Két korábbi levele sarkallt elmélkedésre:
> Ez csak utólag rekonstruálható, mivel a felhasználó motivációi
> ismeretlenek. A jog viszont utólag göngyölíti fel az elkövetett
> hibákat, tehát az van, hogy - amennyiben valaki ilyen szempontból
> ellenőriz - akkor kiválogatja a tranzakciókat. Ahol megtartotta a
> művet az illető, ott adásvétel, ahol visszavitte ötszázért
> kevesebbért, ott bérlet.
> A válasz tehát: attól függően - vagy ez, vagy az.
>
> - az eredeti tranzakció (eladás), vagy az esetleges elállás
> (díjlevonásos visszafizetés) alapján kell megítélni? (rejtett kérdés)
>
> Lásd az előző választ. Azaz akkor bérlet, ha kevesebbért visszavették.
> Egy könyv egy ügy. Ezer könyv - ezer ügy. Jól mutat a bűnügyi
> statisztikában. Ilyesmiért szeretik a rendőrök a hamis CD/DVD
> forgalmazókat megbuktatni.
Ezek alapján egy jogkövető antikváriumnak is figyelnie kellene arra,
hogy egy korábban eladott műpéldányt nehogy véletlenül olcsóbban
visszavásároljon, mert akkor a két független adásvétel valójában
egyetlen bérleti tranzakcióvá ugrik össze?
A másik, amin elgondolkodtam, hogy a bérbeadásnak vajon mennyire
előfeltétele az, hogy a bérbeadó a bérbeadás teljes ideje alatt
tulajdonolja a bérbeadott dolgot?
Egzakt jogi definíciót rövidke google kutakodás után erre a kérdésre
sajnos nem találtam, de a hétköznapi logikám azt súgja, hogy fogalmilag
nem adhatok olyasmit bérbe, ami igazából a "bérbevevő" tulajdona.
Márpedig a szóban forgó esetben az első adásvétel után a könyv
tulajdonjoga már nem a cégé, hanem az olvasóé.
Azaz az "utólagos felgöngyölítés" során eltekinthetünk-e attól a
ténytől, hogy a "bérlés" ideje alatt a könyv igazából a "bérlő"
tulajdonában volt?
Az atomi szintről a makroszintre lépve, egy másik levélben ez olvasható:
"A szerző érdeke, hogy a művét megvegyék, és ahhoz a kereskedelmi
forgalomban kereskedelmi áron jusson a vásárló. A használtan történő
forgalomba kerülés nem jelent problémát, mert az árat a felhasználó
egyszer már kifizette."
Az első felhasználó itt a "cég". Ő eleve megvette a könyvet, a szerző
megkapta utána a jutalékát (ideális esetben). Ha innen nézzük, akkor a
visszavásárláskor a könyv igazából már a használtan forgalomba kerülés
"cselekményét foganatosítja" :-), ami a fentiek szerint nem jelent
problémát.
"A szerző érdekét az sérti, hogyha a művét (anélkül, hogy ebbe
beleegyezett volna, és díjazást kapna érte) egy olyan konstrukcióban
kínálják, amelynek során lehetőség van arra, hogy az ár kis részéért
hozzájusson a felhasználó. Ráadásul egymás után sorozatban többen.
Ekkortól már a vesztesége közgazdaságilag is mérhető pl. a kiadónak,
hiszen a vásárlóközönsége a megvásárlás helyett kap más alternatívát."
Egy "sikerkönyvnél" szerintem az antikvárium pontosan ezt a vásárlás
helyetti más alternatívát tudja. Már ha itt is él az előző logika, hogy
két adásvételt egybeszámítunk.
Megveszem teljes áron, aztán ha kiolvastam beviszem az antikváriumba. Ha
keresett a könyv, nem olvastam salátára, akkor jó eséllyel beveszik.
Az egyenleg: egymás után többen is elolvashatják a könyvet a teljes ár
egy részéért.
Makroszintről nézve, a piac által igényelt példányszámok tekintetében
nem érzek szignifikáns különbséget aközött, hogy ugyan ahhoz a céghez
vihetjük vissza a könyvet, vagy egy másikhoz.
Üdvözlettel,
Németh Péter
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
