Kedves Listatagok!
Nem tudom, más hogy szokta, én a szabadon elérhető tartalmakat kérés esetén belinkelem (ahogy a könyvtárközis listán én is kaptam már linkeket némi fejcsóválással). Az ilyen kérések oka sokszor a sietős keresgélés (az olvasó a fejem fölött áll és tegnapra kellett volna a cikk) + figyelmetlenség.
Ha valaki nyomtatva szeretné, lehetőség szerint kinyomtathatja.
Üdv.:
Stumpfné Oláh Etelka
EKE TPK Sárospataki Comenius Campus-- Eredeti üzenet --Címzett: Katalist <katalist@listserv.niif.hu>Elküldve: 2018. január 23. 11:54Tárgy : [KATALIST] ingyenes, online hozzáférhető dokumentumok könyvtárközi kölcsönzéssel?Kedves Listaolvasók!
Egy könyvtárközi kölcsönzési blogban olvastam, hogy egy külföldi egyetemi könyvtár (Valparaiso University ) ILL könyvtárosa megkérdezte, mi a vélemény és gyakorlat azoknak a kéréseknek a törléséről, amelyek online forrásból simán és ingyenesen hozzáférhető dokumentumokra vonatkoznak?
Az ILL munkafolyamattól eltérő munkavégzés (pl. ellenszolgáltatás nélkül) teljesítése hol jelenik meg a statisztikában? Valójában kinek a feladata az ilyen igény kielégítése (tájékoztatás, olvasószolgálat, ILL) – természetesen gyakori előfordulás esetén?Mi a könyvtárak álláspontja, ha ingyenesen hozzáférhető elektronikus forrást nyomtatva igényel a használó? Érdemes lenne-e egységes jelöléssel felhívni a használók figyelmét a több online forrásból ingyenesen hozzáférhető dokumentumokra a meta adatoknál?
Egy korábbi blogban olvastam, hogy az egyik egyetemi könyvtár ezeket a kéréseket egyszerűen törli, ezért a probléma általánosságából kiindulva kíváncsi lettem, milyen a hazai gyakorlat? Lehet, hogy az egyetemi és a közkönyvtár gyakorlata ebben jogosan eltérhet?
Üdvözlettel:
Horváth Zoltánné, Marcsi
könyvtári tanácsadó, T-Systems
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
2018. január 24., szerda
Re: [KATALIST] ingyenes, online hozzáférhető dokumentumok könyvtárközi kölcsönzéssel?
Kedves Kollégák!
Ha a tartalom szabadon hozzáférhető, a belinkelést alkalmazzuk mi is (BGE GKZ Könyvtára) az olvasóinknak. Könyvtárközi statisztikában semmit nem jelent, nem számítható a "tőlünk kapott" kategóriába. Legfeljebb a tájékoztatási tevékenységhez húzhatunk egy strigulát. Ha az online tartalmat nyomtatva szeretné az ügyfél, természetesen lehetséges (térítéses szolgáltatásként).Véleményem szerint a gyakorlatot illetően lényegtelennek kellene lennie, hogy egyetemi vagy közkönyvtárról van szó - mindkettőnek ugyanaz a dolga: kiszolgálni a felhasználóit.
Tapasztalatom szerint a felsőoktatásban a kötelező és ajánlott irodalmak közlésénél is előfordul, hogy a tárgyfelelős oktató olyan adatközlést alkalmaz, amiből nem derül ki, hogy az adott mű bizony online ingyen hozzáférhető. Az ilyen műveket felvesszük a katalógusunkba elektronikus dokumentumként a külső forrásra mutató linkkel - de néha a biztonság kedvéért letöltjük és saját tárolóról is hozzáférhetővé tesszük.
Ennél kicsit izgalmasabb kérdés, hogy mit csinálunk, ha egy közgyűjteményekben és könyvpiacon jóformán hozzáférhetetlen, "élő jogos" dokumentumot kér az olvasó, mi meg teljesen véletlenül tudunk hozzá egy ingyenes, bár nem legális online forrást...
Üdvözlettel:
Szabó G. Tibor
2018. január 23. 13:01 StumpfnéOláhEtelka írta, <zetka@index.hu>:
