Kedves Kerekes Pál!
Köszönöm rokonszenves válaszát.
Biztosan érdemes a német fenomenológia és hermeneutika fogalmaival a könyvtárról is gondolkodni.
Nem bánnám azonban, ha sokféle más bölcseleti irányzat kereteiből kiindulva is megtennék ezt (mások).
Amennyiben a könyvtár szövegtárrá válna,
akkor a szöveg fogalmát (terjedelem, azonosság, állandóság, szöveghatár stb)
nem szabadna túl lazán meghatározni (valamiféle szövegszerűségből kiindulva),
mert a pl. a megőrzés, könyvtári feldolgozás, szolgáltatás szempontjából
kezelhetetlenné válhat egy-egy dokumentum (?).
Ha mindenképp a szövegből indulunk ki a könyvtár meghatározásánál,
mi a helyzet akkor a képekkel?
(Állítólag képkorszakot élünk: a képek "uralkodnak",
a képsokszorozás roppant módon felgyorsult stb.)
Bennem is felmerült már, hogy egyéb társintézmények
(levéltár, irattár, múzeum) funkciója hogyan alakul majd (a könyvtárral kapcsolatban).
Ne a médiához tartozzanak a médiatárak, ne ők archiválják-e a műsorokat?
A (jelen és a) jövő könyvtára számára a minőség tényleg égető probléma.
Hogyan válogathat a könyvtár a beáramló "szövegek", szöveghordozók közül?
Mindent el kell-e fogadnia?
Nem biztos, hogy szakmai közönség által legjobbnak tartott szövegeket
azonnal ingyen hozzáférhetővé teheti valamennyi könyvtár.
(Könyvet vásárolni pedig egyre kevésbé "szabad"!)
Nem minden könyvtár volt eddig sem szórakoztatási intézmény.
Akadt, ahol nemzetközi szaktudományok hazai fenntartását és előrehaladását szolgálták.
Mostanában nagyrészt felszámolják a gyűjtőköröket,
szinte már feledésbe merültek a szakterület szerint gyűjtőköri együttműködések.
Véleményem szerint nem kellene minden kereskedelmi trend
és tömegmédia előtt rögtön hanyatt esni,
gyökeres életforma-változtatás döntő elemévé tenni.
Elismerem, hogy a sok csillogó talmi, a pillanatnyi szenzáció, infantilizáló hóbort stb.
is idővel érdekessé (és árnyaltabbá) válhat,
főleg amikor már nem tud közvetlenül rabul ejteni, letaglózni.
A mérnöki teljesítményeket általában méltányolom,
bár elsöprő alkalmazásaikkal szemben távolságot tartok.
Elnézést, hogy megint túltengtem a listán,
holott igazából nem ehhez a témához értenék.
Köszönöm a szíves eszmecserét.
Üdvözlettel:
Nagypál L.
Elküldve: 2016. január 14. 9:38
Címzett: 'Nagypál László'; katalist@listserv.niif.hu
Tárgy: RE: [KATALIST] Útban a "fantasztikus könyvtár" felé
Tisztelt Nagypál László!
Köszönöm az észrevételeit a „Fantasztikus könyvtár" íráshoz.
 | konyvkonnektor.hu | |
A filozófia terminológia használata valóban nehézzé teszi a az eredeti tanulmány, Balogh András értekezésének olvasását. De mit lehet tenni? Egy Heidegger bekezdés megértése több időt vesz el mint három más egész modern regény. Egymásba csúszó értelmezések, valahonnan az előző mondatból induló megjegyzések, sorjázó jegyzetek, és hogy véletlenül se érjen a végére az ember, ógörög idézetek, természetesen görög ábécével. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy csak az ilyen féktelenül hullámzó közlésmód a helyes, de néha van ilyen. Mint a posztban írtam is: „Balogh András tanulmánya nem könnyű olvasmány. Olyannyira nem, hogy írásának második felével, az olvasó ember újraértelmezésének kísérletével ebben a posztban nem is foglalkozom. A következőkben ismertetem majd ezt a részt. Mi tagadás, többször, különböző napszakokban, előre vállalt nyitottsággal lehet nekifutni Balogh András értekezésének. De megéri, úgy gondolom, függetlenül attól, hogy egyetértünk-e felvetéseivel vagy sem."
Konkrétan az íróságra vonatkozó észrevételéhez: éppen ez a legnehezebb kérdés. Az a jövő könyvtára, ahonnan az olvasók nem visznek, hanem ahová visznek befelé könyveket? Nem kiadjuk majd a pultról ezentúl a műveket, hanem bevesszük? Nem véletlen ez a felvetés. És éppen ezért helyezi Balogh András a könyvtári mechanizmus középpontjába a könyv helyett a szöveget. A self-publishing, más néven: az örömírás, az elektronikus könyvkeletkeztetés jelen van. A betűmű hagyományosan egy magas kultúra leképeződése. Megfordult a helyzet: ma az egész társadalom helyzetbe került, nem fentről lefelé terjednek a minták, hanem minden irányból. Ez a könyvtárat is érinti. Hol lesz itt a minőség, és mit fogunk érteni rajta? Ez a jövő kérdése egyelőre.
Az emberek szeretnek könyvtárba járni. Ragaszkodnak ehhez a helyhez. Egyre többen bújnak a könyvek közé, ugyan nem veszik le a polcokról a köteteket, hiszen saját laptoppal jönnek, a képernyőre csalogatják a szöveget. Ahol a hajdan a FSZEK-ben a katalógus-szekrények labirintus-folyosói voltak, most színes fotelek vannak, világos, tágas termekben üdítő fiatalosság. Így jó, jön majd más is.
A blogok, a posztok, a web-esszék terjednek. Van-e helyük a könyvtárakban? Ma néha egy-egy világrengető fordulatot a politikusok Twitteren jelentenek be. A média platformjai helyett Facebookon terjesztenek fontos véleményeket. Megesik, hogy a nagy híradók a fórum bejegyzésekből idéznek. Névtelen hozzászólók odavetett mondatait tanulmányozzák és idézik a kommentátorok a mérvadó, véleményformáló lapokban, médiumokban. Hová tartozik ez az új írásbeliség? Levéltárakba, könyvtárakba, archívumokba?
Igaza van, és ebben egyetértünk: az önértelmezésre, értelmezésre szorítanak az események, a változások. Ezt sok irányból lehet megközelíteni: gyakorlatból, szervezeti szempontból, elméletileg, és akár filozófiailag is. Minden publikáció, konferencia, vita érdekes lehet.
Köszönöm, hogy elolvasta és véleményezte az ismertetőt, üdvözlettel:
Kerekes Pál
| | Kerekes Pál | E-könyv, E-könyvtár |
