Tisztelt Ungvári Rudolf!
Köszönöm részletes, megtisztelő, érvekkel alátámasztott válaszát, amelyet minden esetben, így most is nagyon fontosnak tartok és örömmel tanulmányozok. Az érvek számomra mindig meggyőzőek, ha hiteles forrásból származnak, így jelen esetben is, ezért semmiképpen nem szeretnék a „besorolási adat" megnevezés jogosságában kételkedni.
A nyitottság és a mások véleményének átgondolása szerintem olyan lehetőség, amelyben saját álláspontjainkat is felülvizsgálhatjuk.
Lehet, hogy befolyásolt az, hogy a „sorolás" számomra listát jelent, a hálózati csomópontokon megjelenő authority / „besorolási adatok" pedig inkább gráf jellegű szerkezetekben jelennek meg, és annyira mozgékonyak és dinamikusak a hálózatban, hogy a statikusnak tekintett besorolási adattal nem tudtam ezt a jelleget összeegyeztetni. Viszont a szakmai konszenzus álláspontját nyilán mindenki köszönettel elfogadja, ahogy ön is írta: A hozzáértők legjobb tudásának eredője az eredmény.
- Természetesen egyetértek, a MARC leírási szabványt nem váltotta le semmilyen más rendszer, a fejlesztése és gazdagítása folyamatos, és a jövő dönti el majd, hogy tömeges méretben meghonosodnak-e a könyvtári gyakorlatban a linked data leírási sémák, előtte nem tudunk a leváltásában komolyam gondolkodni. A hálózati adatkezelésben a MARC besorolási adatai kulcsszerepet viselnek az egységesítési gyakorlat szabványos módszereivel.
- „Ami a besorolási rekord/adat kifejezésének magyar használatával kapcsolatban a hatékonyságot és a terheket illeti, akkor, ha jól értem, arra céloz, hogy más nyelven nem értik" – nem csak erre gondoltam, a munkaigény nyilvánvalóan kétoldalú lehet – a megtartás és az új kifejezés meghonosítása is járhat plusz feladatokkal.
- A probléma nem csak ott jelentkezik, hogy olvassák-e a magyar szakmai dokumentumokat külföldön, hanem a külföldi származású rendszerek megnevezése, adaptációi, a felhasználói kézikönyvek honosítása, a külföldi könyvtárakkal folytatott kooperációk és kutatások esetében is fontos, hogy ahol egy megnevezés csak körülírással magyarítható, ott „értsék",, hogy mi mit értünk alatta és viszont, ezzel is csökkentve a használói felületek munkaigényes értelmezését és fordítását. A jövőben a fordított helyzet is előfordulhat akár a magyar rendszerek külföldi adaptálása során.
Köszönöm, hogy hozzászólásomat személyesen megtisztelte válaszával, minden mozzanatában szokásosan fontos érvekkel, amelyek a szakma számára iránymutatóak voltak és lesznek. A magam részéről a továbbiakban várakozással tekintek a döntésre „felhatalmazott" kollegák állásfoglalásaira.
Tisztelettel:
Horváth Zoltánné
(magánvélemény)
From: Ungváry Rudolf [mailto:ungvaryr@gmail.com]
Sent: Tuesday, August 28, 2018 4:53 PM
To: Horváth Zoltánné <horvath.zoltanne@partner.t-systems.hu>; 'Berke Zsuzsa' <berke.barnabas@upcmail.hu>; 'KATALIST' <katalist@listserv.niif.hu>
Subject: RE: [KATALIST] FW: FW: Új rendszerhez új zsargont!
Tisztelt Horváth Zoltánné,
1.
Az információk és szolgáltatások globális elterjedése egyelőre nem változtat azon, hogy a nemzeti kultúrák és nyelvek fennmaradnak.
2.
Ha valamire nem alakult ki, vagy eleve nincs nemzeti nyelvi szakkifejezés, mi sem természetesebb, mint hogy sor kerüljön a leginkább elterjedt más nyelvű szavak átvételére. Ez független attól, hogy a nemzetközileg legelterjedtebb, többnyire angol szakkifejezést mennyien értik. Előfordul, hogy mindenki érti, és mégis nemzeti nyelvű szakkifejezés használatos (ilyen pl. a fájl esetében a francia „fichier", a német „Datei"), és az is előfordul, hogy rendkívül ritka, kevesek által értett, angol szakkifejezés átvételére kerül sor (pl. az „intrinsic/inculsiv reláció" [analitikus értelemben vett rész/egész].
Mindez független attól is, hogy a programnyelvekben és azok dokumentációiban valóban nagyon speciális a nyelvhasználat, mert az ezekben használt kifejezések formális nyelvek kifejezései.
Egy magyar nyelvű adatbázis számítástechnikai felhasználói dokumentációjában pedig az, hogy benne a magyar programozók az „authority" vagy a „besorolási" kifejezés használják, semmiféle problémát nem jelenthet, mert se az angol, se a magyar kifejezés nem programnyelvi szó.
3.
Nem írható tehát elő, hogy a nemzeti nyelv egyediségét mikor kell, és nem kell tükrözni. A jelentés- és szóátvételek vagy nem átvételek részen a nyelv, részben a társadalom és azon belül a szakterületek művelőinek sokszor spontán, sokszor szabványosítással normatívvá tett folyamatain és interakcióin keresztül játszódnak le. Az utóbbiak esetében sem lehet előírni se a nemzetközi átvételt, se annak tiltását. A hozzáértők legjobb tudásának eredője az eredmény.
4.
A hálózati szakkifejezések nem váltják fel azokat a kifejezéseket, melyeknek általánosabb, vagy felhasználói szintű a relevanciája. Attól, hogy a kezelőszoftver például relációs, egyáltalán nem rekordokat kezel, a logikai és a megjelenítési szinten elkerülhetetlen a rekord fogalma, és minden egyéb, a természetes nyelven felfogható megjelenítési egységek (például olvasói rekord), de még a gyakorlati beviteli munkában is a hagyományos egységekre van szükség (pl. amikor a bibliográfiai leírás adatait viszik be, vagy azokat bibliográfiai tétel formájában megjelenítik, vagy olvasókat kívánnak regisztrálni).
