Tisztelt Lista, és KIT szerkesztők!
Mi a tehetség? Miben nyilvánul meg? Eléggé gumifogalom. Ha akarom valamit tehetségnek tekintek, ha akarom nem, aztán lehet támadni az illetőt, hogy tehetségtelen, pedig csak az én mércéim szerint az, amely - valljuk be - mérce önös érdekek mentén lett megállapítva, ráadásul mozog(hat) is. Pusztán nézőpont kérdése.Az egy másik dolog, hogy mivel nem beszél sokat és feleslegesen, a szavára oda szoktam figyelni. Akkor is, ha 9 évvel fiatalabb nálam.
A mai világunkban ő tehetségtelen. A tudása nem hoz azonnal hasznot, nem lehet vele a negyedéves profitjelentést igazolni a részvényeseknek.
Lehet, hogy csak 100 év múlva lesz jelentősége egyik-másik felfedezésének, amit meg sem ér.
Az elméleti fizikában a kiosztott Nobel díjak és a felfedezések között eltelt idő egyre csak távolodik. Valaki 20 évesen megsejt valamit, és majd 60 évesen talán elismerik. Vezetőnek nem lenne jó. Nem tudja az embereket kezelni. Tudósnak elsőrangú. Akkor most tehetségtelen vagy sem?
Másik vonal. A kapcsolati tőkét én mindig is másodrendűnek tekintettem. Az én értékrendem szerint másodrendű, de nem a világé, a többségi társadalomé. Talán azért, mert sosem voltam erős az építésében. - ugye az önös érdek, értékrend torzító hatása. Mégis el kell ismernem, és tudomásul kell vennem (ha elfogadni nem is tudom, akarom), hogy legalább ugyanolyan sokat ér adott pozícióban, mint a szorosan vett szakmai tudás. Tanultam, mint a güzü, mert máshogy egyszerűen nem tudtam érvényesülni. Más meg hozzám képest lébecolt a főiskolán, és egész más területen eredményes.
Mint kívülállóként (van véleményem az intelligenciáról - hogy egy klasszikus pesti viccet idézzek) bolond lennék nem belátni, hogy minél feljebb megy valaki a ranglétrán, annál fontosabb ez a sokszor láthatatlan kapcsolati tőke.
Akár csak szponzort szerezni az intézménynek. Anélkül (egyedül) nem megy!
Számomra úgy tűnik - és ismétlem magamat - hogy ma többet ér a kapcsolati tőke. 50 éve nem így volt, más volt a tehetség definíciója.
No meg - vezetőként - azok a képességek, amiket nehéz mérni. Szervezés, konfliktuskezelés, és milliónyi apróbb-nagyobb dolog, ami a "tehetség" szakmai alapon vett definíciójába nem tartozik bele.
Viszont abban hinni kell, és lehet, hogy azok kerülnek pozícióba, akik az adott területen a legjobbat tudják nyújtani.
Akkor én most tehetségtelen vagyok, ha nem tudok (és akarok) érvényesülni, feljebb jutni a ranglétrán, pusztán végezni a dolgomat? Én sem vagyok túlzottan társasági lény. Tehát: Bizonyos szempontból igen, tehetségtelen vagyok. Nem lennék jó vezető. Viszont más funkcióra még (remélem) jó vagyok. Mondjuk hosszú leveleket írni. :)
Könyvtárigazgatóként lehet, hogy nem az egyetemen tanultak a legfontosabbak, hanem az, amit az élet iskolája adott. Az, amit nehéz vagy lehetetlen mérni. Innentől tehetségről beszélni ingoványos terület.
Tehát: mivel, hogyan definiálom, mérem, számszerűsítem a tehetség fogalmát, illetve pontosan mit értek alatta?
Csak előjött az a fránya méréstechnika óra a szakközépből.
A legfontosabb egymás munkájának megbecsülése, elismerése. Így mindenki tehetségesnek érezheti magát.
Eötvös P. Mátyás.
Magánvélemény.2015. október 8. 13:59 W. Kovács Ágnes írta, <wildgica@gmail.com>:
Új szavazás a KIT-portálon www.kithirlevel.hu :
Mennyire jellemző, hogy a tehetségesek jutnak előbbre a könyvtárban?
- Teljesen; a tehetségesekből lesznek vezetők
- Általában
- Hol így, hol úgy
- Általában nem
- Szinte soha nem
Az aktuális eredmény a szavazást követően látható, a teljes összefoglalás pedig a KIT következő lapszámában.
Üdvözlettel,
W. Kovács Ágnes
KIT-szerkesztő
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
