Kedves László,
nézzünk egy példát...
A könyvtár felkínálja felületet. Én, a használó ezt kihasználhatom: ha úgy döntök; kapok egy praktikus felületet és kényelmes katalogizálási lehetőséget. Dokumentumaimról egyenként eldönthetem, hogy
- kik láthassák? (csak a baráti körömnek, akik egyben könyvtártagok / mindenki számára / csak számomra / a könyvtár számára?)
- mi a szándékom a dokumentummal (kölcsönadom / odaadom, akinek kell / csak dicsekszem vele / meg sem mutatom másnak stb.)- fizikai, AV- és e-dokumentumok (technikailag akár receptek is) betehetők - belátásomtól függően
Nyereségek:
- együtt kereshetek a könyvtár - és más, engem engedélyükkel ellátott hozzám hasonlók - állományában és az enyémben
- a könyvtár kiterjesztheti tudásbázisát, rugalmasabb lehet állománygazdálkodása (könnyen hagyhatnak hagyatékot a könyvtárnak, vételi ajánlatot tehet magánemberek köteteire - ha ezt az illetékes engedélyezi, a könyvtári apasztáshoz döntéselőkészítési információt ad stb.; a könyvtár fontosabbé, megkerülhetetlenebbé válik a közösség életében
- kis közösségek (asztaltársaság, olvasókör, plébánia, helyi szülésznők, a ceyloni történelem kedvelői, osztályközösség stb.) saját közös, virtuális könyvtárakat építhetnek
Visszatérve a kérdésre: Mi a közös tudás, közös hozzáférés lényege? (leginkább) - www.kithirlevel.hu
Azért jelent meg ez a kérdés, mert jó, aktuális a felvetett téma, de megértéséhez és kihasználásához sok gátat kell áttörni a fejünkben.
A technikai lehetőség természetesen régóta adott. Az intellektuális még bizonytalan :-)
Üdvözlettel,
Mikulás Gábor
