két fizetésem, járadékom, külön juttatásom, mert csak szimplán aktív vagyok a magam 8-10-12 órájában és csak azok a kedvezmények járnak, mint az aktívaknak. Sõt aktív könyvtárosként is megfizettem más könyvtárakban a tagdíjat és nem kapok több megkülönböztetett figyelmet azért, ha kiderül, hogy én is könyvtáros vagyok, éppúgy ahogy a pult másik oldalán a kolléga, mint ahogy Önök (bár lehet, hogy csak azért, mert nem sok mindent tudok felmutatni, legalábbis nem országos szinten).

A többiek hozzászólásai is megérintettek. Én nem a tiszteletlenség, "a nagy öregek" lenézése, a kedvesség hiánya miatt nem kérdezek magam sem többet tõlük annál, mint amit az udvariasság megkíván, - bár tudnék némelyikükkel fél-egy órákat is beszélgetni, - hanem azért mert nem engedhetem meg magamnak, pláne munkaidõben a feladataim rovására. Túlóradíj nincs, a munkának kész kell lenni, a nyugdíjas pedig akármennyire is "szeretetet-fürdõzni" szeretne és figyelemre éhes, ráér. Bár elismerem, olvasószolgálatban, ügyeletben persze más a helyzet, ott szinte elvárt és kötelezõ feladat ez is - és másokkal szemben is, ha nincs "sorban állás".

 Én nem munkaidõben beszélgetek nyugdíjasainkkal,  hanem munkaidõn kívül. Volt olyan, és van akit nagyon szívesen látogatok.
  De van ennek más helye is. Sok könyvtárban vannak olyan alkalmak, amikor be/meghívják a volt kollégákat is a "házi" és szakmai összejövetelekre. Az elõadások és ingyenes rendezvények  ugyanúgy nyitottak elõttük.

Nem kell kivonulni a szakmából, lehet tovább publikálni, elõadást vállalni (és akkor már ugye a nyugdíj megint nem csak nyugdíj), ott a szakfelügyelet. MKE tagsággal ott lehet az ember (akár aktív, akár nyugdíjas) a szakmai tapasztalatcseréken, tanulmányutakon (persze a kirándulásokon már nincs kategorizálva a részvételi díj), de alkalom a beszélgetésre, és biztosan megnyilvánul az évek és tudás nyújtotta megbecsülés, kedvesség, odafigyelés az aktívak részérõl.

Ezek az alkalmak, ezek a kapcsolatok lehetõvé teszik, hogy átadják tudásukat, tapasztalataikat és ne veszítsék el önbizalmukat egy nyugdíjas státusz miatt.

Szóval nyugdíjas státuszból is élvezhetõk a kedvezmények, a törõdésnek részünkrõl, a tudás átadásának az önök részérõl pedig meg kell találni a helyét és az idejét.

És nagyon remélem, hogy ezzel egyikõjüket sem bántottam meg! Higgyék el, fiatalság ide vagy oda, bár még nem annyit mint a nyugdíjasok, de én is megdolgozok mindenért keményen, amit majd egyszer persze én is vágyom átadni.

Tisztelettel:

Kissné A. Klára

( KATALIST) Obsit

 
Kedves Gizike és Judit,
Sajnos néhány éve én  is  ebbe  a "kategóriába kerültem", nyugdíjas lettem. A több évtizedes könyvtári munkálkodás során  mindnyájan tudtuk,hogyan kell  kedvesen fogadni,foglalkozni az idõsebb korosztályhoz tartozó olvasókkal, vendégekkel. Munkánk során  igyekeztünk átadni  a szakmai tapasztalatainkat a fiatalabb  kollégáknak, megadtuk egymásnak a tiszteletet, a kis-és a nagyobb jócselekedetekért sok szeretetet,elismerést kaptunk.Boldogok voltunk... azt hittük,ha nyugdijasak leszünk,továbbra is "szeretet-fürdõzünk"..Sajnos, a két vélemény is bizonyitja: illúziókat kergetünk.
Napjainkban a  nyugdijas könyvtárosokat  körülvevõ légkör,bánásmód   teljesen más. Elmaradnak az országosan biztosított  szakmai kedvezmények.Az orvos és a fiatalabb korosztály sajnálkozva tekint ránk. Kevesebben  kérnek tõlünk szakmai segítséget, a kommunikáció egy köszöntéssel végetér ,Ha máshol sikerül egy  új kezdeményezést népszerûsíteni,elfogadtatni,  hamarosan  megjelenik az írigység-szindróma.Mindezek feldolgozása nem megy könnyen, mély sebet ejtenek a szívünkben,lelkünkben.
Ettõl függetlenül ne érezzük magunkat másodrendû polgárnak  nem  szükséges  a hálálkodás,keményen megdolgoztunk mindenért. A háttérben még  számíthatunk a család, a régi és az új barátok szeretetére, megértésére.
Nyugdijasnak lenni  kevésbé boldog  állapot,  ne engedjük meg magunknak,hogy a felkészültségünk, a tudásunk, az ismereteink devalválódjanak.
Nagyon örülnék, ha országosan létrehoznának egy olyan szakmai tanácsadó testületet,ahová önkéntesen lehetne jelentkezni,többször találkoznánk egymással, dijazás nélkül átadhatnánk tapasztalatainkat, segítenénk a  könyvtárak ügyét, erõsíthenénk a nyugdijas könyvtárosok önbecsülését.Mindehhez egy háttérintézmény, pénz és az aktiv könyvtárosok megértése szükségeltetik.  Üdvözlettel: HMagdolna
 
 


 
2010/8/29 kgizi@levele.hu>
Kedves Judit,

sokadrangú - pontosabban rangnélküli - állampolgár lettél, szokj hozzá. Az aktiv dolgozók tartanak el, légy hálás, alázatos, és ne várj kiváltságokat. Abban a pillanatban, hogy "nyugger" lettél, minden tudásod, tapasztalatod értéktelenné, elavulttá vált. A családod, a barátaid szeretnek és elismernek, de ezen a körön kívül ne várj megértést. És vérnyomásod rendben tartása érdekében ne olvass internetes topikokat, vagy csak úgy, hogy kezdésnél rákeresel, és ha a "nyugger" szó elõfordul benne, otthagyod..
Néhány napja a háziorvosom szakorvoshoz küldött. Az kedvesen fogadott, mondta, mûtét lenne a kézenfekvõ megoldás. Aztán ez a párbeszéd következett:
"Hány éves is ön?"
"Hatvanöt."
"Hát, akkor talán valami egyszerûbb megoldást keresünk."
Félreértés ne legyen, akarja a nyavalya, hogy szabdalják. De ne a korom - ami ugye még talán nem abszurdul magas - döntse el a terápiát.

K. Gizi

-- Eredeti üzenet --
Feladó: Judit Siró
Elküldve: 2010. augusztus 27. 12:56
Tárgy : [KATALIST] Obsit


Kedves Kollégák!
Ha már a nyugdíjazásról folyik párbeszéd, én az azutáni állapotról kérdeznék. Inaktív lettem 34 év megyei könyvtárosi munka után . Az elõzõ közgyûjteményi igazolvánnyal még élveztem a kulturális javakat, de ennek vége. Szeptemberben lejár az OSZK-s, majd a debreceni Egyetemi Könyvtári olvasójegyem is. Járhattam múzeumokba, kiállításokra.
Miért szûnik meg  ez a lehetõség a nyugdíj után, hisz az idõnk  több lesz ezután, de a  pénzünk nem. Miért tûnik el az éji homályban a nyugdíjjal az addigi életünk?  Az MKE-és tagság feljogosít-e arra, hogy könyvtárosként használjak más könyvtárakat (ne 3000 - 3000.- Ft beiratkozási díjakért pl.) és kapjam mindazon kedvezményeket, amit az aktív könyvtárosok élvezhetnek?
Tudom, hogy fagyira/sörre átszámítva, elosztva az év napjaival nem sok, de...
És vajh, mi a véleménye a múzeumi és levéltári kollégáknak, akiknek szintén ebbe a helyzetbe kerültek?
Avagy "...így múlik el a világ[kultúra munkásainak] dicsõsége? És nem számíthatunk az ismert kollégák lojalitására, mert fiatalodnak az intézmények dolgozói, akiknek nem adhatjuk elõ életrajzunkat.
Siró Judit

_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist

_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist




Kedves és nagyon tisztelt Nyugdíjas Könyvtárosok!