A besorolási rekord mindettől függetlenül logikai szinten elkerülhetetlenül létezik, mivel a rekordon belüli adatelemek között logikai kapcsolatok vannak, melyeket kezelni kell és meg kell jeleníteni. Mint hangsúlyoztam, mindez független a kezelőrendszerek szerkezetétől.
A fejlődésre általában az jellemző, hogy komplexebb lesz, nem szegényesebb. A MARC a maga szintjén a jövőben is betölthet majd feladatokat; egyelőre még nem váltotta föl semmi más.
A MARC egyébként nem lineáris, hanem részben hierarchikus, részben – főleg az indikátorai révén – a rekordon belül keresztrelációkkal összekapcsolt rendszer. Viszonylag közvetlenül tükrözve a besorolási rekord adatelemei közötti logikai összefüggéseket. A besorolási rekord egyéb, pl. xls formái ezt a logikai szerkezetet már elvontabban tükrözik. A maga szintjén a besorolási rekord és adat (az „athority record" és „data") továbbra is létező logikai entitások.
Az eddigiekben tehát magam is a lejátszódó technikai változás fényében vizsgáltam a terminológiát.
5.
Mint látható, a besorolási rekord és adat fogalma, annak nyelvi használata a fentiek fényében nem tekinthető réginek vagy elavultnak, se régi gyakorlatnak és módszernek, melyet felváltana valami olyasmi, mely miatt a maguk szintjén megszűnnének.
Az angol „authority record" kifejezést 1966-ban is, ma is ugyan arra az entitásra használják, miközben a technika hihetetlenül összetetté vált. A „nyugton maradni" számomra nem igazán értelmezhető kifejezés egy olyan világban, melyben a fennmaradás alapja a folytonos megismerés, vele a tanulás.
6.
Mivel az „authority recod" és „authority data" folyamatosan használatban van a maga szintjén, itt nem beszélhetünk velük kapcsolatban régi gyakorlatról. Mivel pedig a besorolási rekordon és adaton azt értjük, amit a két felsorolt angol kifejezés jelent, ezért ezek se régi gyakorlatot jelentenek. A „zabhegyezés" vagy a „kutyaszorító" is nagyon régi kifejezés, használatuknak még sincs köze semmiféle régi gyakorlathoz.
7.
Amennyiben a mostanit is beleértve eddigi három hozzászólásomban volt olyan javaslat, mely nem tekinthető komoly indokokkal alátámasztottnak, hálás leszek, ha erre konkrétan rámutatnak.
8.
Semmilyen kérdésbe nem szabad leragadni. Jelenleg éppen csak elkezdtünk egy szakmai kérdést tárgyalni. Egyelőre csak ott tartunk, hogy Tóvári Judit után előadtam az érveimet, Dancs Szabolcs és Berke Zsuzsa hozzászóltak, és Ön is volt olyan kedves áttételesen a sajátjait is megfogalmazni.
9.
Ami a besorolási rekord/adat kifejezésének magyar használatával kapcsolatban a hatékonyságot és a terheket illeti, akkor, ha jól értem, arra céloz, hogy más nyelven nem értik. A „fichier", a „Normdatensatz", meg a „subject heading"-nek megfelelő „predmetnüj zagolovok" is csak a nemzeti nyelveken érthető, ami semmit nem jelent hatékonyságot és terheket illetően. Illetve jelent, de az szép: nemzeti kultúrákat jelent.
Magyar nyelvű szakmai dokumentumok olvasásáért több mint valószínű, hogy nem sokan fogják törni magukat külföldön, különösen nem azok, akik nem tudnak magyarul, és különösen nem azok, akik nem ismerik az adott terület magyar szaknyelvét. Márpedig a besorolási adat nem az angol vagy egyéb más nyelvű dokumentumokban fordul el.
Köszönöm, hogy hozzászólásával gazdagította a közös vitánkat.
Ungváry Rudolf
From: Katalist [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of Horváth Zoltánné
Sent: Tuesday, August 28, 2018 12:57 PM
To: Berke Zsuzsa; KATALIST
Subject: [KATALIST] FW: FW: Új rendszerhez új zsargont!
Tisztelt könyvtárosok
Nem szeretnék állást foglalni a szabványosítás elméleti és gyakorlati eredményeiben kimagasló teljesítményt felmutató kollegák véleményével kapcsolatban, de néhány gondolatot a véleményalkotás szándéka nélkül szeretnék felvetni.
Van néhány olyan új körülmény, amelyet nyilván mindenki átgondol:
- az információk és a szolgáltatások globális szintűvé váltak (digitalizálás, internet, kooperációk, szabványok, névterek, stb.)
- elterjedtek nemzetközi szinten használt szakkifejezések, amelyet mindenki megért, ezek szerepelnek adatszótárakban (Schema.org, Bibliograph.net, stb.) és ontológiai eszközökben
- nyelvünk egyediségét vajon akkor is kell tükröznünk, ha ebben egyedül állunk egy nemzetközi szakmai közegben?
- a MARC lineáris jellegét felváltó hálózati környezetű adatfeltárásban, amelyben nem a rekord, hanem az adat vált a feldolgozás alapegységévé, használhatók-e a régi szisztémára készült szakkifejezések?
Számomra az biztosnak látszik, hogy minden ennyire komoly váltásnál a terminológiát az új gyakorlatokkal összefüggésben kell vizsgálni
- minimálisan elemezni kell a lehetőségeket, felül kell vizsgálni a régi gyakorlatot, új módszereket is a vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy aztán évekig nyugton maradhassunk
- azt is meg kell nézni, hogy a régi vagy új gyakorlattal hogyan tudunk kapcsolódni egy nemzetközi szakmai közeg megoldásaihoz, nem maradhatunk csak saját falaink között
- bármilyen változtatást vagy meghagyást komoly indokokkal kell igazolni (ez történik most, hála a vitaindítónak!)
- amikor ilyen sok „nagy lépés „ előtt állunk, arra is vigyázni kell, hogy ne ragadjunk le túl soká a terminológiai vitákban, mert ez elő szokott fordulni
- milyen hatékonysággal és terhekkel jár bármelyik választott út?
Egyéni véleményemet szándékosan nem fejezem ki olyan szaktekintélyek után, mint Ungváry Rudolf, Berke Zsuzsa és Tóvári Judit, stb.
