Mi lesz, ha mind a kilenc milliárdnyi ember, azaz a földkerekség minden lakója „íróvá” lesz - teszi fel a kérdést Balogh András a 3K 7-8. számában megjelent tanulmányában. Ez a könyvtár aranykorához vezet? A levegővétel természetességével képzett szöveg-matéria rendezése lesz a könyvtárosok munkaköre? Vagy éppen fordítva: a Gutenberg-éra, mint kifutó projekt, magával rántja a könyvtárt, mint intézményt, ha nem is a bukásba, de valamiféle informatikai átrendeződés felé formálva a jelenlegi rendszert? Olyan szisztéma váltás jöhet, amelyben a tartalom szolgáltatás helyét a ma még meghatározhatatlan metodikájú tartalom szervezés veszi át, könyvespolcok nélküli hangárokba dizájnolt környezetben?
Tulajdonképp mi indítja a tanulmány íróját filozófiai fejtegetésekbe a könyvtár lényegének meghatározása érdekében? A szerző konkrétan megadja a kiindulási pontját: „Manapság a könyvtártudomány hagyományos, történetileg kialakult, „historizmustól terhelt” fogalmi kategóriái már nem adnak kielégítő tudományos választ arra a kérdésre, hogy mi a könyvtár.”
A tanulmányról ismertető: http://konyvkonnektor.hu/?p=5025
