Kedves Gábor!
Azt hiszem, mindenki elfogadja, hogy a jobbító szándék nemes, épp ezért van bennünk a megfogalmazás esetenkénti méltatlanságával kapcsolatban fájdalom, ismerve sokrétű szellemi tevékenységed.
Belső körben egyet kell értenünk azzal az értékrenddel, amely munkánk megbecsülését minden fronton megjeleníti. A poénos megjegyzések nem faliújságra valók.Hogy pontosan érzékeltessem, mire gondolok, néhány kérdés-válasz példát felsoroltam lejjebb, amelyet én hosszú könyvtáros múltamban nem éreztem volna sértőnek:
· Az internetet a népek nem a könyvtárból tanulják
v A rendezvény sorozat jelent-e változást, előnyt a könyvtári internet népszerűsítésben?
· Igen, a használók kedvelik, a könyvtár neve jól forog általa.
v Igen, a használók kedvelik, ismeretszerzés mindkét oldal számára.
· Nem a hatékonyság számít, csak a pénz eltapsolása.
v Jól gazdálkodtak-e a könyvtárak, arányosak-e az eredmények a befektetéssel?
· Nem oszt, nem szoroz.
v Növelhető-e a hatásfok, elérhetnénk-e jobb eredményeket? (Van javaslatod?)
Üdvözlettel:
Horváth Zoltánné, Marcsi
könyvtári tanácsadó (T-Systems)
Magánvélemény
From: Katalist [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of Mikulás Gábor
Sent: Monday, April 1, 2019 11:45 AM
To: Katalist <katalist@listserv.niif.hu>
Subject: Re: [KATALIST] Hatékony-e az Internet Fiesta?
Kedves Ibolya, Kollégák,
köszönöm Ibolya levelét, annál is inkább, mert neki volt mersze nyilvánossá tenni véleményét :-)
Nem írta meg külön, hogy előző levelem válaszai megfeleltek-e, ezért feltételezem:
- Fodor Ákos haikuja kapcsán egyetért azzal, hogy saját hatáskörben, szabadon dönthet abban, hogy támadónak, vagy támogatónak értelmezi a válaszlehetőségeket.
- Nem kifogásolja gyakorlatomat, tapasztalatomat a közkönyvtárak működéséről.
- Nyugtázza, hogy a KIT rendszeresen közreadja az aktuális szavazók számát.
"Azért írtam a levelet, mert azt éreztem, hogy Mikulás Gábor nem a könyvtárosokért "haragszik", hanem a könyvtárosok ellen. Már, hogy némi irodalmi áthallást is belevigyünk..."
- Igen, ha Ilona így érzi, akkor így érzi (vö.: az idézett haiku). Hogy én mit gondolok, és mi a szándékom, azt pedig én tudom, előző levelemben le is írtam.
A kérdések egy távolabbi példával: a könyvtáros szakmától távol eső feladatokkal foglalkozó emberektől (a könyvtárak célcsoportjának képviselőjétől, alias minőségellenőr - vö.: minőségirányítás!) gyakran hallom: nem értik, hogy miért is kell a könyvtárosságot tanulni... Ami engem, könyvtáros végzettséggel is rendelkezőt eleinte elszomorított. Sértőnek nem találtam, mert őszintén kérdezte, és botor lennék őszinteségére sértődéssel válaszolni. És örülök, hogy nem udvariaskodott velem, hiszen akkor nem ismerhettem volna meg az ő (a minőségellenőr) fejében lévő könyvtáros imázst - ami alapján ténylegesen dönt a könyvtári szolgáltatások igénybe vételéről. Véleménye rávilágít arra, hogy a mi kommunikációnk hiányos. (Szintén botorság lett volna részemről őt, a minőségellenőrt hibáztatni, hogy nem veszi észre a könyvtárosok valós értékeit.) Nyertem tehát kétségtelenül kellemetlen véleményével.
Ugyanerről a kettősségről (imázs kontra önimázs) számolnak be könyvtárosok az országban széltében-hosszában. Csak amikor a polgármester, iskolaigazgató, illetékes döntéshozó a könyvtárról nyilatkozik, azt mondja: az a kultúra fellegvára, a tudás tárháza stb. stb. Amikor azonban a státuszok számáról vagy a költségvetésről esik szó, akkor jellemzően elfogynak a könyvtárosok lelkét masszírozó szép szavak: nincs, elfogyott, nem lesz, nincs annyi stb. S ez arra utalhat: a döntéshozó valamely kijelentésével nem mondott igazat. De jó-e az nekünk, ha nem mond igazat? Nem lenne-e jobb, ha hízelgés és szóvirágok helyett inkább az őszinte véleményét mondaná? (Itt most örülnék válasznak. Őszintének, ha lehet :-) )
Az érintett válaszlehetőségekre visszatérve: bár senki nem kérdezett rá, elmondom: mindegyik (kellemes / kellemetlen / sértő / pongyola) válaszlehetőséget "az életből" szedtem. Egytől egyig könyvtáros(!) ismerőseim mondták e véleményeket. (Vigyázat: véleményeket, és nem igazságokat!) S ha van ilyen vélemény - ezt a korábbi évek tapasztalatai szerint egyértelműen bizonyíthatom - akkor talán rá is kérdezhetek (vagy "udvarias, toleráns" lenne, ha hallgatnék róluk?). Megértem, hogy e létező vélemények sokaknak fájdalmasak lehetnek. Gyakorlat ugyan szaksajtónkban és a közéleti orgánumainkban, hogy az újságíró a groteszkig feldicsér vagy csak olyanokat kérdez, amire a nyilatkozó kellemesnél kellemesebb válaszokat adhat. Nekem más a gyakorlatom. Ezért könyvtári vezetőknek sokszor "nem áll módjukban válaszolni" nyilvánosan a feltett kérdésekre (no, elég "udvarias, toleráns" voltam most? :-) . De önmagában ez a tény is komoly jelzés.
