Kedves Listatagok!
Köszönöm mindenkinek a kivétel nélkül érdekes válaszokat.
A papíron elküldött magánleveleknek megvolt a maguk sorsa. Nem olyan egyszerű volt törölni, legfeljebb a címzett vagy örököse téphette széjjel, égethette hamuvá, tűz-víz, háború martalékává válhatott. Misszilis levelek lappanghatnak, váratlanul előkerülhetnek, nyilvánosság számára nem hozzáférhetően, valamilyen magán- vagy közgyűjteményben várhatják további sorsukat.
Antikváriumban vásárolt otthoni könyveimben nem ritkán találok kézzel vagy géppel írt hosszabb levelet.
Nagyon régi korokból egy szolga feljegyzései ugyanannyit érhetnek mint egy államférfié.
Az intézmények működése során keletkező leveleket általában archiválják is.
Tudósok, művészek, közemberek viszont nem biztos, hogy önként rá akarnák hagyni bizalmas, informális e-mailjeiket, telefonbeszélgetéseiket egy-egy közgyűjteményre. Jelentéktelennek tűnő kommunikációs célzatú mondatok közül nem mindig tudni, hogy melyiknek lesz információértéke.
Egyébként őrületes (erkölcsi) ellentmondásokat termel ez a korszak: Pl. pár évvel ezelőtt láttam a kelenföldi pályaudvaron, hogy egy szavaival lejmoló fiatalember kezében ott volt a mobiltelefon. (Olyan udvariatlan vagyok a korparanccsal szemben, hogy máig sem hordok magammal ilyesmit, csak szelektíven alkalmazkodom.)
Az említett titkosszolgálatok és kereskedelmi cégek archiválási és keresési szempontjai pedig eltérnek a tudományos kutatókétól. Feltételezhetően számukra is kezelhetetlen mennyiség gyűlik össze náluk, így időnként kénytelenek lesznek törölni, vagy a saját érdekeiknek mentén válogatva megőrizni.
Mostanában láttam egy német mozifilmet (Who am I: egy rendszer sincs biztonságban). Nem akarnám reklámozni, mert nem tartom jó filmnek és szörnyű pszicho-horrorba hajlik. De érdekes kérdéseket is fölvet. Nekem nincs tudásom sem ahhoz, hogy hekkeljek, de ha véletlen betekintést nyernék titkos archívumokba, akkor nem hagynék demonstratív jeleket, nem végeznék dúlást, adatmegsemmisítést stb., csak próbálnék valamit megérteni abból, hogy miként működnek a dolgok a kulisszák mögött ...
Üdvözlettel:
NpL
Köszönöm mindenkinek a kivétel nélkül érdekes válaszokat.
A papíron elküldött magánleveleknek megvolt a maguk sorsa. Nem olyan egyszerű volt törölni, legfeljebb a címzett vagy örököse téphette széjjel, égethette hamuvá, tűz-víz, háború martalékává válhatott. Misszilis levelek lappanghatnak, váratlanul előkerülhetnek, nyilvánosság számára nem hozzáférhetően, valamilyen magán- vagy közgyűjteményben várhatják további sorsukat.
Antikváriumban vásárolt otthoni könyveimben nem ritkán találok kézzel vagy géppel írt hosszabb levelet.
Nagyon régi korokból egy szolga feljegyzései ugyanannyit érhetnek mint egy államférfié.
Az intézmények működése során keletkező leveleket általában archiválják is.
Tudósok, művészek, közemberek viszont nem biztos, hogy önként rá akarnák hagyni bizalmas, informális e-mailjeiket, telefonbeszélgetéseiket egy-egy közgyűjteményre. Jelentéktelennek tűnő kommunikációs célzatú mondatok közül nem mindig tudni, hogy melyiknek lesz információértéke.
Egyébként őrületes (erkölcsi) ellentmondásokat termel ez a korszak: Pl. pár évvel ezelőtt láttam a kelenföldi pályaudvaron, hogy egy szavaival lejmoló fiatalember kezében ott volt a mobiltelefon. (Olyan udvariatlan vagyok a korparanccsal szemben, hogy máig sem hordok magammal ilyesmit, csak szelektíven alkalmazkodom.)
Az említett titkosszolgálatok és kereskedelmi cégek archiválási és keresési szempontjai pedig eltérnek a tudományos kutatókétól. Feltételezhetően számukra is kezelhetetlen mennyiség gyűlik össze náluk, így időnként kénytelenek lesznek törölni, vagy a saját érdekeiknek mentén válogatva megőrizni.
Mostanában láttam egy német mozifilmet (Who am I: egy rendszer sincs biztonságban). Nem akarnám reklámozni, mert nem tartom jó filmnek és szörnyű pszicho-horrorba hajlik. De érdekes kérdéseket is fölvet. Nekem nincs tudásom sem ahhoz, hogy hekkeljek, de ha véletlen betekintést nyernék titkos archívumokba, akkor nem hagynék demonstratív jeleket, nem végeznék dúlást, adatmegsemmisítést stb., csak próbálnék valamit megérteni abból, hogy miként működnek a dolgok a kulisszák mögött ...
Üdvözlettel:
NpL