Üdvözlettel:
Horváth Zoltánné, Marcsi
From: Katalist [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of Berke Zsuzsa
Sent: Tuesday, August 28, 2018 10:14 AM
To: katalist@listserv.niif.hu
Subject: [KATALIST] FW: Új rendszerhez új zsargont!
Tisztelt könyvtáros közösség, érintett kollégák!
Engedjék meg, hogy régi szabványosítóként szóljak hozzá az „authoritty data" kérdéshez. Alaposan tanulmányoztam a kitűnő fordítást (Nemzetközi katalogizálási alapelvek 2018), melyet hozzáértő szakemberek hoztak létre. Szeretném, ha mindazok, akik hozzám hasonlóan elolvasták a teljes szöveget, döntenének abban a kérdésben, amellyel Unvgáry Rudolf több elemzésében foglalkozik, nevezetesen, hogy szükség van-e egy teljesen új terminus bevezetésére (meghonosítására) a katalogizálási gyakorlatban?
A fordított új alapelvek bevezetésében már előfordul az új kifejezés (zsargon), amely az egész szövegben, az eredetit is feltüntetve szerepel:
Eredeti: It is hoped that the principles in this statement will help to increase the international sharing of bibliographic and authority data, and will guide cataloguing rule makers in their efforts.
A nyilatkozatban foglalt alapelvek remélhetőleg elősegítik a bibliográfiai és az autorizált adatok nemzetközi megosztásának növekedését, és utat mutatnak a katalogizálási szabályzatok készítőinek.
Aki olvassa ezt a bevezetést, nem tudja, hogy itt tulajdonképpen besorolási adatokról van szó. A „besorolási adat" fogalma minden feldolgozással foglalkozó könyvtáros (levéltáros, muzeológus …) számára ismert és használt. Mennyiben jelent többet az autorizált (a szakirodalomban korábban sok helyen: auktorizált) valami a besorolási adatnál? Alkotnunk kell egy új magyar szót azért, hogy pontatlanul próbáljunk bevezetni egy angol kifejezésnek (authority) sehogy sem megfelelőt? Nem gondolom, hogy ezzel a megoldással minden magyar katalogizáló agyában világossá válik, hogy miről is van szó. Vajon ezentúl ő autorizálni fogja a keresésre szolgáló adatot? Kérem, gondoljanak azokra a kollégákra, akik majd használói lesznek az új alapelveknek!.
Szeretnék csatlakozni Ungváry Rudolfhoz, s egyetértek érvelésével és megoldási javaslatával: maradjon meg a besorolási adat!
Üdvözlettel,
Berke Barnabásné
From: Katalist [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of Ungváry Rudolf
Sent: Friday, August 24, 2018 5:28 PM
To: dancsz@oszk.hu; 'Judit Tóvári'
Cc: 'KATALIST'
Subject: Re: [KATALIST] Új rendszerhez új zsargont!
Dancs Szabolcs felvetette, hogy „ami érvényes MARC 21 viszonylatban, mennyiben állja meg helyét a katalogizálási elmélet tágabb kontextusába"?
A MARC21-gyel összefüggésben többnyire az „authority data", ill „athority record" név jelenik meg. Ebből az együttes megjelenésből is látható, hogy mennyire megtévesztő itt „data" szó. A „record" itt milyen adat?
Adat ugyanis lehet egy szöveg, annak egy bekezdése, azon belül egyetlen szó, sőt akár egy betű is. Más szóval van logikai adathierarchia, és ez független attól a rendszertől, amelynek ezt kezelnie kell.
Mit is jelent tehát a „format for authority data"?
Annak alapján, hogy egyúttal a „record" szó is vele együtt jelenik a szövegekben, a „data" az összetett, teljes besorolási, vagy tartalom-azonosító (ahogy az ISAR-ban használják) szabványos adattételt/rekordot jelenti.
Egy adathierarchia meghatározott szintjén levő adatentitás.
Az RDA szerint „aggregate of information about person stb.".
Ez állhat adatelemekből, azon belül kisebb al-adatelemekből (amelyek az előbbiekhez viszonyítva azok másodlagos adatai), és még ezeknek is lehetnek adatelemei (melyek már harmadlagos adatok). A tételen/rekordon belül az adatelemek között szerkezet, azaz összefüggések vannak. Ez a MARC21-ben egyrészt az előbbi mező-almező szerkezetből áll, más részét pedig indikátorokkal fejezik ki). Ugyanakkor maga a tétel/rekord más tételekkel is kapcsolatban (szemantikai relációkban) lehet. Mindez így együtt a MARC21 „authority record" logikai adatszerkezete, s egyúttal – ahogy még rámutatok – az MSZ3444 szerinti tételhez képest lényegesen összetettebb teljes besorolási adat(rekord) logikai szerkezete.
Az RDF-meghatározások „controlról" beszélnek. Esetünkben a jelentése olyan szabályozás, mely mindenki által megismerhető, egységes, tehát normatívnek tekintett adatot eredményez. Más szóval azt, hogy szabványosnak kell lennie azoknak az adatoknak, melyeket kezelni kell (és amelyek más nézőpontból különféle adathierarchia-szinten létezhetnek logikailag).
Amikor hozzáférési pontról van szó, egyben arról is szó van, hogy ennek a „pontnak" szerkezete is van.
Az alábbi MARC21-rekordban
Tag ii $ nz n # 3.
000 #####nz 22#####n 4500
001 <rekordazonosító>
005 20080713231232.0
008 000103│#n#an│g##ba│#n###│#####│###n#│ana##│####
040 ## $aOSZK $bhu $fGeotaurusz
151 ## $aKulcs (Fejér megye)
551 ## $wg $aFejér megyei kistelepülés
551 ## $wj $aAdonyi kistérség
551 ## $wk $aCsászártanya (Kulcs)
551 ## $wk $aKishalompuszta
551 ## $wn $bRácalmás
551 $wz $a47.05 : 18.9166667
678 $a1950-ben önállósult Rácalmásból
670 $aRévai, 2003
az alábbi rész
Tag ii $ nz n # 3.
