Akkor tehát nézzük sorjában!
> Kedves Károly!
>
> Minden tiszteletem a Tiéd, bámulom az igazságérzeted, de sajnálattal jelzem:
> így nem lehet eredményesen pályázni.A pályázati adatlapokból világosan
> kiderül, hogy mit és hol és kinek kell aláírnia.
Ezzel az állítással ellentétben a helyzet az, hogy NEM DERÜL KI. Sőt,
azon túl, hogy nem derül ki, félrevezető is, mint mindjárt látni
fogjuk.
Tehát az ezzel kapcsolatban relevánsnak tekinthető dokumentum (1) a
Pályázati Felhívás (4 oldal) egy bővített mondatban "nyomtatott és
cégszerűen aláírt példány"-ról beszél. Ebből ugye világos, hogy
megköveteli a cégszerűséget, de semmi több. Másrészt (2) a Pályázati
Útmutató (ez 37-oldalas dokumentum) egyfelől megismétli a Felhívásban
olvasható mondatot, másrészt a 20. oldalon "Kiválasztási kritériumok"
cím alatt (E pont) így ír:
"A projektadatlapot és az adatlap végén szereplő nyilatkozatokat az
arra jogosult cégszerűen aláírta."
Vagyis nem úgy szól a mondat, hogy "az arra jogosultak cégszerűen
aláírták", hanem egyesszámban. Emellett a pályáztató megkövetel egy
megállapodást, melyben a társpályázók felhatalmazzák a
főkedvezményezettet a pályázat benyújtására. Kérem, kollégák, ítéljék
meg, hogy ebből mire lehet következtetni.
Tehát: a pályázati dokumentációból NEM derül ki, hogy kinek az
aláírását követeli meg a pályáztató, sőt, az a bizonyos egyesszám még
félrevezető is.
Ebben az OKMT-nek
> nyilvánvalóan igaza volt.
>
> A pályázatot ugyan csak személyesen adták ki, jó, ezt lehet kifogásolni,
> nekem még soha eszembe nem jutott, hogy elutasított pályázatot visszakérjek.
Nekem se jutott volna eszembe. Amikor telefonáltam az ügyben, ezt a
tanácsot kaptam a minisztérium munkatársától. (Szeretnék ezen a ponton
valamit kijelenteni: Akikhez fordultam, kivétel nélkül udvariasak,
szolgálatkészek voltak, ha visszahívást ígértek, vissza is hívtak.
Ezért ebben az negatív hangütésű levélben nem említettem neveket - és
ehhez továbbra is tartom magam. A kritika tárgya maga a rendszer, nem
pedig a benne dolgozó személy.)
> Utána pedig egy CD-t csatoltál be, mivel a korábbi - elutasított -
> pályázatoddal csak egyet kaptál vissza a kettőből, ergo feltételezted, hogy
> azt, amit nem adtak vissza, mert elkallódott, majd hozzászámítják az újhoz.
Naiv vagyok bizonyára - nem is szégyellem -, abban a hitben vagyok
ugyanis, hogy egy minisztériumi háttérintézmény nem egy kupleráj. Azt
a rezignált cinizmus, amely Domonkos szavait ezen a ponton átjárja,
még nem a sajátom.
> Namost mindezek után, ahelyett hogy a homlokoddal döngetnéd az ajtófélfát,
> még megírod mindezt a miniszternek, aki - ha netán elolvassa -
L. fent!
> szabályszerűen csacsinak fog nézni bennünket könyvtárosokat, hogy finoman
> fogalmazzak.
Ha ezt teszi, hát nem rajtam múlott. De meglehet, hogy rákérdez, miért
történt mindez. Ezen túlmenően pedig nem szeretnék sem találgatni, sem
tippeket osztani Hiller Istvánnak - mégiscsak ő a miniszter.
> Károly! Szívből utálom ezeknek a pályázatoknak a lehetetlen feltételeit, a
> végtelen bürokratizmust, sőt, az OKMT tőlünk is kért olyan hiánypótlást, ami
> nem is volt hiány. Szemrebbenés nélkül beadtuk újra. Ahogyan azt is beadtuk,
> ami indokolt volt. Telefonon is tudtunk egyezkedni, nem is egy kérdésben.
> Ez a TIOP 1.2.3/09/01 kifejezetten arról szólt, hogy szabályszerűen
> csattogott az OKMT talpa, ahogyan szaladt utánunk, hogy beletömhesse a
> zsebünkbe a 8 milliót.
Bizony jól mondod, Domonkos, loholt utánunk, és ha a vége az lesz,
hogy a megfelelő EU-s keretnek csak egy töredékét sikerült lehívni,
nem kell majd sokat töprengeni a miérten. Amúgy ezen a ponton bukkan
fel a pályázat másik - hogy is mondjam csak - "érdekessége". A
Pályázati Útmutató már említett E pontja szerint az aláírással
kapcsolatos kritérium ki nem elégülése esetén a pályázat "hiánypótlás
nélkül elutasításra kerül". Mivelünk éppen ez történt. Ennek ellenére
módom volt újra benyújtani. Örvendek, de miért van ez így?
Bizonyos szorgalom és körültekintés kellett csak
> hozzá. Az őrületesen hosszú és hosszabbított határidő pedig akár többszöri
> "újrakezdés" lehetőségét is magában foglalta.
Remélem, Domonkos, nem akarod a szorgalmat számon kérni rajtunk.
Autóztunk városaink között (könyvtárvezető kollégák és én) saját
benzinből, akár munkaidőn túl, egymillió telefont bonyolítottunk le,
árajánlatokat gyűjtöttünk be, optimalizáltunk, apukám vonatozott
Mezőberénybe (továbbra is rejtély, hogy miért volt ez szükséges),
anélkül, hogy projektmenedzseri díjnak akárcsak egyetlen forint be
lett volna állítva.
Az újrakezdési lehetőségekről már szóltam. Egy eleve elrontott
rendszer toldozgatásáráról van szó. Nagyobb dicsőségére lett volna a
pályáztatónak, ha nincs rájuk szükség.
Tisztelettel és barátsággal
Csabay Károly
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
