Nagyon hasznos analógia J A cikk – nagyon helyesen -- úgy fogalmaz: Mennyit ér egy jó általános iskolai tanár? Azaz: JÓ tanár.
A másik fontos elem a cikkben a hozzáadottérték-mutató. Azaz: megmérhető, hogy egy tanár (n.b. könyvtáros) mennyire lendíti előre szolgáltatásainak igénybe vevőjét. Akinél nagy ez a szám, támogatásra érdemes, akinél viszont nem, annak esetében közös érdek, hogy számára jobban kiteljesítő munkát találjon.
E problémát is feszegette Szolnokon a kávéházi szekció: http://www.kithirlevel.hu/index.php?kh=konyvtarak_szervezesi_vezetesi_mintai;_20_eves_a_legutolso_felmeres__mi_tortenhetett_azota
pl., hogy minőségirányítás ide vagy oda, nincs felmérve a könyvtárosi minőség. Azaz: nem tudjuk, hogy mihez képest kellene ezt vagy azt fejleszteni – a legfőbb erőforrás esetében.
Jó hír viszont az, hogy egy felmérés szerint a könyvtáros munkatársak a jelenlegi helyzethez képest jobban érdekeltek a teljesítményorientált szolgáltatásban. Ha tehát a könyvtárvezetők ezt az irányt erősítik, viszonylag kis befektetéssel lendíthetnek a könyvtár teljesítményén J
Mikulás Gábor
From: Katalist [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of Péter Mátyás Eötvös
Sent: Monday, August 24, 2015 2:12 PM
To: KATALIST (KATALIST@LISTSERV.NIIF.HU) <katalist@listserv.niif.hu>
Subject: [KATALIST] Mennyit ér egy jó... KÖNYVTÁR(OS)?
Tisztelt Lista, kedves Listaolvasók!
Egy érdekes felütéssel és gondolatsorral megzavarnám az uborkaszezon végének állóvizét. Nemrégen kaptam ezt a cikket, és gondolkodóba ejtett.
Egyik szülőm (anyám) elmondása szerint azért hagyta ott a könyvtáros hivatást, mert dönteni kellett az éhenhalás és a megélhetés között. Mindezt 30 éve, 10 év könyvtárosi lét után (már réges-rég nyugdíjas, közelebb áll a 70-hez, mint a 60-hoz). Igazából kissé túlzónak érzem a kijelentést, de tagadhatatlan, hogy van valóságalapja. Tanárok közt is ez a "szlogen" járja, járta.
Nem csak szóban járta, látható is volt: amikor a technikumot végeztem, a tanárok ladával, skoda 120-assal, és trabanttal jártak dolgozni. Naivitás lenne feltételezni, hogy nosztalgiából. Ma - mivel nem vagyok már a közoktatás rabja - nem tudok nyilatkozni.
Alant olvasható az említett cikk, és belőle egy idézet:
"Egy jó tanár átlagosan több millió forinttal emelheti minden diákjának, és több tízmillióval minden osztályának életpályája-jövedelmét - mutatja be meggyőzően egy amerikai tanulmány. Fontos lenne többet fektetnünk tanárainkba, hogy a legtöbbet hozhassák ki a magyar fiatalokból."
Hozzáteszem: egy rossz tanár pedig tönkreteszi, lenullázza az életpályát. Ahogy volt tanárom egyszer megjegyezte: a tanítókon és óvodapedagógusokon a legnagyobb a felelősség, mert lehet, hogy az ország leendő köztársasági elnökét teszik épp tönkre, ahelyett, hogy felemelnék.
Itt utalok a Pygmalion hatásra: egy átlagos képességű diák ha azt hallja, hogy rossz vagy, és ezt sem tudod, tényleg rossz lesz és buta.
Ugyanaz, ha bátorítást kap, szárnyra kél.
Nem kívánom titkolni, hogy általános iskolai könyvtárosunk attitűdje nagy szerepet játszott abban, hogy könyvtárossá lettem.
Vagyok annyira egocentrikus, hogy felteszem a párhuzamos kérdést:
Mennyit köszönhet a társadalom a könyvtáraknak, könyvtárosoknak? Nyilvánvaló, hogy emeli az "átlagos műveltséget", és az " egyetemes információhoz való hozzáférés jogát" adja függetlenül a vagyoni helyzettől - és igen, a gazdagok is járnak könyvtárba -, de valaki végzett erre becslést, ha már a tanárok esetében legalább van-volt-lesz rá kísérlet?
Hovatovább: Mennyit köszönhet a szakkönyvtáraknak, szakkönyvtárosoknak? Egy ilyen intézményben dolgozom. Látom, hogy Nekik (nekünk) is sokat, csak itt éppen az adott tudományterület és annak határterületei.
Legjobb tudomásom szerint Bálint Gazda (dr. Bálint György kertészmérnök) is rendszeres szakkönyvtár-látogató volt, míg meg nem romlott az egészségi állapota.
Mit ér és mit ad a könyvtár, a könyvtáros? Szintén saját tapasztalat, hogy a jó információs szakemberre nagyobb szükség van, mint valaha. Az interneten több a félinformáció, délibáb, hazugság, mert szűrő nélkül minden felkerülhet, és sajnos az átlagpolgár nincs felvértezve azzal a tudással, ami által hatékonyan szűrne, szűrhetne.
Régebben nem volt gond a relevancia kérdése, mert mindenféle jöttment, önjelölt "szakembernek" nem volt lehetősége könyvet megjelentetni, egy kattintással elérhetővé tenni a blőd dolgait a világhálón.
Egy Természettudományi Kislexikont - magától értetődő módon - nem dilettánsok szerkesztettek.
Az ilyen-olyan fórumok sem jelentenek üdvözítő megoldást, ott is mindenféle, végzettség és valódi szakmai tapasztalat nélküli ember osztja az észt - vég nélkül. Rosszabb esetben moderál, és önkényesen dönt.
Még szerencse, hogy a google csak a webes tartalom 5-20%-át indexeli.
Ezért égető a könyvtárak fenntartása, és a szakemberképzés.
Mi a helyzet a többi szférával? Attól hangos a sajtó, ha az orvosok mennek külföldre, és aki itt marad, állítólag olyan is. *
Ha a tanárok? Óvodapedagógusok? A sort lehetne folytatni. Első sorban a könyvtár érdekel: Valaki számokkal illusztrálta már, hogy mennyit ér a könyvtár (ha jó)?
*: Az elmúlt 5 évben többször diagnosztizáltak "mellé", mint ahányszor eltalálták mi a bajom. Előtte nemigen volt ilyen gond.
További kellemes "maradék" nyarat kíván:
Eötvös P. Mátyás