000 #####nz 22#####n 4500
001 <rekordazonosító>
005 20080713231232.0
008 000103│#n#an│g##ba│#n###│#####│###n#│ana##│####
040 ## $aOSZK $bhu $fGeotaurusz
151 ## $aKulcs (Fejér megye)
678 $a1950-ben önállósult Rácalmásból
670 $aRévai, 2003
a szűkebb értelemben vett földrajzinév-rekord, és ez egészében hozzáférési pont. Vagy ha tetszik, e hozzáférési pont mögött meghúzódó teljes metaadat-szerkezet.
Ez egyben az „authority record", amely magyarul besorolási rekord. Az MSZ3444-es szabványcsaládban a tétellel csak a megjelenítés szintjén foglalkoztak, és ezért nem is térhettek ki a MARC21 besorolási rekordjában szereplő többi, szerepet, forrást, magyarázatokat stb. is tartalmazó első és másodlagos metaadatra, a szerkezeti és szemantikai kapcsolatokra.
És ez így mint rekord is (adattétel), mint annak adatelemei is, és mint hozzáférési pont is egyaránt szabványosított (azonosító) tartalmi adat. Angolul „authority data" vagy „record".
És ezt a teljesebb rekordot nevezhetjük továbbra is besorolási rekordnak, besorolási adatnak.
Mindezen az se változtat majd, hogy az RDA nyomán előbb-utóbb a MARC21 is változni fog.
Az „authority" magyar megnevezésének problémája mindezzel szorosan összefügg. Valójában nem lenne vita, meg lehet egyezni, ha megoldható, hogy minden esetet ugyanazon a nézőpontból, ugyanazon a szinten tudjuk tárgyalni.
Egy természetes nyelvi kifejezés önmagában soha sem fejezi ki a tartalmat. Tekintve, hogy a szó/név ún. szimbolikus jel, nem szimptoma (mint a füst), és nem ikon (mint a kép). Mindig meg kell egyezni a jelentésében (a „kutyaszorító". a „színház", a „zabhegyezés" példák rá), mert önmagukban, megegyezés nélkül – szemben az utóbbi két típussal – a jelek/szavak semmit sem jelentenek. Ezért nem érdemes foggal-körömmel ragaszkodni ahhoz, hogy tökéletesen kifejező, egyetlen szót találjunk. Ugyanakkor az erőltetett idegenszó-átvétel se mindig jó.
Az „authority" esetében angol nyelvterületen sikerült egy tömör, egy szóból álló kifejezést találni a jelentésátvitel segítségével. A „hitelesítést" jelentő szót vitték át annak jelentésére, hogy „szabványos tartalmi (azonosító) adat". És az LC tekintélye következtében ebben mára mindenki megegyezett. Enélkül ui. nem lenne minden szakembernek egyformán érthető a jelentése, lévén hogy ez is csak egy szimbólum, melynek jelentésében meg kell egyezni.
A nehézség abban rejlik, hogy magyarul pont ilyen kifejezés aligha található. Az authority data (ahol a data valójában alapértelmezésben adattétel/adatrekord) német megfelelője majdnem tökéletes (Normdatensatz), de attól a sebtől vérzik, hogy nemcsak a besorolási (a Normdatensatz), hanem a bibliográfiai adat(tétel/rekord) is szabványos. De mert azt németül bibliographisches Datenformatnak nevezik, a megkülönböztetés mégis megoldódott, és mindenki elfogadta, hogy német nyelvterületen a Normdatensatz azt jelenti, amit az „authority data (record)" angolul.
A magyarul a helyzet semmivel se könnyebb. Az „autorizált" erőszaktétel a nyelvi hagyományon, a „besorolási" név esetén meg az a kifogás, hogy „régies", mert a cédulák egymás mögé rakását jelenti.
Ez azonban nem állja meg a helyét.
Ugyanis magukat a dolgokat is besoroljuk a fogalmak terjedelmébe. Ebben semmi avult nincs (egy értő osztályozási-indexelési szakember a munkája során ezt csinálja). Ez a munka a katalógusok vagy az adatbázisok típusától teljesen független. Az indexelés egyben mindig besorolás is: a dokumentumok tartalmát fogalmak terjedelmébe soroljuk be vagy tulajdonnevekkel azonosítjuk azáltal, hogy szabványosított közneveket vagy tulajdonneveket kapcsolunk a dokumentum rekordjához
A besorolási adat semmivel sem rosszabb, mint a „szabványos tartalmi adat" és hasonlók, csak éppen tömör, és előítélet-mentesen nézve kifejező.
A „szabványos adat" azért nem szerencsés, mert a bibliográfiai adat is szabványos.
További lehetséges változatok „egységesített adat" (egységesített rekord), „tartalomazonosító adat" (tartalomazonosító rekord), „szabványos tartalomazonosító adat" (szabványos tartalomazonosító rekord), „tartalmi adat" (tartalmi rekord), „szabványos tartalmi adat" (szabványos tartalmi rekord), „tárgyi adat" (tárgyrekord), „szabványos tárgyi adat (szabványos tárgyrekord).
A magam részéről a voksomat a „besorolási adat" mellett teszem le. Nem nyelvvédelmi szempontból, mivel mellette szakmai érveket soroltam föl. És ezeken kívül ráadás, hogy tömör, magyar, és szerves fejlődés van mögötte.
Ungváry Rudolf
From: dancsz@oszk.hu [mailto:dancsz@oszk.hu]
Sent: Friday, August 24, 2018 11:01 AM
To: Ungváry Rudolf; Judit Tóvári
Cc: KATALIST
Subject: Re: [KATALIST] Új rendszerhez új zsargont!
Kedves Kollégák!
Nagyon köszönöm a megtisztelő hozzászólásokat! Pár apróbb megjegyzés az eddigiekhez:
Sok éven keresztül azonosultam Ungváry Rudolf álláspontjával és képviseltem azt minden fórumon, hivatkozva Ungváry Rudolfra, mint fő szakmai autoritásra (ha már...). Rendre azt tapasztaltam, hogy a fejlesztők, rendszerkönyvtárosok, terméktámogatást végzők "authority"-ről beszélnek és akarnak beszélni ott, ahol én foggal-körömmel ragaszkodtam a "besorolási"-hoz, így nem egyszer valószínűleg jól el is beszéltünk egymás mellett.
