Kedves Kollegák!
Sok mindent megcsinál az ember a munkahelyén, ami nincs előírva, nem tartozik munkaköréhez. Óriási a különbség, ha ezeket előírják. Pont olyan, mint a kötelező túlóra – kifizetés nélkül.
Számtalan munkavállaló túlórázik, mert szereti a munkáját, eredményt akar elérni, érdekli, amit csinál, tiszteli a főnökét, mert kedves kollegájának beteg a gyereke, mert új dolgokba kezdtek, meg kell tanulni – és tudja, hogy a szolgáltatásnak működnie kell - sorolhatnám az okokat. De fényévek vannak az önként, ügyszeretetből végzett túlmunkák, és az előírásokba foglalt, kötelező, és ráadásul esetleg ki sem fizetett, vagy távlatokban kilátásba helyezett kifizetésekkel végzendő munkavégzés között. Az egyiket esetinek, átmenetinek éljük meg, és mindig ott van a közös célért végzett áldozat készsége. A kötelező az más eset. Szerintem a kötelezőt és előírtat ki is kell fizetni, mert úgy tisztességes – elfogadva, hogy lehetnek átmeneti nehézségek.
Üdvözlettel:
Horváth Zoltánné
magánvélemény
From: Katalist [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of Nagypál László
Sent: Tuesday, November 27, 2018 9:18 AM
To: katalist@listserv.niif.hu
Subject: Re: [KATALIST] "intézményi takarító, kisegítő és könyvtáros"
Már kb. 10 évvel ezelőtt informálisan hallottam olyat, hogy az egyik felsőoktatási könyvtárban könyvtári raktárosokkal takaríttattak. Nem tudom, ez mennyire volt legális munkaköri feladat.
(NpL)
Feladó: Katalist <katalist-bounces@listserv.niif.hu>, meghatalmazó: Péter Mátyás Eötvös <eotvospm@gmail.com>
Elküldve: 2018. november 26., hétfő 9:29
Címzett: KATALIST (KATALIST@LISTSERV.NIIF.HU)
Tárgy: [KATALIST] "intézményi takarító, kisegítő és könyvtáros"
Tisztelt Kollégák!
Kedves Listaolvasók!
Igazából sem levegőt nem kapok, sem szavakat nem találok.
Hiába törölgetem a szemüvegemet, nem változnak a betűk.
Valószínűleg holnap reggelre sem, miután kialudtam magamat.
Azt hiszem, elég is volt az internetből mára.
Üdvözlettel:
Eötvös Péter Mátyás, egy annyira nem sokoldalú könyvtáros.
