Egy EMBER emlékére
A múlt hét a barátok és kollégák számára szomorú hírrel kezdődött. Bekövetkezett az, amit nem akartunk hinni, amire soha nem mertünk még gondolni sem. Drága barátunk, kollégánk, Siposné Major Erika ezen a reggelen elhunyt. Hosszú, súlyos betegségét méltósággal, erővel viselte.
Megdöbbenve álltunk a hír előtt. Lehetséges, hogy ez a kedves, segítőkész, energiával és életkedvvel teli ember elment? Kedves kollégánk írja, hogy még a tornán is üres a helye, mert visszavárták, a városban nézzük, hogy elhajtson mellettünk autóval és integessen, de csak nem jön!
Erika! A főnökünk voltál, a munkatársunk, de elsősorban a barátunk. És bőven volt miért tiszteljünk! Életed minden napját a jóindulat, a segítőkészség, közvetlenség hatotta át, munkádat a magas szintű szakmaiság vezérelte. 28 évig dolgoztál az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola könyvtárában, 1997 óta vezetted. Mindig az újítás, a jobbítás szándéka lebegett a szemed előtt. A Te irányításod alatt számos látványos és kevésbé látványos, de annál jelentősebb változás történt: így például a könyvtári integrált rendszer fejlesztése, a teljes könyvtári állomány informatikai feldolgozása. 2011 januárjában került átadásra a NYME Apáczai Karán az új Tudástér. Végigkísérted az építési munkálatokat, bekapcsolódtál a belsőépítészeti tervezésbe, kivitelezésbe. A könyvtár mai modern, kellemes miliője a Te munkádat, ízlésedet, odaadásodat, szakmai hozzáértésedet is dicséri.
Elkényeztetett minket a sors, kevés hozzád hasonló vezetőt és embert ismerünk, ismertünk! Példát mutattál tenni akarásból, kitartásból. Csak a tökéleteset tudtad elfogadni, de minden tettedet az emberszeretet, a lojalitás hatotta át. Rendkívül erős igazságérzettel küzdöttél az elveidért, a barátaidért és munkatársaidért. Soha nem feledjük azt a sok figyelmet, gondoskodást, aggódást, amivel szervezted a könyvtár és a kollégáid munkáját. A nyugdíjas könyvtárosunk fájdalommal a szemében mondja, hogy ha visszaemlékszik Erikára, olyan büszke rá, hogy a csendes, bizonytalan fiatal nőből, akit felvettek miként lett érett, határozott, jó diplomáciai érzékkel rendelkező vezető, akinek az utóbbi években nagyon nehéz döntéseket is meg kellett hoznia. Mi, munkatársaid csak azt ígérhetjük, hogy ezentúl is odaadó példád jegyében dolgozunk az Apáczai Kar könyvtárában, hiszen a Te célod és vágyad a miénk is lett: mindent megtenni azért, hogy az olvasó elégedett legyen a könyvtárban!
A szívünkben érzett fájdalom most mérhetetlen, nehezen hisszük, értjük a veszteséget. De ha az idő majd tompítja is ezt a fájdalmat az irántad érzett szeretetünk örökké megmarad!
Erika! Mindig velünk leszel és példát mutatsz!
Fájó szívvel búcsúzunk: Barátaid és apáczais kollégáid
„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."
(Juhász Gyula)