Ami a mostani terminológiai vitát illeti, úgy terveztem eddig, hogy hátradőlök, és (nem kevés intellektuális gyönyört lelve benne) meghallgatom a nálamnál okosabbak véleményütköztetését, amit végül szintetizálunk, valamilyen fórum elé viszünk, döntünk róla, hogy mire az RDA bevezetéséhez szükséges módszertanokat véglegesíteni kell, már egységes kifejezéshasználatról beszélhessünk. Egy-két gondolatot mégis hozzátennék, ha megengedik.
Felmerül, hogy mindaz, ami érvényes MARC 21 viszonylatban, mennyiben állja meg helyét a katalogizálási elmélet tágabb kontextusában, így például az olyan könyvtárelméleti alapdokumentumok tükrében, amilyen a Nemzetközi Katalogizálási Alapelvek vagy az IFLA-féle könyvtári referenciamodell. Vagy inkább: az RDF világában, amely elveti a rekord fogalmát, még ha valamiféle szerializációt, konkrét szintaxist szükségszerűen igényel is. (Hogy a relációs adatbázisok jelentik továbbra is a technikai hátteret, más lapra tartozik.) A rekord új megközelítésben valami ilyesmit fedne: „RDF-szinten (tripletekként) megfogalmazható, egymástól független állítások bizonyos szempont (például közös megjelenési formához való tartozás) alapján kijelölt, csoportba rendezett halmazának megjelenítése/letöltése". A Nemzetközi Katalogizálási Alapelvek ennek megfelelően nem is beszél rekordról, "authority" adatról annál inkább:
"Authority data: Aggregate of information about a person, family, corporate body, work, expression, manifestation, item, or thema. Authority data should be constructed to control the authorized forms of names, nomens, variant forms of name, and identifiers used as access points." (https://www.ifla.org/files/assets/cataloguing/icp/icp_2016-en.pdf)
Kérdés, mennyire ad teret ez a meghatározás annak az értelmezésnek, ami szerint az authority a szabványos logikai szerkezetre és adattartalomra utal. Definíció szerint az authority adatok az egyes entitásokra vonatkozó információkat gyűjtik össze, és úgy kell őket szerkeszteni (konstruálni), hogy ellenőrizzék (esetleg vezéreljék?) a hozzáférési pontokként használt nevek, nomenek (vagy megnevezések), névvariánsok, azonosítók autorizált (authorized) formáit. Másképpen: az authority adatok olyan információk az entitásokról, amelyeket „mellesleg" szabványosan kell megkonstruálni, ami technikai feltétele annak, hogy kontrollálni tudják a különféle elnevezések engedélyezett (?), hitelesített (?), entitáskapcsolatokkal, változatokkal kiegészített, egy szóval: autorizált formáit… Ez persze egyfajta értelmezés. Ha az autorizált hozzáférési pont definícióját nézem, ott megjelenik a szabványosítási feltétel. (Authorized access point: The preferred controlled access point for an entity, established and constructed according to rules or standards.) Az autorizált névformánál pedig mintha megint a kiválasztás aktusán volna a hangsúly. (Authorized form of name: The form of name chosen as the authorized access point for an entity.)
A feltöltött munkaanyagokról annyit, hogy azokat a konverzióban tapasztalt, kiváló (egyébiránt nagyobb részben nem OSZK-s) szakemberek készítették, hangsúlyosan az átállást támogatandó. Ezek a dokumentumok, amelyek terminológiai összecsiszolása jelentős mértékben függ e vita kimenetelétől, nem hivatottak kiváltani a könyvtári szabályzatokat (KSZ), amelyek több évre nyúló, nem egy projekt szűkre szabott időkeretein belül való kidolgozásánál nyilvánvalóan lehet építeni majd az Ungváry Rudolf által kidolgozott szabályzattervezetre, amely önmagában óriási teljesítmény, és amelynek „ebek harmincadjára való juttatása" súlyos (szakmai) felelőtlenség volna.
Üdvözlettel,
Dancs Szabolcs
2018. augusztus 23. 17:12, "Ungváry Rudolf" <ungvaryr@gmail.com> írta:
Nem lehet az „autority" és az „autorizálás" kifogásolását azzal elintézni, hogy a magyar nyelv védelméről lenne szó.
[...]
Az „authority", „authoritative" stb. kifejezések az informatikában (a mai webes világban) arra utalnak, hogy valami 'hitelesítve van', (az „authority" az a hely, szervezet stb. amelyik fel van hatalmazva a hitelesítésre). Például arra a kérdésre választ adni, hogy egy IP-cím „komolyan vehető", valóban bejegyzett cím-e, bizonyos szervezetek/szerverek vannak felhatalmazva, ők az „au(k)toritás".) Ennek ahhoz, amit a MARC21 képvisel, semmi köze.
A MARC21 féle „format for authority data" esetén nem arról van szó, hogy az egyik intézmény ezt, a másik pedig azt hitelesítette, és ezek között ég és föld lehet a különbség mind adattartalomban, mind adatszerkezetben. Maga a MARC21 írja elő egységes keretben a logikai adatcsere-formátumot, és ha egy intézmény ettől eltérő adatelemet alkalmaz, akkor azt a 9-es adatcsoportba kell megadnia. Azaz egy nemzetközileg is normatívnak tekintett adatcsere-formátumról, és azon belül a rekordoktól/adatokról van szó. Nem véletlen, hogy amikor egy nyelven, mint a németben, saját kifejezést használnak, akkor a „Norm" szót (=szabvány) használtak. Más szóval a „Norm-", a "besorolási" és az „authority" pontosan ugyanazt jelentik.
A MARC, valamint elődje, a USMARC Henriett Avram és munkatársainak fellépésétől, tehát 1963-tól kezdve az „format for authority data" kifejezést használták. A hatvanas években még nyoma sem volt a webes lehetőségeknek. Akkor tehát helyes volt magyarul „besorolási formátumnak" nevezni ugyanazt az angol kifejezést, ma viszont ugyanazt az angol kifejezést nem?