Tisztában vagyok, hogy a gondolati valóság ilyen bemutatásával nem leszek a mi szakmakultúránkban soha népszerű. Könnyebbség azonban, hogy nem függök a népszerűségtől: nem kell munkahelyi retorziókra számítanom, nem kell tartanom attól, hogy emiatt nem választanak meg valamilyen pozícióra, elutasítják ilyen-olyan pályázatomat, szakmai meggyőződésemet vállalva állhatok ki hosszabb távú, közös szakmai érdekek mellett. Jelezve, hogy az elsőre talán szomorú valóság megismerése nélkülözhetetlen feltétele a szilárd talajon való építkezésnek (vö.: tényeken - és nem érzéseken - alapuló döntéshozatal). - Summa: megengedhetem az őszinteség luxusát. Majd megválasztanak másmilyen embereket.
Végezetül: biztos vagyok abban, hogy a "végeken" Ibolya és sok kollégája megteszi azt, amit kapacitása, tapasztalatai, szakmai elképzelései megengednek. Kívánom, hogy egyre jobb valós eredményeket érjen el.
Ismételten köszönve, hogy megfogalmazta és közreadta kritikáját,
Mikulás Gábor
Dinyáné Bánfi Ibolya <dibolya@internetx.hu> ezt írta (időpont: 2019. márc. 31., V, 17:38):
Tisztelt Mindenki, aki magánban, e-mailben, telefonon, egyéb csatornán,
vagy itt a listán reagált!
Köszönöm mindenkinek, hogy időt szánt Mikulás Gáborral történt
levélváltásomra.
Engedtessék meg nekem, hogy azt érezzem, amit érzek.
Azért írtam a levelet, mert azt éreztem, hogy Mikulás Gábor nem a
könyvtárosokért "haragszik", hanem a könyvtárosok ellen. Már,hogy némi
irodalmi áthallást is belevigyünk...
Nem indulatot (U. R.) váltott ki belőlem ez a kérdéssor, akár a
korábbiak sem. Szomorúságot. Mert Mikulás Gábor nem tud és nem akar
udvariasabb, toleránsabb válaszokat megfogalmazni, ha könyvtárakról,
könyvtárosokról, könyvtárosokhoz szóló kutatásait, elemzéseit, nem
reprezentatív felméréseit végezi.
Nem érzem (és ez megint érzés, amit nem befolyásolnak az érvek) jó
válasznak, ha erre azt írja, válasszuk ki a jó sort a kérdések közül, ne
törődjünk az alkalmasint lekezelő, időnként sértő válasz lehetőségekkel.
Nem kívánok válasz/viszontválasz levelezésbe bonyolódni, sem időm, sem
kedvem nincs hozzá.
Mindenki tegye a maga dolgát, amihez a legjobban ért. Mondhatom azt is:
a tevékenység maga az ember. Vagy azt: a tevékenysége minősíti az
embert.
Ezek a közmondásnak tűnő gondolatok érzéseim a könyvtáros kollégákkal
kapcsolatban, aki megkerestek és megköszönték a levelemet.
És nem teszek különbséget, ez a véleményem másokról is.
Minden jót kívánok, különösen a könyvtárosoknak!
Üdvözlettel:
--
Dinyáné Bánfi Ibolya
HGYVK Gyomaendrőd
hgyvk.hu
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
2019. április 1., hétfő
Re: [KATALIST] Hatékony-e az Internet Fiesta?
Kedves Marcsi,
köszönöm szépen javaslatodat, használni is fogom - időben talán Buzai Csaba javaslata elé helyezve. (Technikailag nem tudok mindet javaslatod szerint megvalósítani, de egy vagy kettő kérdés biztosan bekerül.)
Örülök, hogy már a második konkrét eredmény kerül ki a diskurzusból!
Üdv,
Gábor
Horváth Zoltánné <horvath.zoltanne@partner.t-systems.hu> ezt írta (időpont: 2019. ápr. 1., H, 13:30):
