Tisztelt Lista!
A legfrissebb KIT Hírlevélnek látszólag nem a legjelentősebb közleményét kicsit kiterjeszteném:
Részt tud-e venni a könyvtár az irodalmi kánon alakításában?
Számít-e például, hogy kiket hív meg író-olvasó találkozóra, hogy mennyire avatott személy beszélget nyilvánosan a szerzővel? Hat-e a kánonképzésre, hogy milyen könyveket vásárol meg számos könyvtár, illetve milyen kiadók szépirodalmi könyveit szerzik be rendszeresen? Vagy az ajándékba kapott -- sokszor töménytelen mennyiségű -- magánkiadásból mit vesz fel dokumentumállományába egy könyvtár? (Helyi jelentőségek is léteznek.)
Könyvismertetést, kritikát az internet korában bárki írhat, csak éppen nem biztos, hogy néhány ismerősén kívül valaki is elolvassa majd.
Tekintélyes kritikusok viszont létezhetnek (vagy időről időre kialakulnak). És persze bizonyos körökben, rétegekben -- pillanatnyi divatokhoz kötöttebben -- felkapott véleményvezérek is működnek. ( Sőt a kettő közti átmenetek is előfordulhatnak.)
Előbbiek talán hatással lehetnek a szélesebb körű, hosszútávú irodalmi kánonképzésre, míg utóbbiak inkább közösségteremtésben (?), csoportkultuszok esetleges továbbvitelében lehetnek eredményesek.
Üdvözlettel:
NpL
K I T -- Könyvtár - Információ - Társadalom - 2018. szept. 12. (32. szám)
Heti hírlevél információs és könyvtári szakemberek számára
Szemlék, hírek, kommentárok
...
...
Kisszínes
...
Ha a politikától nem, akkor mitől változik az irodalmi kánon? - Nyáry Krisztián
- Ami inkább akadályoz bármiféle kanonizációt az az, hogy szűkül a
nyilvánosságnak az a része, ahol még foglalkoznak a kultúrával,
irodalommal. Megszűntek a kulturális műsorok, gyakorlatilag az utóbbi
öt évben megszűnt a kultúrát közvetítő média jó része. Tíz éve még
volt egy Kultúrház, amit nem néztek milliók, de ha beült ott egy
fiatal író beszélni az új kötetéről, még így is több embert ért el,
mint a könyvesboltokban. Megszűnnek a folyóiratok, nincsenek kritikák,
mert a napilapok is megszűntek. A megyei lapok központosításával
szintén eltűnt egy pótolhatatlan fórum. Darvasi László péládul 25 éven
át írta a tárcáit a Délmagy arba, annak is vége. Öt éve még, ha
kiadtunk egy új könyvet a Magvetőnél 50-60 sajtópéldányt küldtünk
szét. Most ötöt-hatot tudunk. Persze vannak blogok, van közösségi
média, de ez még nem pótolja azt az intézményi hálózatot, azokat a
szűrőfunkciókat. És akkor most a Magyar Időkben azon örvendeznek, hogy
megszűnt a Holmi, és ezzel megszabadultak a liberális elnyomás egyik
eszközétől? Pedig Réz Pál és az általa szerkesztett Holmi 25 éven át
folytatta a Nyugat hagyományát. Ha lesz magyar irodalomtörténet ötven
év múlva, jó eséllyel Holmi-korszaknak fogja nevezni ezt az időszakot.
Forrás: 444, 2018. szeptember 12. • Továbbküldöm a hírt
Címkék: használó, igény | identitás | interjú, riport | közösségi
munka | sajtótermék (nyomtatott, elektronikus) | információ (elmélet,
politika) | információ-visszatartás |
vissza
________________________________
...
IMPRESSZUM
A szerkesztők szívesen olvassák és megfontolják a véleményedet:
- Habók Lilla (informatikai újságíró, oktatás-informatikai kutató,
MeetOFF-szervező)
- Mikulás Gábor (információs és pr-tanácsadó) mikulasg@gmconsulting.hu
A szerkesztők a nem saját írású cikkek tartalmáért nem vállalnak felelősséget,
mindazonáltal törekednek a források gondos válogatására.
Kiadja: GM Info Consulting Kft. http://www.gmconsulting.hu
Adatkezelési tájékoztató: http://bit.ly/kit-adatkezeles
HU ISSN 1789-1817
