>> Kérdezem én naivan, hogy (a fennmaradt alkotásaikon kívül) milyen forrásokat tud majd felhasználni a későbbi utókor a XXI. sz.-i írókról, művészekről, tudósokról életrajzaik megírásához a levelezés elvesztése után, ha még egyáltalán szükség lesz még életrajzi monográfiákra. <<
Elődöm - itt a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárában -, Hubbes Éva könyvtárosnő levelezése alkotókkal (történészekkel, irókkal, könyvszerkesztőkkel, kutatókkal, társintézmények könyvtároskollégáival, diákokkal stb) 4 iratrendezőt tölt meg. Érdekes művelődéstörténeti, művelődésszervezői forrásanyag. Kezdve az egyszerű levelezőlapoktól a többoldalas levelekig és mindezek válaszirataival. Ha majd az előbbi évszázad második felének könyvtár(os)történetét kell megírni, akkor lesz mihez hozzányulni. Az én korábbi levelezéseimnek egy része az OSZK, az OPKM munkatársaival szintén papíron.
Amióta emailezünk, azóta ezek a levelek valahol lebegnek az éterben. Nem vagyok biztos benne, hogy mindegyik visszakereshető. Bizonyára nem én vagyok az első aki tehetetlenül áll az íróasztala fiókjába sülyesztett meghalt olyan merevlemezek és egyéb adathordozók fölött, amelyekre megpróbált kimenteni bármit is.
Napok óta veszettül keresem otthon a Mi dalaink c. kiadványt - valamikor abból tanultam hegedálni gyerekkoromban. Nem került elő sajnos, pedig odaígértem egy kolléganőmnek. De előkerült könyvek közé rejtve kedves egyetemi tanárom, Dr Imreh István professzor nekem intézett válaszlevele, melyet már betegen írt hozzám. Határtalan az örömöm. Sajátos kézírás, karakteres betűk, és a mondandóban benne az egykoron megismert személy(iség) énje...
Ismerős az alábbi sor emailjeink alján:
Kérem, óvja a természetet, ha nem szükséges, ne nyomtassa ki ezt az e-mailt!
Ez a mostani levelezés csak megerősít abban a régóta felmerült ötletemben, hogy a felszólítás ellenére, igenis kinyomtatom a könyvtár tevékenységével kapcsolatos leveleket, hogy maradjon meg az utókornak.
Mert ha kinyomtatja az már nem email - folytatódik a felszólítás.
Ez igaz, de a (nyomtatott) írás megmarad, míg az elektronikus szó elszállhat, ha kikapcsolják a villanyt...
Könyvtárosként nyomtatáspárti vagyok, de nem email ellenes!
Üdvözlettel,
Róth András Lajos könyvtár(s)ôr
From: Nagypál László <lnagypal@hotmail.hu>
To: "katalist@listserv.niif.hu" <katalist@listserv.niif.hu>
Sent: Tuesday, 8 September 2015, 16:42
Subject: [KATALIST] levelezes eltunese
Kedves Listaolvasók!
Szépírók, más művészek, tudósok legalább a reneszánsz kortól a XX. századon túl is rengeteget leveleztek papíron. A fennmaradt levelezéseiket általában előbb-utóbb kiadják, de ha sokáig csak archívumokba gyűjtve maradnak meg valamennyire, akkor is jelentős részben ezek alapján írja meg életrajzukat az utókor.
Mostanában e-maileket írnak az alkotók is, illetve még inkább mobiltelefonon tartanak kapcsolatot kollégáikkal, barátaikkal, családtagjaikkal, pártfogóikkal. A magán e-mailek közül is feltehetően elvétve marad csak fenn egy kevés, telefonbeszélgetések közül pedig feltételezhetően szinte semmi. Hivatalos dokumentumok természetesen hátramaradnak. A legtöbbekről nyilván a korábbiaknál sokkal több foto- és filmdokumentum őrződik meg.
Idős mesterekkel időnként lehet még életút-interjúkat készíteni, azt archiválni, ill. egy ideig érdemes beszélgetéseket rögzíteni olyan személyekkel, akik közelről ismerték az illetőt. Több évtizeddel később már utóbbi is egyre korlátozottabb lehetőség. Nem beszélve arról, hogy az emlékezet fakul és nagyon szubjektív. Nem mindenkiről derül ki saját korában, hogy mennyire fontos szerepet tulajdonítanak majd tevékenységének (valamiért) a későbbiekben.
Kérdezem én naivan, hogy (a fennmaradt alkotásaikon kívül) milyen forrásokat tud majd felhasználni a későbbi utókor a XXI. sz.-i írókról, művészekről, tudósokról életrajzaik megírásához a levelezés elvesztése után, ha még egyáltalán szükség lesz még életrajzi monográfiákra.
Üdvözlettel:
NpL
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
