Kedves Listaolvasók!
A walesi Hay nevű városkában évtizedek óta tartanak nyári könyvfesztivált. Ezeken az irodalmi és művészeti könyvnapokon már a helyi könyvtár további nyitvatartásának finanszírozására is gyűjtenek ...
Az idén szereplő szerzők közül körkérdést tett föl néhánynak a Times Literary Supplement (May 25 2018, 30-31 p.) c. hetilap. Arról tudakolták őket, hogy milyen emlékek és gondolatok ötlenek elő bennük a könyvtárakkal kapcsolatban. Magánkönyvtárakról és nyilvános könyvtárakról érdeklődött a lap, hogy milyenek voltak és milyenek lehetnének. 24 válaszadó rövid reflexióját lehet olvasni két újságoldalon. (Épp csak belenéztem. )
A legtöbben a gyerekkoruk és kamaszkoruk települési könyvtárára emlékeznek vissza legszívesebben.
Úgy vélik hogy a helyi könyvtárnak nagy szerepe volt abban, hogy nemcsak olvasóvá, hanem íróvá is válhattak. A közkönyvtár vagy iskolai könyvtár lépcsőfokot is jelentett ahhoz, hogy később nagyobb könyvtárak rendszeres használóivá is legyenek. A válaszadók nagy százalékának családja nem tudta volna megengedni magának a jelentősebb könyvvásárlást, de a könyvtárból szinte ingyen kölcsönözhettek. Idővel pedig író lett belőlük.
A könyvtárat mint közösségi teret képzelik el a válaszadók. A minél szélesebb szabadpolcos választékot és --az online korszakban is -- a digitális és papír alapú vegyes könyvtárat tartják elsődlegesen fontosnak. Kihangsúlyozzák az esti és a hétvégi nyitvatartás szükségességét.
Nem tudom Magyarországon, föltesznek-e mostanában ilyen kérdéseket könyvünnepek, írótáborok, műfordítói táborok stb. alkotóinak.
Üdvözlettel:
NpL
P. S.: Cserébe jött nemrég, s otthonra kikölcsönöztem egy Stanley Fishről szóló életrajzot (Gary A. Olson a szerző). Számomra némileg kiábrándító, hogy a neves recepcióesztéta és Milton-kutató mekkora jelentőséget tulajdonít annak, hogy a különböző helyszíneken milyen lakást vásárolt magának, illetve milyen kocsikkal járt. Mégis legalább kétszer megemlíti ez a "celeb professzor", hogy ahová oktatónak vagy egyetemi vezetőnek hívták vagy pályázott, ott az egyetemi könyvtár színvonalát is mérlegelte döntésének meghozatala előtt, ha nem is az első helyen. Egyetemi vezetőként pedig kiemelkedő fizetésekkel igyekezett aktuális intézményéhez csábítani azokat, akik olyan könyveket írtak, amelyekből más egyetemeken előszeretettel tanítanak.
