"Az ember? - Napjai, mint a fű,
virágzik, mint a mező virága.
Föltámad a szél, s vége van,
még a nyomát sem találni."
(Zsoltárok 103 /102, Simon T. L. ford.)
Kedves Listatagok, Munkatársak!
A várható hivatalos értesítésen kívül legyen szabad szubjektív módon megemlékeznem most Bánhegyi Zsoltról, hiszen már legalább egy hete nincs köztünk.
Nagy műveltséggel rendelkező, igen barátságos, közlékeny, életvidám, önérzetes és szeretetre méltó embert ismerhettem meg személyében. Könyvtár - angol nyelv és irodalom szakot végzett az ELTÉ-n. Fiatal korában az Akadémiai Könyvtár folyóirattárában dolgozott, majd informatikussá képezte át magát. Szépen beszélt angolul. Fulbright ösztöndíjjal Amerikában talán egy évet töltött el. Saját elmondása alapján tudom, hogy korábban, még érettségi után Angliában is sikerült egy esztendőt kinn tartózkodnia. Sokáig nagyon aktív volt a szakmai közéletben, és konferenciákon is rendszeresen részt vett.
Élvezet volt vele beszélgetni, pl. az Akadémiai Könyvtár akkor még működő büféjében. Nem nagyon örült a kapitalista menedzser szemlélet eluralkodásának a könyvtárakban vagy a kultúrában, és ez irányú nézeteit a KATALIST-en sem mindig rejtette véka alá. Pályája utolsó szakaszában nagy terveit sajnos nem tudta maradéktalanul megvalósítani, és így némileg keserű szájízzel vonult nyugdíjba. Úgy érezte, nem eléggé álltak ki mellette azok, akikre számított volna. Később a betegség is teljes visszavonulásra késztette.
Kedves Zsolt! Nyugodj békében!
Laci
Üdvözlettel:
Nagypál L.
