A könyvtári világot elérő modernizáció 3. hulláma (1. hullám a 19. század második fele, Dewey-Cutter; 2. hullám a 20-as évek, Magyarországon Szabó Ervin,Gulyás Pál, ETO), az 50-es évek végétől a 70-es évek végéig az információkereső nyelvek (egyben osztályozási rendszerek) jelentőségének megalapozottabb felismerésével járt, nem kis mértékben mert már felsejlettek az informatikai orkán még egészen távoli, csak nagyon halk menydörgésekkel járó körvonalai, melyeket azonban az érzékenyebben szenzorai így vagy úgy már felfogtak. E 3. hullám termelte ki a könyvtári szakma legalapvetőbb szótárait, közöttük Thompson és Pipics klasszikusait.
Pipics jellegzetes hőse a Külső-Mongólia és Beszarábia/Duna közötti periféria világának. Szótárával önjáróként és társtalanként (ahogy ez ebben a térben szok) nagyon alkotott, miközben az életmű egésze még csak az ismertebbség felszínéig se jutott. Thompsontól megihletve (akinek szórendszere, vakabuláriumja először 1953-ban jelent meg) 1963-ban Budapesten kiadta a 20 nyelvű könyvtári szótárát (dixionáriumát), és teljesítménye átütötte a nemzetközi hallásköszöböt: 1969-ben a müncheni Pullach megjelentette a 20 nyelvűt, 1974-ben pedig két további nyelvel kiegészítve a 22 nyelvűt. Szótárának hihetetlen, filoszos-klasszikás szexpilje, hogy latin megfelelőket is tartalmaz (hogy tragikusságát még jobban megjelenítse, bizonnyal, még ha tudva nem is így tutta…)
Thomposom és Pipics is szigorúan könyvtárira korlátoztak, érthetően, az informatika akkoriban a filoszosoknak még nem lengett be annyira.
A másik, kevésbé ismert teljesítmény a Vajda-görlöké 1972-ben. Tanítványai Vajda irányításával zárómunkaként megalkották az egyik első magyar tezauruszként is a könyvtári informatika strukturált, meghatározásokkal ellátott szógyűjteményét (az ártatlanok még „fogalomgyűjteménynek” címezték, nem felfogva, hogy fogalmak csak az elmében szoknak lenni). A Várady Éva et al. fémjelezte mű kiváló munka, a maga korában tökéletesen kiegészítette Pipicset.
Nem volt erő és vezető beosztási huzat, hogy e kettőből a 80-as 90-es évekre egy korszerűsített, teljességre törekvő magyar mű elkészüljön. Ez nem a kevés szakembert minősíti, akik meg tudták volna alkotni.
Ma a minden egész eltörött az úr, hogy mást ne említsek. A nyomtatott nagyszótárak világa helyett formálódnak a névterek, előbb-utóbb, amikor az euro-atlanti demokráciák néhány nagyobb bajon is túl lesznek, majd megszületnek a kor könyvtári-informatikai névterei is. Csak évtizedek kérdése.
Ungváry Rudolf
From: Katalist [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of Péter Mátyás Eötvös
Sent: Wednesday, July 13, 2016 7:51 PM
To: KATALIST (KATALIST@LISTSERV.NIIF.HU)
Subject: [KATALIST] Könyvtári szakszótárak - vajon melyik jobb, és miben más?
Tisztelt Lista, olvasók, kollégák!
Egy fogós (rajtam kifogós) kérdéssel fordulnék Önökhöz.
Tudomásom szerint a legutolsó többnyelvű szótár, ami lefedi a teljes könyvtári szaknyelvet, az Anthony Tompson által szerkesztett, Pipics Zoltán által magyar nyelvű résszel kiegészített "A könyvtáros hatnyelvű szótára", mely itt van a saját "segédkönyvtáramban". Haszonnal lehet forgatni, körülbelül a szókincse egyharmada általános szótárakban is benne van, emellett a kiadása óta eltelt időben használt szavakat inkább az informatikai - számítástechnikai szótárakban érdemes keresni.
Viszont még mindig ad egy biztos szókincsalapot, amihez bármikor vissza lehet nyúlni, ezért is törekedtem a beszerzésére.
No meg szakmai presztízs kérdése is, számomra evidens, hogy bizonyos - zömmel gyakorlati haszonnal bíró -alapműveknek meg kell lenni otthon.
Felvetődött bennem a kérdés, hogy ugyanattól a szerzőtől származó "Vocabularium Bibliothecarii" mennyiben tér el tőle, érdemes-e mellé azt is beszerezni, vagy a "könyvtáros hatnyelvű szótára" annak a bővített kiadása? Antikvár könyveket nézve körülbelül 2-3 szoros az árkülönbség.
Tudna nekem valaki valamilyen gyakorlati tapasztalattal szolgálni?
Minden segítséget köszönök előre is!
Eötvös P. Mátyás
