Kedves Kollégák! Az utóbbi időben egyre több fájó hír jelent meg az oldalon. Ehhez a sajnálatos sorhoz vagyunk kénytelenek kapcsolódni. A veszteséget akkor is nehéz felfogni és idő elfogadni, ha „csak" egy olyan kolléga távozott, akire szakmailag felnéztünk, tőle sokat kaptunk s tanultunk, akihez bármikor fordulhattunk a kérdéseinkkel, problémáinkkal. Még hatványozottabban érint bennünket, ha nemcsak egy kiváló könyvtáros szakembert, egy remek pedagógust, egy felkészült helytörténészt veszítettünk el, hanem egy meghatározó kollégát, egy nagyon közeli barátot.
A Pedagógiai Szakkönyvtár vezetője, a Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központ volt megbízott igazgatója, Berente Terézia, Terike, egy hónapok óta tartó küzdelem következményeként, mégis fájóan váratlanul eltávozott közülünk. A száraz tények szerint életének 61. évében, türelemmel viselt betegség után. De aki ismerte magyar-könyvtár szakos korától, a szombathelyi évektől kezdve az ELTE könyvtár szakán át, a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Főiskola (GAMF) könyvtárosaként, vagy a kocséri általános iskola tanáraként, majd 1988-tól idáig a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola és jogutód intézményei könyvtárosaként és könyvtárvezetőjeként, az nagyon jól tudja, hogy ebben az életútban több volt a száraz tényeknél. Sokkal több.
Életében két sarokkő volt: szeretett szülőhelye, Kocsér és a rajongásig imádott "bezzeg a Kaszap utca, a Kaszap utca". Ritka, hogy valaki ennyire emblematikusan összeforrjon az általa képviselt intézménnyel. Ő nem(csak) a Pedagógiai Szakkönyvtár vezetője volt, ő a Pedagógiai Szakkönyvtár volt. Az a helytörténeti anyag, amiről ő nem tudott, az nem is létezik. Az a polc a raktárban, amit nem ő felügyelt, azt nem is érdemes felkeresni. Ő volt az, aki pályakezdőket megszégyenítő módon tisztában volt az innováció fontosságával, a könyvtári funkciók változásával, s a könyvtár változó világban történő feladataival. Az újításokat nem nyűgként kezelte, hanem kihívásként tekintett rájuk. És az ezekkel, a szakmával kapcsolatos tapasztalatait, észrevételeit, ötleteit mindig önzetlenül átadta a fiatalabb kollégáknak.
Ő nem egyszerűen megbecsült kolléga volt, hanem szeretett kollégánk. A Könyvtár és Információs Központ saját halottjának tekinti.
2018. október 10-én, délelőtt 10 órakor, a római katolikus egyház szertartása szerint a kocséri temetőben helyezzük örök nyugalomra.
A megboldogult lelki üdvéért október 14-én 11 órakor engesztelő szentmisét mutatnak be a kocséri római katolikus templomban.
Az NJE KIK régi és jelenlegi dolgozói nevében:
