Azt mondja, hogy nincs igazam, de nem kíván vitatkozni. Ne vitatkozzon tehát, mások kedvéért viszont kénytelen vagyok ismételten hangsúlyozni a különbséget. Az antikvárium arról szól, hogy
a) esetleg új könyvet is árusít, de az is előfordulhat, hogy megveszi később használtan is,
b) használt könyvet árusít, és az is előfordulhat, hogy később ismét megveszi.
Akár a) akár b) esetről van szó, a döntés eseti, és az antikvárium adott pillanatban mérlegelt üzleti érdekén alapul. Ezek valóban adásvételek.
Abban az esetben azonban, ha a szolgáltatás része, vagy opcionális része a visszavásárlási kötelezettség vállalása, és ennek megvan az ára (a csökkentett összeg), akkor lényegében ugyanott vagyunk, mintha határozott időre adnánk mondjuk 500 forintért, mindössze annyi a különbség, hogy a konstrukció kizárja a nemteljesítési kockázatot, mert ha a delikvens nem hozza vissza a könyvet akkor adásvétel, ha visszahozza, akkor bérleti ügylet valósult meg.
Kiválóan rekonstruálható a tranzakciót működtető alapvető szándék:
- eladom,
- vagy pénzért bizonyos időre használatba és birtokba adom.
A szerző érdeke, hogy a művét megvegyék, és ahhoz a kereskedelmi forgalomban kereskedelmi áron jusson a vásárló. A használtan történő forgalomba kerülés nem jelent problémát, mert az árat a felhasználó egyszer már kifizette.
A szerző érdekét az sérti, hogyha a művét (anélkül, hogy ebbe beleegyezett volna, és díjazást kapna érte) egy olyan konstrukcióban kínálják, amelynek során lehetőség van arra, hogy az ár kis részéért hozzájusson a felhasználó. Ráadásul egymás után sorozatban többen. Ekkortól már a vesztesége közgazdaságilag is mérhető pl. a kiadónak, hiszen a vásárlóközönsége a megvásárlás helyett kap más alternatívát.
A vásárlás ingyenes alternatívája jelenleg a könyvtár.
Vitán kívül :-)
Üdv.:
HSD
Minden tiszteletem HSD-é, de ha csak józan paraszti ésszel gondolkodom ez tulajdonképpen egyfajta antikvárium, ahol új könyvek is kaphatók. Egyszerű adásvétel. Elnézést kérek, de MOST nem szeretnék ezen vitatkozni.