Egyáltalán nem hiszem, hogy az aktív kollégák (mint magam is) ne becsülnék meg és a tiszteleten túl ne gondolnának hálásan azokra a kollégákra, akiktől tanulhattak, elleshettek tudást, fortélyokat, előbbrejuthattak a tapasztalataik által.

Siró Judti szavaira reagálva magam is hallottam már felháborodott hangokat amikor arról van szó, hogy azért mert nyugdíjas lesz egy könyvtáros, miért veszíti el ezt, vagy azt a kedvezményt. Ezzel szembesültem a múzeumi belépők kiosztása, a vándorgyűlés regisztrációs díjai, az egyesület tagdíjai során folyamatosan.

Anélkül, hogy bárkit meg akarnék bántani, nyugdíjas és nyugdíjas könyvtárosok között is van különbség.

Az egyik, aki valóban nyugdíjas és kikerül a szakma hétköznapjaiból. Ezzel pedig egyszer valamennyien szembesülni fogunk, ha megérjük... (Ha jól számolok magam talán 17 év múlva.) A társadalom e tagjai élvezik sok tekintetben a nyugdíjasoknak járó kedvezményeket. A legkézenfekvőbb az utazási kedvezmény, kedvezményes, feláras tagdíjak több helyütt pl., miközben talán gyereknek már nem kell tandíjat, iskolát fizetni, öltöztetni, stb. 
  Nem tudom melyik könyvtárban mennyi a tagdíj, de bizonyára a nyugdíjasoké mindenütt kedvezőbb, a 70 éven felüliekről nem is beszélve, hiszen törvény mondja ki ingyenes tagságukat bármely könyvtárban.
 A vándorgyűlésen is féláron regisztrálhattak 5000 helyett 2500 Ft-ért, arról nem is beszélve, hogy MKE tagság esetén míg mások 4000,-et fizetnek a minimum tagdíj esetén, a nyugdíjasok csak 1000-et. A múzeumok pedig mindenütt látogathatók (na jó, nem ingyen, de ) szintén megkülönböztetetten alacsonyabb belépővel.

Aztán van a nyugdíjas könyvtárosoknak az a csoportja, akik nyugdíjasok ugyan 1-2-3 éve, de emellett aktívan könyvtárosok napi 4-6-8 órában.  Nyugdíjas státuszuk miatt nyugdíjas bérlettel járnak, reklamálják az ingyenes múzeumi belépőt (mert ilyenkor persze aktívak), a kedvezményes MKE tagdíjat (mert akkor nyugdíjasok), és nem mennek el a vándorgyűlésre, ha az ember felhívja a figyelmüket arra az apró körülményre, hogy aki dolgozik, az aktív. Tisztelet a kivételnek.

Nekem sajnos nincs két fizetésem, járadékom, külön juttatásom, mert csak szimplán aktív vagyok a magam 8-10-12 órájában és csak azok a kedvezmények járnak, mint az aktívaknak. Sőt aktív könyvtárosként is megfizettem más könyvtárakban a tagdíjat és nem kapok több megkülönböztetett figyelmet azért, ha kiderül, hogy én is könyvtáros vagyok, éppúgy ahogy a pult másik oldalán a kolléga, mint ahogy Önök (bár lehet, hogy csak azért, mert nem sok mindent tudok felmutatni, legalábbis nem országos szinten).