Az LC használatában az „authority" nem „hitelesítést", „autorizálást", hanem normatívat, szabványosat, kanonizáltat jelentett kezdettől fogva. Így volt angolul tömörebben kifejezhető, hogy „format for personal, corporate stb. name and chnological, topical stb. term data". Ezeknek a tartalomra (tárgyukra) vonatkozó „personal..., topical... stb."adatoknak a találó, összefoglaló kifejezése lett az „authority". A „standardized data" félreérthető lett volna, mivel a „bibliographical data" is „standardized". A „besorolási adat" az angollal egyenértékű, tömör és találó magyar megfogalmazás.
Való igaz, ma nem katalóguscédulákat sorolnak be. De hol van az megírva, hogy a „besorolás" csak cédulákra vonatkoznék? Az is besorolás, ha a weben elérhető információs rekordokat a tartalmukra vonatkozó adatokkal látják el, mivel ez a művelet nem más, mint a tartalmuk besorolása a megfelelő természetes nyelvű – és normatív, szabványosított szerkezetű – kifejezések alá.
[...]
Kialakult egy magyar hagyomány, és az fejlődik tovább. A „besorolási adat" ilyen. Ez a hagyomány természetesen megszakadhat, meg is lehet akár erővel, akár többségi döntéssel is szakítani, csak éppen minek. Az, hogy a német nyelvhasználat a Normdatei kifejezést használja, aligha azért van, mert – pont a németek – „mást gondoltak" arról, hogy mit is jelent az "authority", ahogy azt Tóvári írta…
[...]
Nem arról van tehát szó, hogy ragaszkodni kell a „besorolási adat" névhez, hanem arról, hogy az „autorizált" adat egyszerűen nem jó. A „szerző által autorizált adatról" mindannyian érezzük, hogy rosszabb, mint a „szerző által hitelesített adat".
A „besorolási" jelző helyett mondhatnák, hogy „egységesített tartalmi adat" „normatív tartalmi adat", „szabványos tartalmi adat", netán „szabványos tartalmi adatrekord", de mindez nem volna elég tömör. A „besorolási" Tóvári Judit állításával szemben nem azt jelenti, hogy egyetlen névalak legyen kötelező minden esetben, hanem, hogy az adott tétel logikai szerkezete és tartalma összefüggéseivel együtt a tételen belül (mely természetesen informatikai környezetben rekord) szabványos. „Norm-". „Kanonisch".
[...]
Ugyanarról beszélek, mint Tóvári Judit és a vele egyetértők, csak éppen nem elavulásról van szó. Igenis lehet az „autorizált" meg az „authority" helyett magyar nyelvű szakkifejezést használni a célra, amikor van magyar nyelven történeti előzménye a névalakulásnak: a „besorolási". A „dolgok pontos megnevezéséről" meg csak annyit, hogy a Tóvári Judit által felsorolt különféle, ugyanarra a tárgyra vonatkozó idegen nyelvű nevek közül akkor melyik a „pontosabb"? A német „Normdatesatz" talán kevésbé lenne pontos?
Nem megyek bele abban az ismeretelméleti kérdésbe, hogy egy megnevezés egyáltalán mennyire lehet „pontos". A „kutyaszorító" elképesztően pontos, de hogy „pontos" lenne abban az értelemben, hogy mai tartalmat fejezi (amely nem a szűk utcára vonatkozik, melybe beszorították az üldözött kutyát), kétlem. De vegyük csak a „könyvtár" vagy a „színház" kifejezést: hol vannak ezek már a „könyvek tárától" vagy az egykori, nyitott oldalú gazdasági épülettől, melyben a korai előadásokat tartották? Mégis, az „elavult" tömör kifejezést ma is mindenki pontosan érti.
A „besorolási adat" kifejezéssel se más a helyzet.
Ettől független, hogy a MARC21 több száz adateleme között lehet olyan, amelynek eddigi megnevezése helyett ma jobb található, mint amire annak idején a korai szabványosítók és alkalmazók jutottak, vagy egyáltalán gondoltak.
Kiegészítésképpen a MARC21 format for authority data teljes változatának elkészült, de nem akceptált fordításáról. A teljes változat fordítása több embert próbáló feladat. Az angol eredeti szövege telis-tele van LC-s könyvtári amerikanizmusokkal és sűrítésekkel. Próbáltam úgy átültetni, hogy ne csak szöveghű legyek. Bizonyos esetekben, ha azt akarjuk, hogy a magyar szakembernek, aki nem járatos „LC-nyelvben", érthető legyen, a magyar változatnak feltáróbbnak értelmezőbb jellegűnek kell lennie. Igazából azt érzem veszteségnek, hogy most ezt is kihajítják. Erről nem Dancs Szabolcs tehet, aki mindvégig igyekezett azon, hogy a jövendő magyar besorolási MARC21-hez felhasználják. És nem azért hajítják ki, mert a fordítás kétségtelenül lehet jobb (hiszen lektorálás előtti, fordítói változat), és bizonyára sok benne a formai hiba is, hanem az a bizonyos lesöprés: miszerint elavult az egész. Holott csak arról van szó, hogy több értő szakember részvételével alapul lehetne venni a kiérlelt magyar változathoz.
A MARC21 új adatelemei folyamatosan bekerültek a fordításba, tehát a fordítás ebből a szempontból naprakész.
Nem véletlen, hogy eddig senki a teljes, tehát a „full" változat fordításába nem vágott bele (még 1998-ba Sipos Mártáék is csak a tömörített,"concise" változatot fordították le). Netán azért, mert még nem alakult ki, hogy ezentúl ezt a változatot magyarul „full verziónak" kell nevezni?
Ungváry Rudolf
(Az esetleg válaszolókat tisztelettel kérem, a teljes változatot alapul venni.)
From: Judit Tóvári [mailto:judit.tovari5@gmail.com]
Sent: Tuesday, August 21, 2018 8:48 AM
To: Ungváry Rudolf
Cc: Péter Mátyás Eötvös; KATALIST
Subject: Re: [KATALIST] Új rendszerhez új zsargont!
Kedves Ungváry Rudolf!
