Kedves Könyvtárosok!
Az e-mail címüket Moldován István úrtól kaptam meg, aki ajánlotta, hogy önöknek írjak, hátha a tartalom szerint emlékszik valamelyikőjük az általam nagyon régen angolul olvasott könyvre, melynek sajnos sem a szerzőjére sem a címére nem emlékszem annak ellenére, hogy a tartalmára még nagy vonalakban igen. Nem tudom, hogy a könyvtárukban meg van-e ez az olasz vagy szicíliai pap filozófus szerzőtől való könyv. A szerzőnek költeményei is vannak és valamennyi prózai műve. A prózaiak között ezt tartották az egyik legjelentősebbnek. A szerző a 18. században élhetett úgy az 1700-as évek közepétől kb 1800-as évek közepéig? Gondolom, hogy a kor stílusbeli szokása szerinti körmondatos a mű, mintha a szerző hozzá lenne szokva a más főpapokkal és hercegekkel való levelezésekhez. Sok hasonlattal és allegóriával tűzdelt, a hasonlatok között több filozófiai elmélkedés is található, sőt ókori filozófusoktól is vannak idézetek.
A könyv egy jó nevelésű fiatalemberről szól akinek szülei jómódúak és bár az apa szigorú,az anya majomszeretettel csüng a fián.Talán e két végletnek köszönhető a fiatalnak az ingadozó lelki világa és a szülők által nehezen kezelhetősége,a nők iránti nézőpontja, mely szerint nbem tiszteli őket, csupán vágyai és céljai elérésének hozzásegítésére jók. A sok hasonlat között elvész a tartalom, a szülői háztól megválás, a Római utazás egy ottani filozófushoz, az ott elszenvedett hasba szúrás egy garázda fiatalok csoportja által, cigány nők mentik meg az életét gondos ápolással, különböző szerelmi viszonyait mutatja be a könyv melyek során mindig eltartják végül megcsalják ...
A főhős maga beszéli el élete történetét 10 éves korától talán a 28-30. évéig, de ennek ellenére mégis pedagógiai műnek érezhető, mert arra a kérdésre keresi a választ, miként kellene nevelni a gyermekeket, hogy ne váljanak kezelhetetlenekké, öntörvényű emberekké.
Nagyon érdekes írás, mely magában foglalja a regény ismérveit, de ahhoz talán túl rövid, jóval 100 oldal alatti, vagy még kevesebb volt. A 3-8 oldalas hasonlatok - melyek eseményekben történt viselkedéssel mutatnak be emberi jellemeket - bár tökéletesen megvilágították az egyes szereplők tulajdonságait, jellemét, mégis nagyon nehéz olvasmánnyá tették. A végén pedig az allegória bevetítésével az olvasó nem érzi, hogy itt a mű vége, várja a folytatást. Kicsit ezért hiányosnak is éreztem a kevés cselekményű művet. Mégis különösnek, nagynak tartom most is és szörnyen zavar, hogy már nem emlékszem sem a címre sem a szerzőre.
A főszereplő és mellékszereplők nevére nem emlékszem, de talán nem is voltak. Olyan érzésem volt az elejétől olvasva, mintha a szerző valamelyik családtagja vagy rokona életét írta volna meg és nem akarta, hogy a név alapján ráismerjenek és elítéljék őt.
Kérem, ha tudnak, segítsenek, mert sehogyan sem emlékszek vissza ki a szerző és mi a mű címe.