A többiek hozzászólásai is megérintettek. Én nem a tiszteletlenség, "a nagy öregek" lenézése, a kedvesség hiánya miatt nem kérdezek magam sem többet tőlük annál, mint amit az udvariasság megkíván, - bár tudnék némelyikükkel fél-egy órákat is beszélgetni, - hanem azért mert nem engedhetem meg magamnak, pláne munkaidőben a feladataim rovására. Túlóradíj nincs, a munkának kész kell lenni, a nyugdíjas pedig akármennyire is "szeretetet-fürdőzni" szeretne és figyelemre éhes, ráér. Bár elismerem, olvasószolgálatban, ügyeletben persze más a helyzet, ott szinte elvárt és kötelező feladat ez is - és másokkal szemben is, ha nincs "sorban állás".

 Én nem munkaidőben beszélgetek nyugdíjasainkkal,  hanem munkaidőn kívül. Volt olyan, és van akit nagyon szívesen látogatok.
  De van ennek más helye is. Sok könyvtárban vannak olyan alkalmak, amikor be/meghívják a volt kollégákat is a "házi" és szakmai összejövetelekre. Az előadások és ingyenes rendezvények  ugyanúgy nyitottak előttük.

Nem kell kivonulni a szakmából, lehet tovább publikálni, előadást vállalni (és akkor már ugye a nyugdíj megint nem csak nyugdíj), ott a szakfelügyelet. MKE tagsággal ott lehet az ember (akár aktív, akár nyugdíjas) a szakmai tapasztalatcseréken, tanulmányutakon (persze a kirándulásokon már nincs kategorizálva a részvételi díj), de alkalom a beszélgetésre, és biztosan megnyilvánul az évek és tudás nyújtotta megbecsülés, kedvesség, odafigyelés az aktívak részéről.

Ezek az alkalmak, ezek a kapcsolatok lehetővé teszik, hogy átadják tudásukat, tapasztalataikat és ne veszítsék el önbizalmukat egy nyugdíjas státusz miatt.

Szóval nyugdíjas státuszból is élvezhetők a kedvezmények, a törődésnek részünkről, a tudás átadásának az önök részéről pedig meg kell találni a helyét és az idejét.

És nagyon remélem, hogy ezzel egyikőjüket sem bántottam meg! Higgyék el, fiatalság ide vagy oda, bár még nem annyit mint a nyugdíjasok, de én is megdolgozok mindenért keményen, amit majd egyszer persze én is vágyom átadni.

Tisztelettel:

Kissné A. Klára

( KATALIST) Obsit

 
Kedves Gizike és Judit,
Sajnos néhány éve én  is  ebbe  a "kategóriába kerültem", nyugdíjas lettem. A több évtizedes könyvtári munkálkodás során  mindnyájan tudtuk,hogyan kell  kedvesen fogadni,foglalkozni az idősebb korosztályhoz tartozó olvasókkal, vendégekkel. Munkánk során  igyekeztünk átadni  a szakmai tapasztalatainkat a fiatalabb  kollégáknak, megadtuk egymásnak a tiszteletet, a kis-és a nagyobb jócselekedetekért sok szeretetet,elismerést kaptunk.Boldogok voltunk... azt hittük,ha nyugdijasak leszünk,továbbra is "szeretet-fürdőzünk"..Sajnos, a két vélemény is bizonyitja: illúziókat kergetünk.
Napjainkban a  nyugdijas könyvtárosokat  körülvevő légkör,bánásmód   teljesen más. Elmaradnak az országosan biztosított  szakmai kedvezmények.Az orvos és a fiatalabb korosztály sajnálkozva tekint ránk. Kevesebben  kérnek tőlünk szakmai segítséget, a kommunikáció egy köszöntéssel végetér ,Ha máshol sikerül egy  új kezdeményezést népszerűsíteni,elfogadtatni,  hamarosan  megjelenik az írigység-szindróma.Mindezek feldolgozása nem megy könnyen, mély sebet ejtenek a szívünkben,lelkünkben.
Ettől függetlenül ne érezzük magunkat másodrendű polgárnak  nem  szükséges  a hálálkodás,keményen megdolgoztunk mindenért. A háttérben még  számíthatunk a család, a régi és az új barátok szeretetére, megértésére.
Nyugdijasnak lenni  kevésbé boldog  állapot,  ne engedjük meg magunknak,hogy a felkészültségünk, a tudásunk, az ismereteink devalválódjanak.
Nagyon örülnék, ha országosan létrehoznának egy olyan szakmai tanácsadó testületet,ahová önkéntesen lehetne jelentkezni,többször találkoznánk egymással, dijazás nélkül átadhatnánk tapasztalatainkat, segítenénk a  könyvtárak ügyét, erősíthenénk a nyugdijas könyvtárosok önbecsülését.Mindehhez egy háttérintézmény, pénz és az aktiv könyvtárosok megértése szükségeltetik.  Üdvözlettel: HMagdolna
 
