az ilyen dokumentumokat vagy legalább másolataikat beszerezni?
Volnának rá kreatív módszerek, például
- érdemi díjazású verseny keretében lehetne serkenteni a lakossági
hajlandóságot az irományok bemutatására,
- az iskolában írathatnak olyan dolgozatot a gyerekekkel, mely
nagyszüleik történelmi élményeinek valamelyikét meséli el stb.
Számomra ebben a témában nem is napló a legfontosabb, hanem
általában a "személyes történelmi tapasztalatok" megőrzése. Olyasmi,
mint amit a Mark Pittaway Oral History Gyűjtemény végez.
Nem hinném, hogy ennek fontosságát csak szociológusok, történészek
vagy levéltári szakemberek látnák át, könyvtárosok pedig nem.
(Kár lenne megint az USA-val példálózni, hogy a LoC miként
támogatja az elbeszélt történelem feltárását és rögzítését
"kisember szinten" is: pl. veteránok, polgárjogi aktivisták
visszaemlékezéseinek gyűjtése, kutathatósága révén.)
Ehhez kapcsolódik tágabban a személyes iratok/archívumok megőrzésének
kérdése - a témával Z. Karvalics László foglalkozott több helyütt.
A helyismereti gyűjtemények legalább módszertani segítséget
nyújthatnának az archívumok digitalizálásához, illetve akár eszközhátteret
is biztosíthatnának, cserébe pedig digitális példányokat, iratmásolatokat
nyerhetnének.
A múltkor akadt kezembe egy "családi kiadvány" egyik példánya, mely
a nagypapa visszaemlékezéseit tartalmazta a világháborús leventeszolgálatra
vonatkozóan. Pontos, részletes elbeszélés volt arról, mi történt vele a
háború végén és miként viszonyult hozzá érzelmileg.
Számomra a történelem ilyen piciny, személyes darabkái épp olyan értékesek,
mint a neves emberek, hadvezérek visszaemlékezései - s néha azoknál
még őszintébbek is ;-)
Jó lenne, ha ezen történelemdarabkák révén élesebben látnánk a világot - azok
szemével, akik kénytelenek elszenvedni mindazt, amit számukra a nevesek
és hadvezérek kiagyalnak.
Üdvözlettel:
---------------------------------------------------------------------
Szabó G. Tibor
---------------------------------------------------------------------
2013. június 3. 8:17 Nagypál László írta, <lnagypal@hotmail.hu>:
Kedves Könyvtárosok!
Egy múltkori témával kapcsolatban maradt még bennem kérdés,
de akkor szabadságra mentem, és azután el is felejtettem:
Olyan, már nem élő emberek naplóit gyűjtik-e
intézmények (vagy magánszemélyek),
akik nem voltak neves irodalmárok,
nem számítottak a saját szakmájuk legkiválóbbjai közé sem,
nem voltak kiemelt történelmi események közvetlen tanúi,
de vezettek maguknak - nem publikálásra szánt -
rendszeres feljegyzéseket saját helyzetükről, környezetükről,
gondoltak valamit a világról?
Hosszabb idő elteltével már egy rabszolga naplója éppolyan érdekes lehet
mint egy hadvezéré - és hát vannak átmeneti fokozatok a két társadalmi szint között,
továbbá mindenki más-más apróságot figyelhet meg,
mást tart fontosnak a közvetlen korából,
másképp használja a nyelvet is stb.
Üdv.:
NpL
(régóta könyvtári dolgozó)
"Azt mondd meg, Antoine, mi az: Történelem!
Valami tantárgy lesz, ha jól emlékezem."
...
...
"-- Do you like Kipling?
-- I've never kippled."
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