Tisztelem és becsülöm mindazokat, akik kiállnak a magyar nyelv védelmében. Ez rendben is van a hétköznapi életben. A szaknyelv egy kicsit más. Az olyan szakmákban, ahol rengeteg adat feldolgozásával foglalkoznak (és ilyen a könyvtárosság is), természetes módon nyúlnak informatikai eszközökhöz, amelyek természetükből fakadóan semmi máshoz nem hasonlítható sebességgel változnak és változást idéznek elő azokon a szakterületeken is, ahol alkalmazzák eljárásaikat. A változások új szakkifejezéseket eredményeznek, vagy egyszerűen csak nincs az adott nyelvben megfelelő szó az érintett dolog lényegének a kifejezésére. Így van ez az authority rekorddal is. Nem félig angol, félig magyar, mert a rekord szó sem magyar, legfeljebb a magyar nyelvbe átment angol eredetű szó, de ezt már természetes módon használjuk, senki sem berzenkedik ellene, mint ahogyan a fájl, a kurrens, a retrospektív és sorolhatnám tovább a magyar szaknyelbe átment. idegen eredetű szavakat. Az authority rekord nem szinonimája az egységesített besorolási tételnek, mert ez utóbbi értelmezhetetlen az informatikai eszközöket használó feldolgozó munkában. Nem nevezhetó tételnek, mert az a cédulakatalógusok világában volt, amikor papírra írták az adatokat és az eredményt katalógustételnek vagy bibliográfiatételnek hívták attól függően, hogy cédulakatalógust vagy bibliográfiát szerkesztettek-e felhasználásukkal. Besorolási sem lehet, mert az is a cédulakatalógusok idejében használt jelző. Besorolni a tételt a katalógusfiókba lehetett, az adatbázisban rekordok vannak. A besorolási tétel kifejezésnek pedig nincs értelme. A tétel azért készült, hogy besorolják a betű- vagy a szakrendbe. Az egységesített jelző a besorolási tételhez kapcsolva szintén értelmezhetetlen, mert egy tételt nem egységesítettek, hanem szabályok szerint szerkesztettek. Az egységesítés a besorolási adat formájára vonatkozott. (Itt hangsúlyos a múlt idő). A legújabb katalogizálási alapelvek már túlléptek az egységesítés merev szabályán, mert megvalósíthatatlan, nem veszi figyelembe a felhasználók kulturális különbözőségét. Ma már egyenrangúak a névvariánsok, amelyek közül kiválasztható a kitüntetett névalak, a többi kezelése pedig az authority rekord feladata. És végül az authority kérdése: lefordíthatnánk, mert van rá egy tucat magyar szó, de egyik sem fejezi ki azt a folyamatot, amit a feldolgozó végez akkor, amikor létrehozza az authority rekordot, kiépítve az entitás adatkapcsolati rendszerét, biztosítva a minden kétséget kizáró azonosítást, a keresés eredményének pontosságát, a felvett adatok hitelességét. És ezzel el is érkeztünk a katalogizálás új elméleti alapjaihoz, ami a funkcionális követelményekből kiindulva már nem csupán a megjelenési formával foglalkozik, hanem az entitások kapcsolatain keresztül egy komplex rendszerbe illeszti a bibliográfiai univerzumot a felhasználó igényeinek minél szélesebb körű kiszolgálása érdekében. A 2016-os ICP 10. fejezete a bibliográfiai rekord kifejezést is hatályon kívül helyezi és helyette a bibliográfiai adatok terminust használja, lehetőséget adva az új katalogizálási alapelvek linkelt adat környezetben történő használatára.
Egy kis kitekintés közelebbi és távolabbi szomszédaink felé az authority használata tekintetében:
Registre d'autoritat (katalán); Autoritní záznam (cseh); Auktoriteettitietue (finn); Notice d'autorité (francia); Normdatensatz (német); Registrazione di autorità (olasz); Autoritatīvais ieraksts (litván); Registo de autoridade (portugál); Autoritatívny záznam (szlovák); Registro de autoridad (spanyol); Auktoritetspost (svéd). Csak a németek gondolják másként.
Ideje rendbetenni szakkifejezéseinket, mert bizony nagyon sok fölött eljárt az idő (beleértbe a MARC magyar nyelvű mezőneveinek egy részét is). A könyvtáros szakma gyors változásával, halmozódó anyagával - amit az informatika rohamléptékű fejlődése, a felhasználók igényeinek változása, új felhasználók megjelenése generál -, nem tudott lépést tartani a tartalmat pontosan lefedő szakkifejezések megtalálása.Szakmai lelkiismeretünk feladata megtalálni a megfelelő, egyértelmű szóhasználatot. Ha valamire nincs magyar szó, nem ördögtől való, ha átvesszük azt más nyelvből. A dolgok pontos megnevezése nem lehet hagyomány kérdése, mert a dolgok változnak, a hagyomány pedig egy állandóságot feltételez, és ha kiszalad alóla az, amit pontosan meg kellene neveznie, tévútra vezet.
Tóvári Judit
2018. augusztus 20. 12:29 Ungváry Rudolf írta, <ungvaryr@gmail.com>:
1.
Az ISO 690-es szabvány már 1975 óta létezik. Legújabb kiadása az ISO 690:2013. [Az elektronikus dokumentumok hivatkozásának tárgyáról magyarul ld. Sipos M.; Ugváry R.: Hivatkozás távoli hozzáférésű dokumentumokra, TMT, 47. évf. (2000) 12. sz.)]
A probléma mindig az volt, hogy (a) akik a szakcikkeket írják, egyáltalán nem tudnak róla, (b) a szerkesztőket-kiadókat se látszik nagyon érdekelni a szabványt, és (d) még maguk a publikáló könyvtárosok se nagyon látszanak követni.
Ez a jövőben aligha változik majd érdemben. A nemzetközi szabvány honosítása azonban ettől függetlenül elengedhetetlen, nem utolsó sorban a szakmai önbecsülésünk számára.
Az ISO 690-nek semmi köze ahhoz, amit lábjegyzetes hivatkozásnak nevezünk. Az akármilyen lehet, de ha azon belül történik bibliográfiai hivatkozás, akkor ott is a 690 a mérvadó.
A szabvány arról se tartalmaz semmit, hogy a szövegen belül hogyan kell utalni a bibliográfiai hivatkozás szabványos adatára, tehát hogy lábjegyzettel-e, vagy a szövegen belül elhelyezett bármely rövidítéssel-e, mely a szabványos hivatkozásra utal (például [25] vagy KOVÁCS2015 stb.), mely szabványos hivatkozási adat ilyenkor többnyire a dokumentum vagy fejezet végén helyezik el.
