Kedves Zsolt!
A kétezres évek elejéről emlékszem, hogy Rózsa György még idős nyugdíjas korában is bejött néha. Megnézegette osztályunkon az új külföldi könyvbeszerzéseket, és rendre megdicsérte az újabb (angol és francia) könyvbeszerzéseket. (Erre több élő tanúm lenne.) Könyvtártudós létére szerintem nem hitte azt, hogy az alkalmazott tudományt az elsődleges tudományok fölé kellene helyezni.
Az Általad legfontosabbként kiemelt Nemzetközi Cserére még most is elmegy több tízmillió forint (plusz tetemes postaköltség). Remek és kevésbé remek szerb, lengyel, orosz, cseh, szlovák, litván, ukrán, román, norvég, kínai stb. nyelvű papír formátumú könyvek jönnek így be, és persze szintén kapunk még világnyelvű folyóiratokat ily módon.
Csak talán a bölcsészet- és társadalomtudományok legjavát sem az előbbi a nyelveken és országokban művelik manapság. (Utóbbi állításomat persze lehet vitatni.) Mellesleg nemzetiségi könyvtár sem vagyunk kifejezetten.
Folyóirat-előfizetésekre viszont még külön is elköltenek kb. ugyanennyit vagy többet.
A gyűjteményközpontú könyvtárról már (szerintem) lényegében túlzottan is megtörtént az áttérés az elektronikus szolgáltatásokra, adatbázis hozzáférésekre, központi bibliográfiák építésére stb. A mostani, mindent elsöprő digitalizálási hullám pedig talán elsősorban a politikai döntéshozókat igyekszik elkápráztatni (?).
Magánbeszélgetésekből tudom, hogy komoly használók közül is többen töltenek le tartalmakat nem teljesen legális helyekről.
(A könyvtárak értékelésének módszereire nem akarok kitérni, mert nem értek hozzá. Bár ami keveset mégis látok belőlük, azzal általában nem értek egyet.)
Nekem személy szerint nagy fájdalmam, hogy a tartalmi minőség szerint válogatott , -- és a könyvtár unikális jellegét korábban biztosító -- új angolszász szakkönyvek beszerzése nálunk az utóbbi egy-két évben becslésem szerint mintegy 90 %-kal hanyatlott. Ezt különböző okokkal lehetne magyarázni, biztosan jól "ki lehet dumálni".
De sajnos ebből a szempontból is "mindig van még lejjebb".
Abban egyetérthetünk, hogy a szakmai tapasztalatot (és teszem hozzá: a tartalmi műveltséget) valószínűleg a korábbinál jóval kevesebbre becsülik általában a könyvtáros világ hangadói.
És hát a könyvtáros szakmában -- vezetők és beosztottaik is -- legtöbben ódzkodnak a teljes szakmai nyilvánosságtól, a problémák érdemi megvitatásától. (Sajnos élőben én sem vagyok egy "grand débatteur".)
Baráti üdvözlettel:
Laci
(magánvélemény,
nyilvánosan vállalva)
Holnap délutántól majdnem két hétig nem olvasok e-mailt.
_______________________________________________ Katalist mailing list Katalist@listserv.niif.hu https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
A kétezres évek elejéről emlékszem, hogy Rózsa György még idős nyugdíjas korában is bejött néha. Megnézegette osztályunkon az új külföldi könyvbeszerzéseket, és rendre megdicsérte az újabb (angol és francia) könyvbeszerzéseket. (Erre több élő tanúm lenne.) Könyvtártudós létére szerintem nem hitte azt, hogy az alkalmazott tudományt az elsődleges tudományok fölé kellene helyezni.
Az Általad legfontosabbként kiemelt Nemzetközi Cserére még most is elmegy több tízmillió forint (plusz tetemes postaköltség). Remek és kevésbé remek szerb, lengyel, orosz, cseh, szlovák, litván, ukrán, román, norvég, kínai stb. nyelvű papír formátumú könyvek jönnek így be, és persze szintén kapunk még világnyelvű folyóiratokat ily módon.
Csak talán a bölcsészet- és társadalomtudományok legjavát sem az előbbi a nyelveken és országokban művelik manapság. (Utóbbi állításomat persze lehet vitatni.) Mellesleg nemzetiségi könyvtár sem vagyunk kifejezetten.
Folyóirat-előfizetésekre viszont még külön is elköltenek kb. ugyanennyit vagy többet.
A gyűjteményközpontú könyvtárról már (szerintem) lényegében túlzottan is megtörtént az áttérés az elektronikus szolgáltatásokra, adatbázis hozzáférésekre, központi bibliográfiák építésére stb. A mostani, mindent elsöprő digitalizálási hullám pedig talán elsősorban a politikai döntéshozókat igyekszik elkápráztatni (?).
Magánbeszélgetésekből tudom, hogy komoly használók közül is többen töltenek le tartalmakat nem teljesen legális helyekről.
(A könyvtárak értékelésének módszereire nem akarok kitérni, mert nem értek hozzá. Bár ami keveset mégis látok belőlük, azzal általában nem értek egyet.)
Nekem személy szerint nagy fájdalmam, hogy a tartalmi minőség szerint válogatott , -- és a könyvtár unikális jellegét korábban biztosító -- új angolszász szakkönyvek beszerzése nálunk az utóbbi egy-két évben becslésem szerint mintegy 90 %-kal hanyatlott. Ezt különböző okokkal lehetne magyarázni, biztosan jól "ki lehet dumálni".
De sajnos ebből a szempontból is "mindig van még lejjebb".
Abban egyetérthetünk, hogy a szakmai tapasztalatot (és teszem hozzá: a tartalmi műveltséget) valószínűleg a korábbinál jóval kevesebbre becsülik általában a könyvtáros világ hangadói.
És hát a könyvtáros szakmában -- vezetők és beosztottaik is -- legtöbben ódzkodnak a teljes szakmai nyilvánosságtól, a problémák érdemi megvitatásától. (Sajnos élőben én sem vagyok egy "grand débatteur".)
Baráti üdvözlettel:
Laci
(magánvélemény,
nyilvánosan vállalva)
Holnap délutántól majdnem két hétig nem olvasok e-mailt.
_______________________________________________ Katalist mailing list Katalist@listserv.niif.hu https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