 


 
2010/8/29 kgizi@levele.hu>
Kedves Judit,

sokadrangú - pontosabban rangnélküli - állampolgár lettél, szokj hozzá. Az aktiv dolgozók tartanak el, légy hálás, alázatos, és ne várj kiváltságokat. Abban a pillanatban, hogy "nyugger" lettél, minden tudásod, tapasztalatod értéktelenné, elavulttá vált. A családod, a barátaid szeretnek és elismernek, de ezen a körön kívül ne várj megértést. És vérnyomásod rendben tartása érdekében ne olvass internetes topikokat, vagy csak úgy, hogy kezdésnél rákeresel, és ha a "nyugger" szó előfordul benne, otthagyod..
Néhány napja a háziorvosom szakorvoshoz küldött. Az kedvesen fogadott, mondta, műtét lenne a kézenfekvő megoldás. Aztán ez a párbeszéd következett:
"Hány éves is ön?"
"Hatvanöt."
"Hát, akkor talán valami egyszerűbb megoldást keresünk."
Félreértés ne legyen, akarja a nyavalya, hogy szabdalják. De ne a korom - ami ugye még talán nem abszurdul magas - döntse el a terápiát.

K. Gizi

-- Eredeti üzenet --
Feladó: Judit Siró
Elküldve: 2010. augusztus 27. 12:56
Tárgy : [KATALIST] Obsit


Kedves Kollégák!
Ha már a nyugdíjazásról folyik párbeszéd, én az azutáni állapotról kérdeznék. Inaktív lettem 34 év megyei könyvtárosi munka után . Az előző közgyűjteményi igazolvánnyal még élveztem a kulturális javakat, de ennek vége. Szeptemberben lejár az OSZK-s, majd a debreceni Egyetemi Könyvtári olvasójegyem is. Járhattam múzeumokba, kiállításokra.
Miért szűnik meg  ez a lehetőség a nyugdíj után, hisz az időnk  több lesz ezután, de a  pénzünk nem. Miért tűnik el az éji homályban a nyugdíjjal az addigi életünk?  Az MKE-és tagság feljogosít-e arra, hogy könyvtárosként használjak más könyvtárakat (ne 3000 - 3000.- Ft beiratkozási díjakért pl.) és kapjam mindazon kedvezményeket, amit az aktív könyvtárosok élvezhetnek?
Tudom, hogy fagyira/sörre átszámítva, elosztva az év napjaival nem sok, de...
És vajh, mi a véleménye a múzeumi és levéltári kollégáknak, akiknek szintén ebbe a helyzetbe kerültek?
Avagy "...így múlik el a világ[kultúra munkásainak] dicsősége? És nem számíthatunk az ismert kollégák lojalitására, mert fiatalodnak az intézmények dolgozói, akiknek nem adhatjuk elő életrajzunkat.
Siró Judit

_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist

_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist




Kissné Anda Klára
módszertani referens
József Attila Megyei Könyvtár
2800 Tatabánya, Fő tér 2.
Tel.: 34/513-677, 513-670
E-mail: kissne.anda.klara@jamk.hu