2.
Ami a jelenleg folyó, Dancs Szabolcs által tájékoztatott szabványosítási munkákat illeti, megjegyzem, hogy
- az authority rekord két sebből vérzik: egyrészt félig angol, félig magyar, másrészt az authority record és az egységesített besorolási tétel szinonimák. Nincs olyan "authority record", amely ne volna egyben egységesített besorolási tétel (ha tetszik rekord), és fordítva.
- a MARC21 authority mezők esetében is: félig angol, félig magyar, és magyarul ez besorolási adatok mező(hívójele)i.
- A MARC21 három legfontosabb dokumentuma (márcsak a megnevezésük miatt):
- MARC21 bibiliográfiai rekordok adatcsere-formátuma,
- MARC21 besorolási rekordok adatcsere-formátuma,
- MARC21 osztályozási rekordok adatcsere-formátuma (az a MARC21 format for classifictaion rekords)
3.
Elkészítettem, és az OSZK-ban lektorálásra vár az előbbiekben említett MARC21 besorolási rekodrok adatcsere-formátuma, mely a Dancs Szabolcs által ismertetett projektben sajátos módon nem jelenik meg.
Ungváry Rudolf
| Hivatkozás távoli hozzáférésű HTML-dokumentumokra |
From: Katalist [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of Péter Mátyás Eötvös
Sent: Monday, August 20, 2018 11:27 AM
Cc: KATALIST (KATALIST@LISTSERV.NIIF.HU)
Subject: Re: [KATALIST] Új rendszerhez új zsargont!
Tisztelt Lista!
Egy ideje már ritkán szólok hozzá a diskurzusokhoz, inkább "olvasó" vagyok, majd ha kellő tudásanyag, tapasztalat, és releváns vélemény gyűlik össze bennem - hozzávetőlegesen tíz év múlva - , úgy fogok gyakrabban írni.
Ez esetben kivételt tennék.
Régi mániám a szabványosítás, és kedvenc témám a hivatkozás. Előbbi azért, mert vitának helye nincs, nincs "szerintem", "én úgy érzem", "úgy hiszem", és hasonló ködös-ezotérikus fogalmak, szubjektív zűrzavarának, ez pusztán veszekedések forrása lehet.
Egy jó szabványban kerek perec definiálva vannak a "sarokkövek", melyektől eltérni nem lehet, több helyes, alternatív lehetőséget ajánl (és íme itt a minimális szubjektivitás lehetősége - de ez még kezelhető szint, épp hogy kompromisszumra, mérlegelésre nevel-tanít.
Egy szabványt írjon szaktekintély, vagy szaktekintélyek hada, segítse az értelmezését, a gyakorlati életben meg majd mi örömmel használjuk, forgatjuk.
Csendben figyelem a változást, és íme a fény az alagút végén felsejlik.
Minden tudományterületnek, folyóiratnak, szerkesztőségnek, kézikönyvnek más a hivatkozási stílusa, és valahogy mindenki meg van győződve arról, hogy az övé a legjobb. Adott területen elképzelhető, de univerzálisan?
Alapjában véve humán és reál területek más gondolkodásmódot tartanak szem előtt, talán ez is lehet a különbség oka.
Viszont felvetődik a kérdés: létezhet-e mindenkinek megfelelő, nagy veszteség nélkül megfelelő egyetemes hivatkozási stílus?
A magam részéről a lábjegyzetes hivatkozást preferálom, a szövegközi és a végjegyzetes megbontja a szöveg kohézióját, nem beszélve az egyéb végjegyzetekről, melyekért állandó jelleggel lapozgatni kell vagy a fejezet, vagy a könyv végére, ami fárasztó, megterhelő, és "kiugrasztja" az embert a gondolati fonálból.
Annak idején - immár több, mint tíz éve - gólyaként kutatásmódszertan óránkon azt a tanácsot kaptuk, hogy válasszunk ki egy hivatkozási stílust, és utána ahhoz ragaszkodjunk három évig, ezáltal jól be is gyakoroljuk szakdolgozatra.
Az általam választott rendszer további előnye, hogy oldalra, vagy oldaltól-oldalig pontosan hivatkozik egy szövegrészletre, tehát a tényleges és teljes visszakövethetőség biztosított, ellentétben például a szerző-évszám rendszerrel, ahol csak az adott mű, és nem az adott szövegrészlet kereshető vissza.
Megvallom őszintén, ez nekem roppant fontos, mivel az én memóriám is romlik, így pedig a "hol is olvastam?" déja vu érzés könnyebben feloldható - ha írtam valami hosszabb beadandót, és azzal kapcsolatos volt.
Kerestem már vissza így könyvet többször is, aminek csak a borítójára emlékeztem, meg arra, hogy milyen tárgy kapcsán kellett olvasni, és lám: ott volt a beadandóban feketén-fehéren.
Arra már nem, hogy az adott fejezet, amit kerestem, éppen abban volt.
A lábjegyzet száma nem tolakodik bele a szövegbe, ha akarom megnézem, ha nem nem, ellentétben a (Kovács-Tóth:1999) szerző-évszám rendszerrel.
Az pedig, hogy a vezetéknevet kiskapitálissal szedjük, vagy dőlten, vagy félkövéren, szerintem már kákán a csomót keresés.
Egy szóval várnám a kollégák véleményét, ők mit tartanak jónak, és miért. Amint módom van rá, kinyit a szakkönyvtár, az angol kiadást megnézem, és várom a magyar fordítását, és értelmezését is - ha van rá igény.
Üdvözlettel:
Eötvös P. Mátyás
2018. augusztus 19. 12:58 írta, <dancsz@oszk.hu>:
Tisztelt Kollégák!
Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket az OSZK honlapján megjelent alábbi hírre:
http://www.oszk.hu/hirek/uj-rendszerhez-uj-zsargont
Üdvözlettel,
Dancs Szabolcs
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
--
Dr. Tóvári Judit PhD
ny. főiskolai tanár
E-mail: judit.tovari5@gmail.com
Mobil: 30/911-80-05
honlap: http://www.bibliográfia.hu
