Kedves Kollégák!
A közalkalmazotti területre irányadó normák "pályázat beadásáról" beszélnek, tehát a pályázat kiírója kvázi szabad kezet kap arra nézve, hogy milyen tartalmi követelményeket támaszt a pályázatokat illetően. Ha megnézik a különféle vezetői állásokra kiírt pályázati felhívásokat, azokban általában ott van, hogy kérnek "az intézmény működtetésére vonatkozó részletes szakmai koncepciót"... vagy valami hasonlót. Van, ahol ennél is jobban részletezik, hogy még mire kíváncsiak a büntetlen előélet, szakmai gyakorlat és a végzettség meglétét igazoló okiratok, stb. beadásán kívül.
A pályáztatónak tehát elég széles mozgástere van, és ha nem kér szakmai koncepciót, az még nem jelenti azt, hogy arra nem is kíváncsi, hiszen erről a bizottsági meghallgatáson is kifaggathatják a pályázókat, sőt, olyat is láttam már, hogy az adott önkormányzat képviselő testülete előtt kellett a jelentkezőknek bemutatkozniuk, és ismertetni az elképzelésiket. Vegyes megoldások is elképzelhetők, volt olyan is, ahol be kellett adni a koncepciót, és a szakmai bizottság ülésére beültek a kulturális bizottság tagjai és a polgármester is.
Tény, hogy az elterjedt és evidenciaként kezelt gyakorlat az, hogy a pályázóktól szakmai koncepció beadását is kérik. Ennek hiánya azonban jogilag nem kifogásolható. És mielőtt a jog melletti/fölötti szakmai - etikai normák oldaláról vennénk elő a furkósbotot, megjegyzem, hogy eléggé eltérő szituációk vannak a gyakorlatban. Vegyünk például egy pár ezer lakost számláló városkát, ahol a könyvtár személyzete egy vagy két fő, önálló gazdálkodásuk nincs, az éves beszerzési keretük háromszázezer forint, másra nem kapnak pénzt. A fenntartó pedig tudja, hogy mire képesek a potenciális helyi pályázók, még a dédapjuk életútját is ismeri, máshol élők meg amúgy is hiába pályáznak, mivel feltehetően esélytelenek, egyfelől a helyi lokálpatriotizmus miatt, másfelől azért, mert a munkába járási költségtérítést nem bírna a település költségvetése. Namármost egy ilyen helyzetben, ha előírják a szakmai koncepció beadását, törheti a fejét a kolléga, hogy mit "álmodjon", aztán ír pár oldalt, amit vagy elolvasnak, vagy nem.
Egy másik, gyakorlatiasabb szituáció, hogy a "belső pályázó" általában ismeri a helyi realitásokat, tudja azt, hogy mi az a maximum, amit el lehet érni, tehát milyen az adott mozgástér a település költségvetési és személyi viszonyai között. A külső pályázó pedig jön az optimális könyvtárról szőtt álmokkal. Mindkét verziónak vannak előnyei és hátrányai, aminek boncolgatása megérne egy külön misét. De az átlag fenntartó nem ilyesmit boncolgat, hanem annak alapján dönt, milyennek ismeri a pályázókat. A helyi ember (vagy volt vezető) az esélyesebb, mert ismerik, vagy az esélytelen, mert ismerik :-)
Ez persze csak egy elnagyolt séma. A lényegi kérdés szerintem nem az, hogy a jogi keretek között milyen formalitásokat és megoldásokat alkalmaznak helyben, hanem az, hogy alaposan megfontolják-e a kérdést, alaposan tájékozódnak-e (így vagy úgy) a jelöltek emberi és szakmai alkalmasságáról?
Üdv.:
HSD
A közalkalmazotti területre irányadó normák "pályázat beadásáról" beszélnek, tehát a pályázat kiírója kvázi szabad kezet kap arra nézve, hogy milyen tartalmi követelményeket támaszt a pályázatokat illetően. Ha megnézik a különféle vezetői állásokra kiírt pályázati felhívásokat, azokban általában ott van, hogy kérnek "az intézmény működtetésére vonatkozó részletes szakmai koncepciót"... vagy valami hasonlót. Van, ahol ennél is jobban részletezik, hogy még mire kíváncsiak a büntetlen előélet, szakmai gyakorlat és a végzettség meglétét igazoló okiratok, stb. beadásán kívül.
A pályáztatónak tehát elég széles mozgástere van, és ha nem kér szakmai koncepciót, az még nem jelenti azt, hogy arra nem is kíváncsi, hiszen erről a bizottsági meghallgatáson is kifaggathatják a pályázókat, sőt, olyat is láttam már, hogy az adott önkormányzat képviselő testülete előtt kellett a jelentkezőknek bemutatkozniuk, és ismertetni az elképzelésiket. Vegyes megoldások is elképzelhetők, volt olyan is, ahol be kellett adni a koncepciót, és a szakmai bizottság ülésére beültek a kulturális bizottság tagjai és a polgármester is.
Tény, hogy az elterjedt és evidenciaként kezelt gyakorlat az, hogy a pályázóktól szakmai koncepció beadását is kérik. Ennek hiánya azonban jogilag nem kifogásolható. És mielőtt a jog melletti/fölötti szakmai - etikai normák oldaláról vennénk elő a furkósbotot, megjegyzem, hogy eléggé eltérő szituációk vannak a gyakorlatban. Vegyünk például egy pár ezer lakost számláló városkát, ahol a könyvtár személyzete egy vagy két fő, önálló gazdálkodásuk nincs, az éves beszerzési keretük háromszázezer forint, másra nem kapnak pénzt. A fenntartó pedig tudja, hogy mire képesek a potenciális helyi pályázók, még a dédapjuk életútját is ismeri, máshol élők meg amúgy is hiába pályáznak, mivel feltehetően esélytelenek, egyfelől a helyi lokálpatriotizmus miatt, másfelől azért, mert a munkába járási költségtérítést nem bírna a település költségvetése. Namármost egy ilyen helyzetben, ha előírják a szakmai koncepció beadását, törheti a fejét a kolléga, hogy mit "álmodjon", aztán ír pár oldalt, amit vagy elolvasnak, vagy nem.
Egy másik, gyakorlatiasabb szituáció, hogy a "belső pályázó" általában ismeri a helyi realitásokat, tudja azt, hogy mi az a maximum, amit el lehet érni, tehát milyen az adott mozgástér a település költségvetési és személyi viszonyai között. A külső pályázó pedig jön az optimális könyvtárról szőtt álmokkal. Mindkét verziónak vannak előnyei és hátrányai, aminek boncolgatása megérne egy külön misét. De az átlag fenntartó nem ilyesmit boncolgat, hanem annak alapján dönt, milyennek ismeri a pályázókat. A helyi ember (vagy volt vezető) az esélyesebb, mert ismerik, vagy az esélytelen, mert ismerik :-)
Ez persze csak egy elnagyolt séma. A lényegi kérdés szerintem nem az, hogy a jogi keretek között milyen formalitásokat és megoldásokat alkalmaznak helyben, hanem az, hogy alaposan megfontolják-e a kérdést, alaposan tájékozódnak-e (így vagy úgy) a jelöltek emberi és szakmai alkalmasságáról?
Üdv.:
HSD
"Minden jó ember szívében megleled az Istent" (Seneca)2013.05.13. 8:16 keltezéssel, Nagypál László írta:
Kedves Kollegák!
Úgy látszik, a nép nem követeli ki az átláthatóságot,
nem akarja tudni a döntések hátterét,
bízik az általa megválasztott vezetők bölcsességében és erejében.
(A társadalom nagyobb része nem ilyesmik alapján dönti el ,
hogy kinek szavaz bizalmat legközelebb.
Szólamokkal, jelszavakkal, reklámszövegekkel
is aránylag remekül mozgósíthatóak.)
Talán akadnak olyan országok,
ahol a helyi politikusok jelentős része maga is úgy érzi,
hogy az egész közösséget szolgálja,
s igyekszik egyes döntéseinek indokait a nyilvánosság elé tárni,
cselekedeteit a közvélemény előtt is megmérni,
nem pusztán a törvényesség - laikusok számára átláthatathan
és megközlíthetetlen - fogalmával (látszatával) akar takarózni.
Üdv.:
NpL
From: antal.zsuzsa@antarescsoport.hu
To: katalist@listserv.niif.hu
Date: Fri, 10 May 2013 12:12:52 +0200
Subject: [KATALIST] Könyvtárvezetői állás...? Itt a válasz.
Kedves Kollégák!
A könyvtárvezetői álláspályázattal kapcsolatban, hadd írjam le a hivatalos állásfoglalást, amely egy olyan polgármester véleménye (hozzáteszem a jegyző az egyik egyetem jogi karán tanít), ahol nem kellett a vezetői terv leadása!
Tehát idézem: "A szakmai elképzelések pályázathoz történő csatolása nem jogszabályi követelmény, azonban a pályázók saját mérlegelésük alapján dönthetnek úgy, hogy pályázatuknak ilyen koncepció mellékelésével nagyobb szakmai súlyt adnak.
Mind a pályázati folyamat, mind pedig a kiválasztás menete, továbbá a könyvtárvezető személyéről való döntés, az irányadó jogszabályoknak minden tekintetben megfelelt"
Jogszabályi hivatkozás nincs.
Antal Zsuzsa
_______________________________________________ Katalist mailing list Katalist@listserv.niif.hu https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
_______________________________________________ Katalist mailing list Katalist@listserv.niif.hu https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
